A gondoskodó állam gyakorlatilag a végnapjait éli Magyarországon. A lakosságnak a jövőben nagyobb hangsúlyt kell helyeznie az öngondoskodásról. 2012-től a "Ratkó-gyerekek" nyugdíjba vonulása komoly kihívást jelent a hazai nyugdíjrendszernek.
A II. világháborút követően 1952-ben került sor az első jelentős kormányzati beavatkozásra a művi abortuszok engedélyezése területén. Ratkó Anna egészségügyi miniszter neve „fémjelzi" az abortuszok szinte teljes tilalmát és az illegális megszakítások szigorú szankcionálását tartalmazó miniszteri utasítást.
A történészek szerint nyilvánvaló, hogy a Ratkó-féle születésszabályozási miniszteri utasítást nem a textilmunkásnő (szövőnő) ötlötte ki, hanem Rákosiék politikájának a részét képezte a döntés. Ratkó Anna aláírta a minisztertanácsi rendeletet. Büntetendő az abortusz. Az orvos is, a gyereket elvetető anya is, nyolc év halmazati büntetést kaphatott.
Az 1953. február 8-án kiadott rendelethez Ratkó Annának valójában már nem volt köze. „Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség!”
A
törvény megtiltotta az abortuszt, bevezették a gyermektelenségi adót (az adóalap 4 %), rögzítették az anyák, terhes nők és gyermekek védelmét. Szülés előtt 12 hét fizetett szabadságot és a szülés után hat hónap szoptatási időt biztosítottak.
Népszaporulat
A terhesség-megszakítás tilalmát 1956 júniusában oldották fel, a gyermektelenségi adót pedig az 1956-os forradalom után törölték el.
A Ratkó-törvény célba ért, a Ratkó-gyerekek,, már az iskolákban 32 – 40 fős létszámú osztályokban tanultak, most is ők húzzák a rövidebbet, amikor nyugdíjba készülnek. Nincs, aki eltartsa őket. Gondoskogjanak magukról… Nem látják őket szívesen sem a munkaerőpiacon, sem a nyugdíjasok között.
Ki volt Ratkó Anna?
Bíró Károlyné, született Ratkó Anna 1903. augusztus 19-én látta meg a napvilágot Párkánynánán. Hosszú és „termékeny” pályafutása kezdetén, 1916-tól a budapesti Fegyver- és Gépgyárban, 1921-től a Hazai Fésűsfonóban, 1929-től pedig a csepeli Weiss Manfréd Gyárban dolgozott.
1927-től Pesterzsébeten az SZDP-ben és a textiles szakszervezetben tevékenykedett. 1929-ben sztrájk szervezése miatt rendőri felügyelet alá helyezték. 1942-től a KMP tagja. 1945-49-ben a textilmunkások szakszervezetének főtitkára, és a Textilmunkás c. lap főszerkesztője. 1945-49-ben a Szakszervezeti Tanács alelnöke. 1945-től 1956-ig országgyűlési képviselő.
1949. június 11-én megalakult Dobi István kormányában Népjóléti Miniszter, 1950. december 16-ig. Ettől kezdve a Rákosi kormányban Egészségügyi Miniszter, egyetlen női politikus, majd kormánytagsága 1953. április 18-án ér véget - A Nagy Imre kormány megalakulásával végleg kikerül a felsőbb politikai körökből. Nagy Imre 1953-as első kormányalakításánál már „nem számított” a harcedzett illegális kommunistára, a Rákosi-korszak egyik meghatározó „arcára”, Ratkó Annára. 1953-56 között a SZOT titkára.
1957-es nyugdíjba vonulása után még tizennyolc éven át a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke. 1981. július 20-án bekövetkezett haláláig a szervezet tiszteletbeli elnöke volt.
Ratkó Anna, a Ratkó-gyerekek névadója, a szövőnőből lett miniszter az abortuszrendelettel vonult be a magyar történelembe.
Lányára - példát mutatva szült - a rokonok, és nagyszülők vigyáztak, az egész általános iskolát intézetben járta ki, mert a szülőknek nem sok ideje maradt a gyerekre. – nyilatkozta Ratkó Éva az RTL klubnak. - Lánya szerint az unokáira már sokkal több ideje volt. Az 5 dédunoka pedig már nem is tudja, hogy dédnagymamájukról egy nemzedék kapta a nevét.
A népnyelv az 1950-1956 között születetteket nevezi Ratkó-gyerekeknek, pedig csak az 1952-ben született "nem kívánt" szülöttek a Ratkó-gyerekek.
Ratkó Anna miniszterhez írt kérelmező
levelek
Bartha Kata