HIRDETÉS
Képfeltöltő
KIEMELT HÍREK
HIRDETÉS

MAGAZINOK > UTAZÁS > Amerika > A világ végén, Bolíviában

t: 2185

A világ végén, Bolíviában

A vakáció megtervezésében alighanem a megfelelő úticél kiválasztása a legnehezebb. A színes prospektusok és az utazási irodák ajánlói nem elég életszagúak, olyan ismerőst pedig nem könnyű találni, aki pont azon a helyen nyaralt tavaly, amit kinéztünk magunknak. 'J. András' Bolíviáról írt élménybeszámolója következik. Egyszer régen, egy moziban eljutottam Wim Wenders-szel „A világ végéig”. Talán a film sajátos hangulata és fájó szépsége is közrejátszott abban, hogy utazásaim során mindig keresem az olyan helyeket, amelyek mintha nem is képeznék részét e világnak, annyira távoliak, elhagyatottak vagy szokatlanok.

E tekintetben Bolívia dél-nyugati szeglete nehezen felülmúlható élményekkel tett gazdagabbá. Ezt az országrészt, amely az Uyuni-sóstótól az argentin határig húzódik, a helyiek leginkább a Los Lípez névvel illetik, míg az utazók a leggyakrabban az „Altiplano” vagy a „Southwest” megnevezést használják. Bolívia egyik legkietlenebb részéről van szó. A tengerszint feletti magasság 4000 méter körüli, így a trópusi fekvés dacára a száraz évszakban (nyáron) éjszaka metsző hideg van, amit kíméletlen szelek súlyosbítanak. A talaj jórészt terméketlen, így a lakosság is rendkívül gyér. Szerencsére. Így ugyanis a maguk „meztelen” szépségében csodálhatók meg a tájak, az esztétikai élvezet mellett a civilizációból való kiszakadás élményét (na jó, illúzióját) is nyújtva.

A vidék többnyire sík, az Andok legnagyobb kiterjedésű fennsíkjának részét képezi. Így igazi magashegyi tájjal errefelé meglepő módon nem is lehet találkozni. Csak a fennsík peremén, az argentin és a chilei határnál van néhány hegycsúcs (köztük több vulkáni), és azok sem tűnnek túl magasnak. Ez azonban csak az „emelkedett nézőpont” miatt van: a peremhegyek közül néhány a 6000 méteres magasságot is megközelíti. Hegy tehát nincs sok, bizarr felszíni formáció annál több. Az erózió hihetetlen dolgokat művelt a sziklákkal – némelyik esetében kész csoda, hogy még áll a „lábán”. Van egy hely, amit „Salvador Dali szikláinak” neveznek az ottaniak; a katalán művész tudtommal sohasem járt arrafelé, a kövek azonban tényleg olyanok, mintha az ő szürrealista fantáziájának kreatúrái lennének.

utazunk.com


UTAZÁSI AJÁNLATOK >>>

2007.09.26

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok