HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > IT > Szoftver > Van olyan jó, mint a Star Wars

t: 2620

Van olyan jó, mint a Star Wars

Január általában halálzóna a játékiparban: karácsony után nem sokan vesznek játékot, ezért nem is ekkorra időzítik a kiadók a nagy durranásaikat. Hogy az Electronic Arts mégis január végén adta ki a Mass Effect 2-t, annak két oka van: egyrészt az, hogy tavaly karácsonykor is kisebb halálzóna volt a Call of Duty: Modern Warfare 2 [1] miatt (több kiadó is elhalasztotta játéka premierjét, mert nem akart esélytelenül indulni a MW2 ellen, amiről előre lehetett sejteni, hogy eladási rekordokat fog döntögetni [2]), másrészt az, hogy pár hónapja jelent meg a Dragon Age: Origins [3].

Ez utóbbi pedig szerepjáték, akárcsak a Mass Effect 2, és a két játék egymás konkurenciája lett volna, ha egy időben jelent volna meg – már csak azért is, mert mindkettőt a műfaj királya, a nagyszerű BioWare (a Baldur’s Gate-ek és a Star Wars: Knights of the Old Republic fejlesztője) készítette. És mindkettő briliáns, csak míg a Dragon Age: Origins fantasy környezetben tette kicsit feljebb a lécet, addig a Mass Effect 2 sci-fiben.

A kezdet a vég
A folytatás nem különbözik gyökeresen az első résztől, ami nem nagy baj, mert már az első Mass Effect is közel hibátlan játék volt [4]. 2007 végén jelent meg konzolokra, és rögtön be is gyűjtött több „év játéka”-díjat. A játék leginkább aprólékosan kidolgozott világnak köszönhette a sikert: a fejlesztők egy kisebb enciklopédiára való háttéranyagot hoztak össze a sötét anyagból merítő új energiaforrásokról, galaktikus hódításról és idegen lényekről – a végeredmény egy Star Trek-szerű világ lett, csak az alienek nevetséges gumimaszkok helyett szépen feltextúrázott poligonmodellekben jelentek meg. Szóval a játék még jól is nézett ki.


A Mass Effect 2 természetesen megtartotta ezt a világot, és ott folytatja a sztorit, ahol az első rész abbamaradt: 2183-at írunk, főhősünk, Shepard parancsnok megmentette – vagy hagyta veszni, többféle befejezése volt az elődnek – a három vezető idegen faj alkotta, ENSZ-szerű tanácsot, és éppen a happy end felé lebegne el űrhajójával, a Normandyvel, amikor az űrhajót támadás éri. A Normandy megsemmisül, Shepard pedig elpörög az űrbe, miközben a szkafandere ereszteni kezd. Áll leesik – a játék úgy kezdődik, ahogy más programok véget érnek.

Aztán persze Shepard visszatér, és a történet a Cerberus nevű, az emberek érdekei szerint cselekvő szervezettel bonyolódik. A Cerberus vezetője, Illusive Man – a folytatás legjobban eltalált új karaktere – küldi Shepardot egy félelmetes idegen faj, a Gyűjtők ellen, de ahhoz előbb megfelelő csapatot kell összeszedni, és rögtön kapunk egy raklapra való küldetést. A későbbiekben persze felbukkannak régi ismerős karakterek, új fajok, gyilok és cselszövevény.

Nem a spoilereket akarom elkerülni, csak egyszerűen még nem játszottam végig a játékot – a Mass Effect 2-nek ugyanis az első részhez hasonlóan legalább 35-40 órába telik a végére érni, különösen akkor, ha az ember minden kis mellékküldetést teljesíteni akar. Egyébként az első rész végén elmentett karakterrel is neki lehet indulni a játéknak, néhány dialógus és küldetés csak ekkor lesz elérhető.

Viszlát, statisztikák!
A játékmechanikát tekintve a Mass Effect nagy trükkje volt, hogy a külső nézetes lövöldözős játékok felé mozdította el a harcjeleneteket, és levitte a csatatérre a játékost. Ezzel a BioWare akciódúsabbá tette az egyszemélyes szerepjáték műfaját, ahol korábban többnyire madártávlat és körökre osztott lépegetős módszer dívott. A folytatás sem tért el ettől, sőt tovább egyszerűsítette a dolgokat.

Apró, de azért feltűnő változásokról van szó: karaktereinknél már kevesebb képességet fejleszthetünk, a végtelen lőszerrel ellátott, de felmelegedő fegyverek koncepcióját felváltotta a véges lőszer, az életerőnk pedig most már magától regenerálódik. Ezen kívül felbukkantak új fegyverfajták, biotikus képességek (a fantasy varázslatok helyi megfelelői) és egy pontosabb sebzésrendszer.

Összességében a változások még jobban az akciójátékok felé vitték el a Mass Effect 2-t: pörgősebbek és életszerűbbek a harcok (például ellőhetjük ellenfeleink lábát, de egy ellőtt lábú ellenfél is lőhet még ránk), viszont sokkal kevesebb statisztikát és tápolható jellemzőt kap a játékos, mint az elődben – nekem ez utóbbi szúrta kicsit a szemem, szerintem már az első rész is kellően egyszerű volt, nem kellett volna tovább butítani, még ha csak kis mértékben is.

Martin Sheen a fedélzeten
A látvány viszont még jobb, mint az első részben volt. Teszteléskor elővettem a 2007-es Mass Effectet is, összehasonlítottam a két programot, és bár a két játék ugyanarra a konzolra készült, a második rész vitathatatlanul szebb. Még finomabbak a karaktermodellek, simábbak az animációk... és még több a lemezek száma. A sok grafikai és egyéb adat ára ugyanis az, hogy a második rész már két dvd-n jelent meg, így néhányszor cserélni kell a lemezt végigjátszás közben. De ez legyen a legnagyobb gond egy játékkal.

A két lemezre még több hanganyag is került – a Shepardot megszólaltató Mark Meer szerint nagyjából kétszer annyi –, mint az első részben. Kilencven szinkronszínész mondta fel a történetet kibontó, több mint harmincezer sornyi párbeszédet. A legnagyobb név Martin Sheené (rengeteget tesz hozzá Illusive Man titokzatosságához), de Carrie-Anne Moss, a BSG-s Tricia Helfer, Adam Baldwin és Seth Green is hangját adta a Mass Effect 2-höz.

Őszintén meglepődnék, ha a folytatás kevesebb példányszámban kelne el, mint az első rész, de a Mass Effect 2 meg is érdemli a sikert. Nem hozott ugyan forradalmat, de a BioWare a „nagyobb, hosszabb, vágatlan” recept szerint csodás sci-fi videojátékot készített. A Mass Effect 3 megjelenéséig a játéknak nem nagyon van félnivalója.

index

2010.01.29

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok