Eredeti hazájának Indiát mondják, innen terjedt el Ázsiában, később Egyiptomban. A 15-16. században arab illetve török közvetítéssel jutott el Európába és napjainkban is a mediterrán konyha egyik nélkülözhetetlen eleme, kiváló diétás alapanyag.

Legrégebbi termesztett gabonánk valódi kincs: a népi tapasztalat szerint késlelteti az öregedést, javítja a vérszegénységet, szépíti a bőrt. Segít a fogszuvasodás megelőzésében, fokozza az immunrendszer működését. A kölesből a rizshez hasonlóan köretet készíthetünk, tehetjük töltelékbe, de jóízű és tápláló kása, desszert, sőt, hamis körözött is válhat belőle.

A tavaszi napsütéssel megkezdődött a spenót és a sóska szezonja, amelyekből nemcsak hagyományos ételeket, hanem egészen különleges leveseket és süteményeket is készíthetünk.

Puliszka, polenta, málé, prósza, ismerősen csengő szavak. Jelentésük több évtizeden át feledésbe merült, ám napjaink reformkonyhája újra életre keltette a kukorica-alapból készült finomságokat.

A spenót az a zöldségféle, amely mellett senki nem megy el szótlanul, s amely kis túlzással kettéválasztja az emberiséget. Merthogy vannak, akik szeretik és vannak, akik – finoman szólva – nem rajonganak érte.

Avokádó, mangó, papaja - ma már számunkra sem ismeretlen gyümölcsök. Ízletesek és vitaminban gazdagok, a tavasz eleji gyümölcshiányos időszakban is beszerezhetők a piacról. Érdemes kipróbálni a velük készíthető következő finomságokat.

Már a rómaiak is használták a póréhagymát, elsősorban saláták készítéséhez, de párolva is szívesen fogyasztották a nyárson sütött pecsenyék mellé. Néró császár havonta egyszer pórénapot tartott. Ilyenkor minden mást mellőzött étkezéséből, annak reményében, hogy a kizárólagos póréfogyasztás csengővé varázsolja a hangját. Ha nem lesz is csengő hangunk tőle, de finom ételeket készíthetünk belőle.

A hidegben több energiát használ fel szervezetünk, ezért kiadósabb ételekre vágyunk. De ne feledjük: télen még nagyobb szükségünk van a vitamindús salátákra!

A forró bor gőze, a párában gomolygó fűszerillat egyszerre idézi fel a nyarat, az őszt, de éppúgy a szőlőskertek csöndjét, a hamvas fürtök zamatát, akárcsak az épp elmúlt ünnep áhítatát és a karácsonyi mézes süteményt. Ha megesne a csoda, hogy marad néhány korty ebből a szívet-lelket melengető italból, ne hagyjuk kárba veszni, leheljünk bele új életet, új ízeket.

A lisztérzékenység bármely életkorban előfordulhat. A betegség kezelésének egyetlen módja van, és ez a diéta. A búzából, árpából, rozsból és tönkölybúzából készült ételekről le kell mondani. Ezek a gabonafélék helyettesíthetőek rizzsel, kukoricával, szójával, kölessel, hajdinával. Fontos a naponta többszöri bőséges zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Lényeges kérdés, hogy az alapanyagokból mit tudunk készíteni.

A hajdina - vagy más néven pohánka - a folyondárfélék családjába tartozó növény, melynek szilikát tartalmú magvait fogyasztjuk. Valószínûleg Kínából származik, hûvösebb, fõként hegyvidéki tájakon nagy mennyiségben termesztették, magvának lisztes tartalma miatt...

Sokszínűségének és különleges ízvilágának köszönhetően az aszalt szilvát számos módon felhasználhatjuk. Pikáns leveseket, vadhúsokat és felejthetetlen desszerteket készíthetünk belőle vendégeinknek, családunknak.

Jelentős mennyiségű karotint, C- és B-vitamint tartalmaz, élelmi rostokban is gazdag. Krémes állaga miatt kiválóan alkalmas csecsemők, kisgyermekek és idősek táplálására. Édes ízének köszönhetően kevés cukorral is kitűnő desszerteket készíthetünk belőle, de sós íztársításokkal is próbálkozhatunk. Egész télen hozzájuthatunk, kiadós és nem utolsósorban: olcsó.

Puliszka, polenta, málé, prósza, ismerősen csengő szavak. Jelentésük és "felhasználásuk" sok-sok évtizeden át feledésbe merült, ám napjaink reformkonyhája ismét életre keltette a kukorica-alapból készült finomságokat.

Az ínyenceket már a frissen szedett zöldségek látványa is melegséggel tölti el. Jó tudni, hogy a legfinomabb spárgát a piacon találjuk. Ezekkel a receptekkel teljes lehet az élvezet...