HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > FÉRFI > Csináld magad! > KOMPAKT FÉNYCSÖVES ÁLLÓLÁMPA

t: 2896

KOMPAKT FÉNYCSÖVES ÁLLÓLÁMPA

A csillárokat ugyan ezért nem kell számûznünk otthonunkból, de a szobák világítását ajánlatos más, pl. egy energiatakarékos, kompakt fénycsöves állólámpával kiegészíteni. Ennek fogyasztása a hagyományos izzónak csak 20 százaléka, fénye viszont megegyezik vele feltéve, ha megfelelõ típust választunk. A kompakt fénycsövek alakja, mérete kissé eltér a hagyományos izzókétól, ezért egy új lámpa készítésekor érdemes ezt a szempontot is figyelembe venni. Ezért az itt bemutatott állólámpánk talpas oszlopán legfeljebb csak az ernyõ felerõsítése tér el kissé a szokásostól, de más nem árulkodik energiatakarékos voltáról, mert a 2D jelû, lapos, kompakt fénycsövet az ernyõ elrejti. A lámpaoszlop (A) anyaga eredetileg 20 mm vastag tölgyfa deszkából összeragasztott tömb, de más módon is kialakítható ez az elég terjedelmes fõdarab. Faforgácslapokból kiszabott darabokból is összeragasztható, s felületét ez esetben színfurnér lemezekkel borítva változtathatjuk nemesebbé. MDF anyagból is kialakíthatjuk az oszlop magját, amelyet 2-3 mm vastag, mahagóni vagy tölgy rétegelt lemezborítással láthatunk el.

Ez esetben a burkolólemezek hosszanti éleit ferdén lemunkálva kell pontosan egymáshoz igazítanunk. A tömör oszlophoz, 20 mm-es deszkából, ragasztással készítsünk egy 40 és egy 60 mm vastag tömböt. A 60 mm-es tömb középvonalába marjunk, illetve fûrészeljünk 20´20 mm-es hornyot (1) a majdani hálózati vezeték számára. (Üregesen kialakított oszlopnál erre természetesen nincs szükség.) A két fél darabot ezt követõen ragasszuk össze, majd e fatömbbõl fûrészeljük ki (2) a csúcsa felé elkeskenyedõ karcsú, tömör faoszlopot. A pozdorja vagy MDF-anyagból kialakított oszloptestet már eleve elkeskenyedõ formájúra szabott darabokból állítsuk össze, ezek felületét csak csiszolással kell egysíkúvá tennünk. Az oszlop fedõlapjához (B) szabjunk le egy négyzetes fadarabot, amelynek éleit egyik lapja felõl fûrészeljük ferdére. A leélezést megkönnyíti, ha a darab mellé egy szélesebb lécet fogatunk gyors- vagy párhuzamszorítóval. A nyers "oszlopfõt" 45 fokban megdöntött körfûrésszel (3) vagy élmaróval, esetleg gyaluval élezzük le.

Hasonló módon készítsük el az oszlop talpát alkotó két négyzet alakú talplapot (C, D) is. Az oldalsó erõsítõ bordákat (E) lyukfûrésszel szabjuk ki (4), majd a négy darabot összefogva, éleit egyszerre csiszoljuk pontosan egyformára. A négy láb (F) hosszanti éleit gyaluljuk, sarkaikat vágjuk ferdére. A faforgácslapból vagy MDF anyagból kialakított alkotóelemek felületét furnér-, illetve nemesebb fából készült rétegelt lemezbõl kivágott darabokkal fedjük le. Ragasztóként erõs kontakt ragasztót vagy hagyományos enyvet használjunk. A furnérlemezbõl éles késsel kivágott lapokat két fázisban, az egymással szemközti oldalakra ragasszuk fel, élüket pedig csiszolással igazítsuk a mag anyagához. A talpak élét is borítsuk be furnércsíkokkal, majd a fedõlapra is ragasszunk vékony borítást. A négy erõsítõbordának elõször az élére simítsuk fel a furnércsíkot, majd a két oldalát is borítsuk be. A beborított darabokat ajánlatos széles lécek közé helyezni és csavaros szorítókkal összepréselni, ha enyvet használtunk ragasztóként. Kontakt ragasztó használata esetén erõs hengerlés is elegendõ a vékony falemezek felületre préseléséhez.

A "nemesített" anyagú darabokat csiszoljuk teljesen simára, éleiket finoman kerekítsük le. Az oszlop aljára csavarozzuk fel a talpat (5), majd vékony bognárfejû szegekkel a négy oldalbordát is erõsítsük – ideiglenesen – az oszlopra (6). A lámpaoszlopra ezután a foglalat és az ernyõtartó felszerelése következik. A foglalat (G) lehet hagyományos bakelitbõl készült is, hiszen a kompakt fénycsõ közel sem melegszik annyira, mint a hagyományos izzólámpa, ezért a nagyobb fényerejûek esetében sem kell a foglalat elégésétõl tartanunk. A foglalatot a fedõlap központi furatába ragasztott menetes csõre (H) fogassuk, alája pedig csavarozzunk egy kb. 4 mm átmérõjû sárgarézhuzalból hajlított U-alakú tartót (I). A menetes hüvelyt csak ezt követõen ragasszuk a helyére, s a foglalattal szorítsuk le az ernyõtartó alsó részét a fedõlapra. A menetes hüvelyre sárgarézbõl esztergált fémtalpat (J) is húzhatunk (7), ezzel sokkal mutatósabb lesz a lámpa. Az ernyõtartó felsõ részét a kompakt fénycsõ alakjához igazodva hajlítsuk meg. Ha 200-250 mm-nyire nyúlik a fedõlap fölé, akkor még a 23 W-os fénycsõ is elfér alatta. Ha pedig a különlegesen lapos 2D kompakt fénycsövet kívánjuk állólámpánkban használni, akkor bõségesen elegendõ, ha a tartóívet csak 150 mm magasságúra készítjük. A tartóív (K) felsõ részére keményforrasztással erõsítsünk egy M5´30-as sárgaréz csavart (L), ami majd a lámpaernyõ vázát fogja szilárdan rögzíteni. Az ernyõrögzítõ anyát (M) is sárgarézbõl esztergáltassuk, de egy-egy nagyobb, "testesebb" bútorfogantyúból magunk is kialakíthatjuk a foglalat alatti fémtalpat és az ernyõrögzítõ menetes darabját is.

Ha már a lámpaoszlop összes darabját a helyére szereltük, s az apróbb igazításokon is túl vagyunk, következhet az alkatrészek felületkezelése, amihez viszont célszerû az oszlopot újból alkotóelemeire bontanunk. A felületek finom csiszolását, pácolását, majd lakkozását így könnyebben és fõként igényesebben végezhetjük el. Simításhoz színlõpengét, finomszemcséjû csiszolópapírt vagy finom acélszivacsot használjunk. A felületeket mindig szálirányba koptassuk teljesen simára, majd a sötétebb tónushoz igazodva egyenletesen pácoljunk be minden fa alkatrészt. E mûvelethez szivacsot használjunk. A pácolt felületeket újból lágyan csiszolva simítsuk át, majd lenolajkencével eresszük be. Száradás után az alkatrészeket selyemfényû vagy fényes bútoripari színtelen lakkal kenjük be. A lakkot jól hígítsuk fel, hogy egyenletesen terüljön. A felecsetelt réteg vékony legyen. Ezt még kétszer ismételjük meg, s a közbensõ finom csiszolásról, portalanításról se feledkezzünk meg. Ha a bevonat tökéletesen kikeményedett, ragasztva-csavarozva szereljük újra össze a lámpaoszlopot, húzzuk be a hálózati vezetéket a belsejébe, majd kössük be a foglalatot is (8). A kábelt alul a lábak valamelyike mellé erõsítve vezessük ki, s kössük be a billenõkapcsolót is. A hálózati vezeték végére szereljünk villásdugót, s a kompakt fénycsõ becsavarása után már be is kapcsolhatjuk a lámpát.

Természetesen az ilyen jellegû lámpához ernyõ is szükséges. Ennek nem feltétlenül kell gúla alakúnak lenni, csonka kúp vagy hengerpalástú, esetleg nyolcszögletû is lehet. A gúla alakú ernyõnek nagy elõnye, hogy szorosan a fal mellé vagy a sarokba állítható, ideálisabban lehet elhelyezni, s a kialakítása is egyszerûbb. Falécekbõl összeállított váza pedig egyáltalán nem szokványos, s szilárdságát tekintve is elõnyösebb, mint a hagyományosan huzalból készült váz. Anyagául 20´20 mm-es léceket válasszunk, amelyekbõl gérbe vágva alakítsuk ki a kb. 220 mm magas és 500´500 mm-es alapú gúlát. A csúcsban összefutó lécek végét ideiglenesen vékony szegekkel fogassuk össze, majd a pontosan összecsiszolt darabok oldalélébe fûrészeljünk 4´4 mm-es hornyot. A csúcs alatt 50 mm-re csapozzuk be a felsõ hevederléceket, s ide csavarozzuk majd fel az ernyõtartó 4 mm-es huzalból összeforrasztott, központi gyûrûvel ellátott tartókeresztjét (O). A váz hornyaiba kerül majd az áttetszõ anyagból kiszabott ernyõpalást. Ennek anyaga lehet szokványos lámpaernyõkarton vagy áttetszõ, mûanyag lap, pl. kartonplaszt vagy felületén mintázott akril-, polisztirol-lemez. Ezeket dekorációs vagy grafikai üzletben szerezhetjük be.

Választhatunk vékony, áttetszõ selymet is, ám ennek a kifeszítése, keretbe erõsítése elég nehéz. A hornyokba illõ vékony lécekkel kell körbeszegni, s kifeszíteni. A merevebb ernyõanyagot viszont csak pontosan méretre kell szabnunk, s a váz hornyaiba alulról becsúsztatva, az alsó keret felragasztásával rögzíthetjük mindegyik darabot a helyére. A kartonlapok beerõsítéséhez természetesen vékony betétlécek is szükségesek. A szegekkel összefogott lécvázat ezért csak a csúcsánál ragasszuk össze szilárdan. Pácolással tegyük a lámpaoszlophoz hasonló színtónusúvá (9), majd lakkozzuk le. Az alsó keretet óvatosan feszítsük le róla, csúsztassuk helyére az ernyõlapokat, majd az alsó keretet is ragasszuk a helyére. E célra kiváló a ragasztópisztoly. Az ernyõlapokat szükség esetén hézagoló furnércsíkokkal vagy vékony lécekkel rögzítsük véglegesen a váz hornyaiba. A kész ernyõt most már csak az ernyõtartó felsõ ívének tetejére kell csavaroznunk, majd ezt a foglalat alá szorított huzalidom hüvelyébe nyomva rögzíthetjük. Ezáltal könnyen leemelhetõ, s szükség esetén a foglalat javítását is elvégezhetjük. A kész lámpát most már csak a helyére kell állítanunk, s fényét hosszú ideig élvezhetjük izzócsere és jelentõs áramfogyasztás nélkül. Viszont nem árt szem elõtt tartani, hogy a kompakt fénycsõ nem szereti a gyakori ki-be kapcsolgatást, ettõl lehetõleg kíméljük meg, s akkor valóban hosszú életû lesz.

2005.05.04

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb magazinok