HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > FÉRFI > Életforma > Antibiotikummal vagy anélkül?
Az antibiotikum az orvostudomány történetének talán legnagyobb hatású fölfedezése. Éppen ezért kell, kellene vele csínján bánni. Az antibiotikum kémiai anyag, általában mikroorganizmusok termelik, és pusztító hatású más mikroorganizmusok számára. Ha csekély számban is, léteznek ma már vírusok és gombák elpusztítására alkalmas antibiotikumok is. A köznyelvben antibiotikumnak nevezett gyógyszerek csak a bakteriális fertőzések legyőzésére alkalmasak, és teljesen hatástalanok például az influenzavírusokra.
A baktérium mikroorganizmus, vagyis egysejtű élőlény. A bonyolult szerkezetű vírus pedig egy részecske, de olyan részecske amely képes a szervezet sejtjeiben szaporodni. Baktériumok milliárdjaival élünk együtt. Egy grammnyi székletünkben például billiós nagyságrendű a baktériumok száma. Ez irdatlan mennyiség. Az emberben lévő baktériumok jelentős része nélkülözhetetlen a szervezet normális működéséhez. A nők hüvelyében lévő laktobacillusok védik a női szerveket a fertőzésektől. A bélben élő baktériumok nélkül elképzelhetetlen volna az emésztés. Ám vannak, sajnos, kórokozó baktériumok is. Ezek egy része állandóan vagy átmenetileg a szervezetünkben tartózkodik, de csak akkor okoz betegséget, amikor az immunrendszer valamiért meggyengül. Vannak aztán kívülről, például egy beteg emberről szervezetünkbe jutó baktériumok is. Ilyen például a nagy riadalmat okozó meningococcus, a gennyes agyhártyagyulladás baktériuma is.
A háborúnak köszönhetjük
Alexander Fleming már 1928-ban észrevette, hogy egy bizonyos penészfaj, a Penicillium notatum kedvezőtlen hatással van a táptalajon növekedett baktériumtelepekre. Egy évtizeddel később izolálták is a Fleming által felfedezett anyagot, a penicillint. Jóllehet már akkor kimutatták, milyen hatásos bizonyos fertőző betegségekkel szemben, az emberen végzett első kísérlet rosszul sikerült. Az első antibiotikumot, a penicillint a II. világháborúban kezdték el tömegesen használni, elsősorban a katonák fertőződött sebeinek gyógyítására.
Kizárólag orvos döntheti el a fertőzés típusát, hogy baktérium vagy vírus okozta-e. A nagy tapasztalattal rendelkező orvos a betegség tüneteiből általában tudja, miről van szó. Ha bizonytalan a dolog, akkor például mikrobiológiai vizsgálatra küldi a vért, a torokváladékot vagy a székletmintát, az ezzel foglalkozó laboratóriumok pedig kimutatják a betegséget okozó bűnöst. Ez nagyon fontos, ugyanis a gyógyítás sikere múlhat azon, hogy sikerül-e megállapítani, melyik antibiotikum pusztítja el a kórokozót.
Csakis indokolt esetben és orvosi rendelvényre szedjünk antibiotikumot. A baktériumok ugyanis hihetetlenül tanulékony és életképes sejtek. Egyrészt képesek megtanulni az ellenük támadó hatóanyagok elleni védekezés módját, vagyis rezisztenssé válnak bizonyos antibiotikumokkal szemben. S ami ennél sokkal nagyobb baj, ezt a tudást képesek átadni a többi baktériumnak. Mi történik ilyenkor? Egyrészt saját rezisztens baktériumunk ellen már nem használ a gyógyszer, ráadásul, amikor továbbadjuk ezt a kórokozót, a másik embert is – aki pedig talán még sohasem szedett antibiotikumot – megfosztjuk a hatásos gyógymódtól. Sajnos, az elmúlt évtizedekben már egész baktériumpopulációk váltak rezisztenssé, ellenállóvá. Ezért beszél a tudomány arról, hogy ha túlságosan gyakran élünk vissza az antibiotikummal, eljuthatunk egy posztantibiotikus korba, amikor éppúgy nem lesz majd hatásos gyógyszerünk a vérmérgezés, a tüdőgyulladás, az agyhártyagyulladás vagy a tébécé ellen, mint a penicillin felfedezése előtt.
Ha elkezdtük, ne hagyjuk abba
Az antibiotikumok használatának legfőbb elve az, hogy a beteg elegendően nagy koncentrációban és hosszú ideig kapja azt a gyógyszert, amelyre a kórokozó baktérium érzékeny. Vagyis az orvos által felírt adagot akkor is be kell szedni, ha már úgy érezzük, semmi bajunk. Vannak specifikus, egy baktériumfajtára ható, és vannak széles spektrumú, többféle törzsre ható szerek. Ezeket akkor írja föl az orvos, ha nincs idő az antibiotikum-rezisztenciateszt elvégzésére.
(nana)
2005.05.25
t: 2404
Antibiotikummal vagy anélkül?
Az antibiotikum az orvostudomány történetének talán legnagyobb hatású fölfedezése. Éppen ezért kell, kellene vele csínján bánni. Az antibiotikum kémiai anyag, általában mikroorganizmusok termelik, és pusztító hatású más mikroorganizmusok számára. Ha csekély számban is, léteznek ma már vírusok és gombák elpusztítására alkalmas antibiotikumok is. A köznyelvben antibiotikumnak nevezett gyógyszerek csak a bakteriális fertőzések legyőzésére alkalmasak, és teljesen hatástalanok például az influenzavírusokra. A baktérium mikroorganizmus, vagyis egysejtű élőlény. A bonyolult szerkezetű vírus pedig egy részecske, de olyan részecske amely képes a szervezet sejtjeiben szaporodni. Baktériumok milliárdjaival élünk együtt. Egy grammnyi székletünkben például billiós nagyságrendű a baktériumok száma. Ez irdatlan mennyiség. Az emberben lévő baktériumok jelentős része nélkülözhetetlen a szervezet normális működéséhez. A nők hüvelyében lévő laktobacillusok védik a női szerveket a fertőzésektől. A bélben élő baktériumok nélkül elképzelhetetlen volna az emésztés. Ám vannak, sajnos, kórokozó baktériumok is. Ezek egy része állandóan vagy átmenetileg a szervezetünkben tartózkodik, de csak akkor okoz betegséget, amikor az immunrendszer valamiért meggyengül. Vannak aztán kívülről, például egy beteg emberről szervezetünkbe jutó baktériumok is. Ilyen például a nagy riadalmat okozó meningococcus, a gennyes agyhártyagyulladás baktériuma is.
A háborúnak köszönhetjük
Alexander Fleming már 1928-ban észrevette, hogy egy bizonyos penészfaj, a Penicillium notatum kedvezőtlen hatással van a táptalajon növekedett baktériumtelepekre. Egy évtizeddel később izolálták is a Fleming által felfedezett anyagot, a penicillint. Jóllehet már akkor kimutatták, milyen hatásos bizonyos fertőző betegségekkel szemben, az emberen végzett első kísérlet rosszul sikerült. Az első antibiotikumot, a penicillint a II. világháborúban kezdték el tömegesen használni, elsősorban a katonák fertőződött sebeinek gyógyítására.
Kizárólag orvos döntheti el a fertőzés típusát, hogy baktérium vagy vírus okozta-e. A nagy tapasztalattal rendelkező orvos a betegség tüneteiből általában tudja, miről van szó. Ha bizonytalan a dolog, akkor például mikrobiológiai vizsgálatra küldi a vért, a torokváladékot vagy a székletmintát, az ezzel foglalkozó laboratóriumok pedig kimutatják a betegséget okozó bűnöst. Ez nagyon fontos, ugyanis a gyógyítás sikere múlhat azon, hogy sikerül-e megállapítani, melyik antibiotikum pusztítja el a kórokozót.
Csakis indokolt esetben és orvosi rendelvényre szedjünk antibiotikumot. A baktériumok ugyanis hihetetlenül tanulékony és életképes sejtek. Egyrészt képesek megtanulni az ellenük támadó hatóanyagok elleni védekezés módját, vagyis rezisztenssé válnak bizonyos antibiotikumokkal szemben. S ami ennél sokkal nagyobb baj, ezt a tudást képesek átadni a többi baktériumnak. Mi történik ilyenkor? Egyrészt saját rezisztens baktériumunk ellen már nem használ a gyógyszer, ráadásul, amikor továbbadjuk ezt a kórokozót, a másik embert is – aki pedig talán még sohasem szedett antibiotikumot – megfosztjuk a hatásos gyógymódtól. Sajnos, az elmúlt évtizedekben már egész baktériumpopulációk váltak rezisztenssé, ellenállóvá. Ezért beszél a tudomány arról, hogy ha túlságosan gyakran élünk vissza az antibiotikummal, eljuthatunk egy posztantibiotikus korba, amikor éppúgy nem lesz majd hatásos gyógyszerünk a vérmérgezés, a tüdőgyulladás, az agyhártyagyulladás vagy a tébécé ellen, mint a penicillin felfedezése előtt.
Ha elkezdtük, ne hagyjuk abba
Az antibiotikumok használatának legfőbb elve az, hogy a beteg elegendően nagy koncentrációban és hosszú ideig kapja azt a gyógyszert, amelyre a kórokozó baktérium érzékeny. Vagyis az orvos által felírt adagot akkor is be kell szedni, ha már úgy érezzük, semmi bajunk. Vannak specifikus, egy baktériumfajtára ható, és vannak széles spektrumú, többféle törzsre ható szerek. Ezeket akkor írja föl az orvos, ha nincs idő az antibiotikum-rezisztenciateszt elvégzésére.
(nana)
2005.05.25
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
