A Szentföld szíve: Jordánia

MAGAZINOK > UTAZÁS > Ázsia > A Szentföld szíve: Jordánia

t: 5599

Jordánia fõvárosa zsúfolt, kétmilliós metropolisszá nõtte ki magát az elmúlt évtizedekben, de az európai vagy tengerentúli nagyvárosból érkezõk igencsak meglepõdnek: az utcák tiszták, az emberek kedvesek, segítõkészek (és igen jól beszélnek angolul), a közbiztonság pedig legendásan jó. Hazánkfia eleinte hisztérikusan szorítja a hóna alá a táskáját a bazár forgatagában, és csak ingatja a fejét, amikor arab idegenvezetõje vigyorogva közli: itt ugyan nem kell tartani a zsebesektõl. Aztán szép lassan ellazul a hetes buszon edzõdött, ugrásra kész óvatossága, és néhány nap múlva már azon sem lepõdik meg, hogy semmi sem tûnik el a parkolóban nyitott csomagtartóval várakozó turistabuszból.

Elõttünk az Ígéret földje
A Nebo-hegy csúcsán ácsorgunk, ahonnan Mózes halála elõtt megpillanthatta az Ígéret földjét. Alattunk csenevész bokrokkal pettyezett kõ- és homoktenger. Nem hittem volna, hogy ilyen borzongatóan szép lehet az itt tényleg végtelennek tûnõ pusztaság. A langyos, száraz szél, amely végig a sarkunkban jár Jordániában, átbucskázik a kolostor köré ültetett olajfákon, süvítve szánkázik le a Mount Nebo Izrael felõli oldalán, és itt-ott megtáncoltatva a homokot tovaszáguld a Holt-tenger felé. Tiszta az idõ, szabad szemmel is jól kivehetõ a világ legsósabb és legmélyebben (háromszáz méterrel a tengerszint alatt) fekvõ állóvízének partvonala. A parton mindenfelé óriási építkezések: szebbnél szebb szállodák épülnek, hiszen a turisták körében évrõl évre népszerûbb Jordánia, a béke szigete az amúgy forrongó Közel-Keleten.

Petra, a sziklaváros
Egy hét se lenne elég a nabateusok kétezer éves, vörös homokkõbe vésett városának, Petrának a bejárásához. Hatalmas, vörösen izzó sziklák között tekereg az út, az egyetlen, amelyen eljuthatunk a palotákhoz – köztük a leghíresebb épülethez: az istenek kõbe vésett szobraival ékesített kincstárhoz – és a síremlékekhez. A nabateusok alaposan ki is használták a város fekvését: legendás gazdagságukat az elefántcsonttal, fûszerekkel, bõrrel és ezüsttel megrakott karavánoktól szedett vámnak köszönhették. A város ma sem lakatlan: beduin családok élnek a sziklák között. Az asszonyok és a gyerekek színes kavicsokat, tarka gyöngyökbõl fûzött ékszereket árulnak, a férfiak pedig egydináros lovaglásra és sétatevegelésre invitálják a látogatókat. Egy beduin fiútól megtudom, európaiak is laknak Petrában, kalandvágyból érkeznek ide, aztán beleszeretnek a városba, és hosszú hónapokon vagy akár éveken át itt maradnak. De ebben nincs semmi különös, teszi hozzá a beduin, hiszen ez a világ legszebb tája. Körülnézek. Nem vitatkozom.

Jordániában…
majd mindenki pöfékel. A szigorú korlátozásokhoz szokott amerikai és nyugat-európai dohányosok meglepve tapasztalják, hogy szinte bárhol rá lehet gyújtani. A vízipipa se ment ki a divatból, a bazárban négy-öt dinárért beszerezhetõ. Ne lepõdjünk meg: a hozzá való dohány erõsen illatosított.
a méregerõs kávét apró csészében szolgálják fel. A hagyományos mentateát általában elõre édesítik. (Isteni!) Az arabok nagyon vendégszeretõk: elõszeretettel invitálják meg újdonsült ismerõseiket is egy kávéra a boltjukba vagy akár az otthonukba. Nem illik visszautasítani a meghívást!
az üzletek reggel kilenctõl este nyolcig tartanak nyitva, de a déli hõség idején egy-két órára bezárnak.
az arany és az ezüst jóval olcsóbb, mint nálunk. Ne felejtsünk el alkudni: ez Jordániában alapvetõ része a vásárlás ceremóniájának.
a mediterrán éghajlatnak köszönhetõen egész évben jó az idõ. A nyár forró és száraz, ezért elsõsorban a vízparti üdüléshez kedvezõ, a tavasz és az õsz nagyon kellemes, húsz fok körüli átlaghõmérséklettel, igazán hidegre pedig télen se számítsunk: akár januárban is lehet fürdeni a Vörös- vagy a Holt-tengerben.

(nana)

2005.05.17

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

A Szentföld szíve: Jordánia

Legfrissebb magazinok