A szobanövények közös jellemzõje, hogy hazánkban a szabad természetben nem találhatók meg, mivel a téli fagy elpusztítaná õket. Néhány kivétel akad, ezek védett sarkokba, támfalak elé kiültethetõk, és télen is helyükön hagyhatók. Még biztonságosabb az áttelelésük, ha déli fekvésû oldalba kerülnek. Ilyenek például a pálmák egy része (kínai kenderpálma – Trachycarpus fortunei, törpepálma – Chamaerops humilis), ezek tûzõ napra és árnyékba is ültethetõk. Szintén kiültethetõ a szobaarália (Fatsia japonica), de kimondottan árnyékot kedvelõ. A hazánkban tán egyedüli, természetben is tenyészõ cserepes szobanövényünk, a borostyán (Hedera helix) változatos levélalakú és -színû fajtái (pl. a fehér foltos ’Gloire de Marengo’ fajta) is kiválóan alkalmasak árnyékos sarkok, kõfalak, nagyobb fák alatti területek díszítésére.
A nyári erõs, tûzõ nap is károsítja a szobanövények legtöbbjét annak ellenére, hogy ezek tõlünk délebbre fekvõ, mediterrán vagy trópusi-szubtrópusi területekrõl származnak. Hazánkban azonban a levegõ páratartalma alacsony, így a napsugarak megperzselik a növények leveleit. Gyakorta megtörténik ez pl. a fikuszokkal (Ficus elastica), a szobai pálmaliliomokkal (Yucca elephantipes), a banánnal (Ensete ventricosum) vagy a buzogányfával (Nolina recurvata), ha nem szoktatjuk õket tavasszal fokozatosan a napsugarakhoz. Ha a növények nagyok és nehezen mozgathatók, vagy a szoktatást késõn, májusban kezdjük, célszerû valamilyen árnyékolásról gondoskodni.
Szobanövényekkel különleges hatások érhetõk el a kertben. A pálmákkal például igazi tengerparti hangulatot idézhetünk elõ, különösen ha nagyobb úszómedence mellé állítjuk õket. A fent említett fajokon kívül alkalmas a kókusz (Cocos nucifera), a datolya- és fõnixpálma (Phoenix dactylifera, Ph. canariensis), a Washington-pálma (Washingtonia filifera) vagy a botpálma (Rhapis humilis).
Különleges száraz, sivatagi hangulatot árasztanak a kaktuszok és a húsos, pozsgás szárú vagy levelû fajok. A hatás fokozható egzotikus formájú és színû, lehetõleg minél nagyobb méretû kövekkel, sziklákkal.
A szabadban tartható szobanövények legtöbbje a szórt vagy teljes árnyékot kedveli. Nagy fák árnyékában vagy északi fekvésû kertekben, teraszokon, árnyékolással védve gyönyörû hatást kelt a sugárarália (Schefflera arboricola), a szobafenyõ (Araucaria heterophylla) és a monsztera (Monstera deliciosa) csoportja vagy egy-egy nagyobb példánya. Nagyobb edényekbe, erkélyládákba is kiültethetõ a csüngõ csokrosinda (Chlorophytum comosum), a Callisia és egyes filodendronok (Phylodendron sp.). A fák ágaira vagy a pergola rácsára fellógathatók a cserép és föld nélkül is megélõ broméliák (Tillandsia), melyeket nem lehet úgy öntözni, mint a cserepes növényeket, hanem vízzel telt vödörben kell áztatni fél órán keresztül.
Kisebb kerti tavak, teraszon elhelyezett vizes dézsák díszíthetõk szobapalkával (Cyperus alternifolius). A tavak partjára pedig olyan növények ültethetõk, amelyek nem vízigényesek ugyan, de megjelenésük vízi hangulatot kölcsönöz (csüngõ csokrosinda, páfrányok).
A szabadban tartható szobanövények – kevés kivételtõl eltekintve – nem tölthetik kinn a telet, az elsõ fagyok elõtt be kell õket vinni. Tápoldatozásukat erõsen csökkentsük, novembertõl februárig pedig egészen hagyjuk el. (forrás: Lakáskultúra.hu)