HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > FÉRFI > Karrier - Üzleti negyed > Nyáron már új szabályok lesznek a rokkantnyugdíjazásra?

t: 5809

Nyáron már új szabályok lesznek a rokkantnyugdíjazásra?

Stephen W. Hawkingnak huszonéves korában az orvosok még talán tíz évet adtak. Harmincéves volt, amikor kerekes székbe kényszerült, ötvenéves kora óta csak a szemével tudja irányítani a számítógépét. Eközben megházasodott, elvált, újranősült, három gyereket nemzett, könyvek tucatjait írta, és ma a világ egyik leghíresebb fizikusa. Vajon egy orvos szakértői bizottság őt hány százalékos rokkantnak minősítené?

Lehet, hogy hasonló bonyolultságú kérdések miatt vajúdik legalább egy évtizede rokkantnyugdíjazási rendszerünk megújítása. Hiszen országgyűlési határozat, kormányrendeletek már 1997-ben előírták, hogy 1999. január elsejétől új jogszabályok alapján, új szemléletben kell működnie az orvos szakértői minősítési rendszernek és a foglalkoztatási rehabilitációnak, s hogy az előbbi a megmaradt és nem az elveszett munkaképességet vizsgálja. A kilencvenes évek elején ugyanis megállíthatatlannak tűnt a rokkantnyugdíjasok számának növekedése: míg 1965-ben tízezer emberből tizennégy ezen a címen ment nyugállományba, harminc évvel később majd hatvan. Az pedig kevéssé valószínű, hogy ilyen mértékben romlott volna az országban élők egészségi állapota.

Arra, hogy a foglalkoztatási válság levezetésének egyik módja volt a rokkantnyugdíjba menekülés, az utal, hogy - miközben a szabályok érdemben nem változtak - 2005-re ez a szám 42-re csökkent, ami a negyven évvel korábbinak azért még mindig háromszorosa.

A múlt év végi kormányhatározat ismét szigorú ütemezést ír elő a rendszer átalakítására: március végére meg kell születniük a jogszabálytervezeteknek. Juhász Ferenc, az Országos Orvosszakértői Intézet (OOSZI) januárban reaktivált főigazgatója, az átalakítást koordináló bizottság vezetője azonban ennél is tovább megy: elképzelhetőnek tartja, hogy az év első felében a szükséges törvénymódosítást is elfogadja a parlament.

Optimizmusát azzal indokolja, hogy most alapvetően eltérnek a feltételek a szisztéma foglalkoztatási szemléletű átalakítására a nyolc évvel ezelőttitől. Akkor még a szakmai szabályok is hiányoztak, amelyek végül 2003-ra készültek el. A kérdésre, miért nem vezették be azóta sem ezt a minősítési rendszert, a válasz: most érett be a kellő "elszántság", és a munkaerő-piaci körülmények is kedvezőbbek. A számítógépek és a telefónia terjedése ugyanis mind szélesebb körben teszi lehetővé az úgynevezett atipikus foglalkoztatást. Tegyük hozzá: azoknál, akik erre alkalmasak, hiszen a rokkantak több mint fele legföljebb a nyolc általánost végezte el.

A törvény tervezett módosításának lényege: a meglévő ellátások mellett bevezetik a rehabilitációs járadékot, az ellátásokhoz kapcsolódó foglalkoztatási rehabilitációt, és szabályozzák ennek feltételeit. A rehabilitációs járadékot a jövőben ellátásba kerülők kapnák, feltéve, ha a munkaügyi szervezetekkel rendszeresen tartják a kapcsolatot, és részt vesznek az újbóli foglalkoztatásukat segítő rehabilitációban, vagyis elmennek a képzésre, átképzésre, új szakmát szereznek. A mostani rokkantnyugdíjasok járadékfolyósításának feltételei lényegében nem változnak. A felvetésre, hogy ez miért lenne sikeres, amikor az "egészséges" munkanélküliek átképzése is nagyon alacsony hatásfokú, Juhász válasza az, hogy ezeknek az embereknek az általánosnál erősebb a motivációjuk a munkavállalásra.
A minősítésben a jövőben várhatóan figyelembe veszik a vizsgálatra jelentkező képzettségét, életkörülményeit, elhelyezkedési esélyeit. A minősítő bizottságokba az orvosok mellé bekerülnek a foglalkoztatási szakemberek, a vizsgálat fókuszában pedig nem az elveszett, hanem a megmaradt készségek lesznek. Ehhez már elkezdték felkészíteni a minősítéssel foglalkozókat. Új szakma lesz a rehabilitációs menedzser, aki a vállalkozásokkal tartja a kapcsolatot, és segíti a megváltozott munkaképességűek beilleszkedését. Megváltozik az egészségkárosodottakat foglalkoztató védett szervezetek funkciója is: nagyobb súlyt kap az, hogy visszajutassa az embereket a munkaerőpiacra.

Kérdés persze, hogy az új rendszerben csökkenthető lesz-e a korrupció - a leszázalékolásoknak állítólag "szabott tarifája" van. Juhász szerint ezt lezárult bírósági eljárások eddig néhány esetben igazolták. A jövőben mindenesetre több lesz a szakértő és több szempontú a vizsgálat.

A jelenlegi szabályozás sem a munkáltatót, sem a munkavállalót nem ösztönzi túlzottan a rehabilitációra. Ha egy rokkant - még ha teljesen elvesztette is munkaképességét - talál magának olyan munkát, amellyel megközelítően annyit keres, mint eredeti szakmájában, elveszíti rokkantnyugdíját. Persze ez legföljebb fatális véletlenek sorozatával derülhet ki - mondjuk egy naiv újságíró megírja jó példaként egy sikeres önrehabilitáció történetét -, ezek az adatok ugyanis egyelőre sehol nem futnak össze. Magyarán: a rendszer ellenőrizhetetlen.

A munkaadó meghatározott keretek közt kaphat bértámogatást, ha az általa foglalkoztatott munkaképességének legalább felét elvesztette. A támogatás összegét a bruttó átlagkeresethez kötik, s az összege diplomás esetén sem haladhatja meg a foglalkoztatás éve előtti második év - idén 2005 - országos átlagának 120 százalékát.

Mindazonáltal a rendszer átalakításának sikere a rendelkezésre álló pénz összegétől is függ - jegyzi meg a főigazgató, aki igencsak számít az uniós pénzekre is. A kormány ugyanis 2007-ben és 2008-ban 400-400 millió forintot szán erre, ami nyilván kevés a rehabilitációs centrumok kialakításához, a képességvizsgáló, pszichológiai laboratóriumok és a szakértői hálózat fejlesztéséhez, a fogyatékos emberek integrált képzési feltételeinek kiépítéséhez, a rehabilitációs vállalkozások létrehozásához, ösztönzéséhez. A főigazgató szerint így is legkorábban három-öt év múlva érzékelhető majd az átalakítás jótékony hatása. S ez sem a nyugdíjkiadások csökkenésénél elsősorban, hanem a munkavégzéshez kötődő adó- és járulékbevételek, s a megfelelő munka, a jobb jövedelem teremtette egzisztenciális biztonság révén.

Tavaly mintegy 460 ezren voltak a nyugdíjkorhatár alatti rokkantnyugdíjasok. Közülük 14-15 százalék minősült I. és II. csoportú rokkantnak, ők az orvos szakértői bizottság szerint munkaképességüket teljes egészében elveszítették. Azok, akiknek munkaképesség-csökkenése eléri a 67 százalékot, szintén rokkantnyugdíjasok lesznek, őket a III. csoportba sorolják. A munkaképességük több mint felét elvesztettek, illetve azok, akik azért nem jogosultak rokkantnyugdíjra, mert nincs meg az ehhez szükséges szolgálati idejük, átmeneti vagy rendszeres szociális járadékot kapnak. Ebbe a körbe tavaly több mint kétszázezren tartoztak.

Elmélet és gyakorlat

Az irodában mindenki dicsér, hogy mennyivel tisztább a mosdó és az ebédlő, mióta én takarítok - meséli Angéla csillogó szemmel. Arról a sikerélményéről is beszámol, hogy alkalmazásának negyedik napján, amikor elkésett a kísérője, egyedül ment be a munkahelyére. Ő az értelmi sérült fiatalok foglalkoztatásának segítésére létrejött Salva Vita Alapítvány egyik mentoráltja. Az alapítvány tájékoztató anyagát elolvasva azt gondolhatnánk, munkatársaiknak nincs nehéz dolguk. Ebben azt sorolják ugyanis, hogy a munkatársak sokszínűsége számszerűsíthető előnyökkel jár a cégek számára: például növeli a dolgozók lojalitását és elkötelezettségét.

A vállalatok vezetői és dolgozói mégis nehezen fogadják el a fogyatékkal élőket. Míg az EU átlagában a megváltozott munkaképességűek négytizede dolgozik, addig nálunk 10-15 százaléka. A 19 ezer embert foglalkoztató Tescónál például meghökkenve értesültek arról, hogy tíz, fogyatékkal élő munkatársuk révén az országban a legnagyobb foglalkoztatók egyikének számítanak e téren. Igaz, az is lehet, hogy az alkalmazásnak időnként pusztán anyagi akadályai vannak. A Raifeissen Banknál például azzal szembesültek: ha kerekes székben élő munkatársuknak közlekedési hozzájárulást fizetnek, az bizony adóköteles juttatásnak számít. A legnagyobb akadálynak azonban a társadalmi közeg tűnik, amelynek mindannyian alkotóelemei vagyunk. Ezt mutatja a Tesco kudarcba fúlt kísérlete: szellemileg sérült fiatalokat vettek fel, hogy segítsenek a vásárolt áru zacskóba rakásánál. A legenyhébb reakciója a vásárlók zömének erre az volt: "Ezek az én cuccaimhoz ne nyúljanak hozzá." (H. Sz.)

nol.hu

2007.01.23

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok