HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > UTAZÁS > Ázsia > Hong Kong - mint egy nemzetközi űrállomás

t: 2187

Hong Kong - mint egy nemzetközi űrállomás

A vakáció megtervezésében alighanem a megfelelő úticél kiválasztása a legnehezebb. A színes prospektusok és az utazási irodák ajánlói nem elég életszagúak, olyan ismerőst pedig nem könnyű találni, aki pont azon a helyen nyaralt tavaly, amit kinéztünk magunknak. Mikor a reptéren megcsap a párás, sós levegő, s beszívod a tüdődbe, mikor látod a hatalmas felhőkarcolókat úton a hipergyors reptéri metróról, ahol reklámokat vetítenek egy lapos képernyőn...
... s azon elmagyarázzák, hogy a bőröndöket hol helyezze el a kedves utas, s látod a kijelzőn, éppen még mennyi idő van a következő megállóig, akkor Hong Kongban találod magad!

Pontos, precíz, keveredett nemzetek élnek itt együtt, ebben a hatalmas metropoliszban. Figyelnek a tisztaságra, együtt működnek egymással. A biztonság náluk hatalmas kincs, amit meg is őriznek.

Venni egy jegyet, s elindulni a komppal, ami a hatalmas felhőkarcolók közé visz, pár perc csak, de érdemesebb hajóval menni, mint metróval. A látvány magáért beszél, akkora épületek tornyosulnak felettem, hogy nem bírom a fejem az égbe tartani. Elindulok útikönyvet venni, így mégis csak tanácsosabb útnak indulni, felfedezni a város szépségeit. De lassan megéhezem, mert otthon ilyenkor van reggeli idő, megzavar az időeltolódás, de nagyon jó, csöppet sem bánom! A reggelit egy erősen légkondicionált Mc Donald’s-ba vetődve majszolom el, közben olvasom az újonnan vett útikönyvet. Fejemben a kész útvonal, s kezemben a térkép, elindulok hát a buszokkal, autókkal, zebrákkal, emberekkel teli forgatagban. Felfedezni mindazt, amit csak lehet a röpke pár nap alatt, amit itt töltök. Utam során könnyen belejövök, hogy a magas tornyok igazan jó tájékozódási pontok. Azt is megállapítom időközben, hogy a jobb oldal az a bal, s ha megyek át a zebrán, akkor jobbra figyeljek először. Hm, még jó, hogy fel van írva az úttestre: look right.

A sziget éjszakai kivilágítása rabul ejtő. A fényeket játékosan visszatükröző éjsötét tenger jó lehetőséget ad a turistáknak a fotózásra. Csodálatos, én is élek a helyzettel! A szállodába visszatérve folyamatosan úgy érzem, hogy nagyon nedves a levegő, s a legjobb öltözék a zuhany után az a köntös, amit a hotel gardróbjában felakasztva találok. Mellékesen megjegyzem hihetetlenül lehűtik itt a belső tereket: legyen az kávézó, étterem vagy bevásárlóközpont, a levegő hőmérséklete mindig 17 fok. Másnap befizetünk egy túrára, amit idegenvezetővel teszünk meg. A buszra álmosan felszállva alig veszem észre, hogy a hátam mögött fülemnek ismerős szavakat hallok…magyarok! Ez mindig nagy meglepetés, ha bármerre vetődöm is a nagyvilágban. Utamat így már egy középkorú magyar házaspár is színesíti. Elindulunk a nagy Buddha szoborhoz, amit rengeteg kis színes zászló határol. A kis csapatunk viccesen fel van címkézve, ki a karján, ki a pólóján, de a számok és a betűk segítik a beazonosítást, ha netalántán egy turista felcserélődne, vagy eltévedne. Az utunk vezet tovább egy halászfalucskába, ahol megtekinthetjük a helyi piacot. Többnyire szárított tengeri herkentyűket kaphatunk. A lakosok nem tűrik a fotósokat, én is próbáltam egy idős nénit lencsevégre kapni, de eltakarta az arcát. Sajnáltam, mert jó fotó lett volna.

Távozásunk a szigetről modern felvonókkal történik, a panoráma fantasztikus! Mellettem egy turista kolléga ül, aki fél úton megszólít, egy „honnan jöttél?” kezdő kérdéssel. Mire felelek, s szóba hozza a sportot, ő amerikai futballedzőként dolgozik. Aztán kedvesen hozzá teszi, hogy Indianapolisból érkezett, s mikor felszálltam a buszra reggel, meg volt győződve arról, hogy az egyik csapatában játszó lány áll előtte. Hm? Teljes a hasonlóság? Valószínű, hiszen el van ragadtatva tőlem. Megkér, csináljunk fotót, mert szeretné megmutatni a hasonmásomnak. Lassan véget ér a hong kong-i vakációm, de mielőtt elhagynám a parányi szigetet, felmegyünk a legmagasabb pontjára, s eltöltünk ott egy teljes délutánt, várva a felhőkarcolók éjszakai fényét. Sajnos az idő nem kedvez, nagy a pára, s nem lehet jó fotókat készíteni. De Guillaume már is felfedez egy bazársort, ahol megpillantja élete legszebb „GO” játékát. Kétszer is neki indul, s végül sikeres alku után megelégedve sétál a kis diplomatatáskához hasonlító dobozkával. Az utolsó este még összefutottunk a férjem egyik, sidney-ben élő francia barátjával. Kész nemzetközi űrállomás ez a sziget!


utazunk.com



UTAZÁSI AJÁNLATOK >>>

2007.09.13

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok