HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > KONYHA > Érdekességek > Tényleg hipersebességgel drágul a Sziget?

t: 3046

Tényleg hipersebességgel drágul a Sziget?

A Sziget egyre drágább, ezt a fesztivált már csak a holland fogorvosok gyerekei tudják megfizetni, annyiba kerül egy sajtos-tejfölös lángos, hogy azért már nem vacsorát, hanem szobabútort lehet kapni az Ikeában. Ilyen és ehhez hasonló véleményeket hallani a Szigetről, főleg hajnali fél három után, amikor a társaság összes tagja már rég sörre és pálinkára váltotta minden pénzét, ráadásul nem is túl jó napi árfolyamon.

Az biztos, hogy a Sziget sokkal drágább, mintha eldugott kis kocsmákban vedelnénk, de a belső kerületek, népszerű szórakozóhelyeihez, vagy mondjuk a trendi romkocsmákhoz képest nem is olyan nagy a különbség – sőt, egyes helyekhez képest a Sziget olcsóbb. A sör 580 forint egy korsóval, körülbelül ennyi a hetedik kerület romkocsmáiban és még valamivel drágább is a Liszt Ferenc tér szórakozóhelyein. Egy négy centes Unicum 800 a Szigeten, míg Budapest felkapott helyein gyakran inkább 900 forint, és amíg a fesztiválon decinként 250 forintért iható, sőt, minőségi folyóbort kapni, és 350 forint a már prémiumként kínált fehérbor, addig a belvárosban sok helyen ennél sokkal magasabb árakról indul a borlap kínálata.

A koncertek közt részegen kerengéshez elengedhetetlen nagy adag, egészségtelen és szénhidrátokban gazdag tápanyag bevitele viszont tényleg több pénzbe kerül, még akkor is, ha a menő szórakozóhelyek környéki budapesti gyorséttermek, gyros-büfék áraihoz mérjük. Mondjuk a gyrosért a Sziget egyes pontjain akár 1000 forintot is elkérnek, miután elhangzott a szokásos kérdés, miszerint csirkeborjúhagymacsípősmehet. Sajtos-tejfölös lángost akár már akár 600 forintért is kapni, ami körülbelül száz forinttal magasabb a balatoni átlagárnál, de mondjuk egy szelet pizza 700, miközben azt még a körút forgalmasabb pontjain is legfeljebb 400 forintért mérik. A Szigeten az ételek árát az italokéval szemben egyébként nem egységesítik, de hasonló/egyforma termékek között nem jellemző 50-100 forintnál nagyobb eltérés a különböző standokon.



És még valami: a Sziget még mindig olcsóbb, mint a Balatonsound, ahova évről évre zokszó nélkül vonul le a teljes magyar autófényező iparág a műkörmösök érdekképviseletével együtt. De hát a kérdés nem is az, hogy mennyire drága a Sziget, hanem az: tényleg olyan ütemben drágul-e, hogy azzal már csak a nyugat-európaiak tudnak lépést tartani, és még ők is zihálnak néha.

Hogy erre választ adjunk, előkerestük az utóbbi évek fesztiváljainak árlistáját és összevetettük a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisával, amelyben egyes termékek és szolgáltatások éves átlagárait rögzítik. A kérdés az volt, hogy a Szigeten vagy Magyarországon gyorsabb-e az áremelkedés – a módszertanunk az volt, hogy nem az inflációval vetjük össze az egyes Sziget-termékek árának változását, hanem az adott termék magyarországi átlagárának alakulásával.

Két ok miatt sem voltunk könnyű helyzetben. Egyfelől azért, mert az élelmiszerek Sziget-áraira csak saját, fröccsöktől megviselt memóriánkra, illetve az Index cikkarchívumára támaszkodhattunk (az italárak azonban az utóbbi években rendre megjelentek a Sziget hivatalos programfüzetében). Másfelől azért, mert a KSH annak idején az adatbázisának összeállításakor – eléggé el nem ítélhető módon – nem vette kellőképpen figyelembe a mi most megjelenő igényeinket, így az általuk rögzített árú termékeket nehéz volt ráilleszteni a szigetes termékekre.



Hogy ez mit jelent? A KSH az asztali bor árát rögzíti, vörösét is, fehérét is, de a minőségi borokét nem. Hogy bár egyes egyedi termékek árait nyilvántartják, de az Unicum nincs köztük csak általában a vodkák, illetve a gyümölcspárlatok. Sörből külön „hazai világos” és „minőségi” kategória van, energiaital pedig egyáltalán nincs (holott a Burn szigetes árairól meglehetősen pontosan számaink voltak).

És az italokkal még mindig egyszerűbb volt a helyzet. A főbb fesztiválételeket már nem tudtuk összehasonlítani a KSH adataival, mert a statisztikai hivatal se a gyrost, se a tömd magad hotdogot nem tartja számon (két készétel van az adataik között, az iskolai ebéd és a kétfogásos napi menü). Éppen ezért a lángost a liszt átlagárának változásával vetettük össze, és az egyszerűség kedvéért a gyrost is (bár tudjuk, itt nézhettünk volna húst vagy éppen különféle zöldségeket is).

A szigetes napijegyek árának növekedését a kultúra a kultúrával szemben elvén a múzeumi belépőjegyek átlagárának változásával vetettük össze. Itt lehetőségünk lett volna még számos, választhattuk volna a mozijegyet vagy a Népszabadság-Magyar Nemzet-Nemzeti Sport-Nők Lapja négyes valamelyikét is.



Az italok árának összevetésekor nehézséget jelentett az is, hogy az eredményeket például a bornál nagyban torzíthatja, hogy amíg a Szigeten egyre jobb borokat kapni, addig Magyarországon az átlagárárt egyre jobban lenyomják az olcsó, kannás borkészítmények. Éppen ezért a KSH az infláció ellenére is a bor átlagárának csökkenését regisztrálta az utóbbi években. Végül némi módszertani leegyszerűsítéssel az Irsai Olivérrel a fehér asztali árát állítottuk szembe, míg a folyóboréval a vörösboroskólás évtizedek emlékére a vörösborét.

Az adatok összevetéséből az látszik, hogy szinte mindenben jobban drágult a Sziget, mint Magyarország. A legnagyobb különbség a sör idei árának alakulásában van: közel 80 százalékkal kerül többe idén a sör a Szigeten, mint ahogy azt a sör átlagárának alakulása indokolná. A sör folyamatosan az átlagárnál lényegesen nagyobb mértékben emelkedik a Szigeten. Ennek egyrészt az az oka, hogy már nem kiemelt támogató egyik sörgyár sem, ezért nincs nyomott ára a sörnek a fesztiválon, másrészt a magyar átlagárakat jelentősen lenyomták az utóbbi években a hipermarketek akcióban kínált minőségi és noname sörei.

Tavaly az élelmiszerek közül például a lángos kevésbé drágult, mint ahogy a liszt átlagárának változásaiból arra következtetni lehetne – részben azért, mert tavaly robbanásszerűen megnőtt a liszt ára –, és az elmúlt két évben Sziget-jegyben számolt pénzünk is kevésbé inflálódott, mint ha múzeumi belépőben számoltuk volna. Vagyis a Sziget valamivel jobban drágul, mint Magyarország, de ennek nem az az oka, hogy a külföldiek pénztárcájához szabták az árakat, hanem az, hogy a Szigeten se a hipermarketek árversenye, se saját márkás termékek, se kannás borok/noname sörök nem szorítják le az árakat.

Persze a mi adatbázisunk még igencsak hiányos. Az még megvan, hogy 1996-ban 700 forint volt egy napijegy, de ugyanennyiért árultak övtáskából hasított hamis hetijegyet is a punkok a bejárattól nem messze. Ja, és 20 forint volt egy zsíros deszka hagymával, de a többit sajnos már elfelejtettük. Ha a van itt olyan, akinek a memóriáját nem viselte meg ennyire 20 évnyi fesztiválozás, írja meg számszerűsíthető emlékeit a kommentekben!

index

2012.08.12

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb magazinok