
Vizsgálódásainak kezdetén a 40 év alatti nők 26 százaléka számolt be házasságon kívüli kapcsolatról. Húsz évvel később a 35 év alatti nők 26 százalékának volt viszonya, de mire a negyvenedik évüket elérték, már 40 százalékra nőtt ez az arány.
A házasságon kívüli kapcsolatban a nők egészen új elvek alapján választottak partnert. Függetlenként még gondosan mérlegelték a partner korát, foglalkozását, szociális és anyagi helyzetét, és azt is, házasságban él-e vagy sem. Ezek mind fontos szempontok voltak a férfi kiválasztásában, de fontosságukat veszítették, amikor a nők az örömhöz választottak társat. Sokkal fontosabbá váltak a férfi személyes jellemzői. Milyen a teste, milyen a mosolya, milyen barát, szerető, gondviselő? Egyenlő partnerként bánik-e szeretőjével? Kedves-e?... A férfiak általában ugyanabban a korban voltak, mint a nők.
Vajon egy viszony tehet-e jót a házasságnak? Vannak vizsgálatok, amelyek arra mutatnak, egy viszony nem szükségképpen rombolja szét a házasságot, sőt, elképzelhető, hogy éppenséggel javítja vagy megmenti. Sok nő, aki felszámolta a kapcsolatát és visszatért a házasságához, arról számol be, házassága most jobb. Férje is boldogabb benne, nem csak ő maga. Paradox módon a férfiak is érezték, hogy az élettel, melegséggel, szexualitással teli nő, akit feleségül vettek, az évek során valami mássá változott, és ez az ő vitalitásukat is megcsapolta. Ezek a nők ugyan házasságuk létét kockáztatták, de megtalálták elveszett vitalitásukat, és azt a nehézségek ellenére visszahozták házasságukba. Az öröm által átformálva megváltoztatták házasságukat is, több örömet vittek bele. Sok nő, aki ismét monogám házasságban él, most virul benne. (Részlet a Vágy csendje című kötetből)
Önkéntes vállalás
„Az, aki párjában megtalálja a neki megfelelő örömforrást, és nemcsak szexuális vonatkozásban, igenis képes a sírig tartó hűségre anélkül, hogy ehhez tartani magát nagyon nehezére esne. Erre azonban csak az egészséges lelkületű és szexualitású egyének képesek. Nem nehéz magunkhoz kötni a párunkat, ha ő rendelkezik az átlagos nemi adottságokkal, s mi nők rendelkezünk ennek az energiának szóló fogadókészséggel. A hűség önkéntes vállalás, s a hűtlenség is az. Spontán késztetés a másik megtartására vagy éppen elvesztésére. Az egyed- és pszichoszexuális fejlődés során épül a személyiségbe a változatokat megkülönböztetni tudó képesség, jó és rossz, helyes és helytelen között. A helyes választás kulcsa a másik nem személyiségjegyeinek ismerete. Viszont semmit nem tudunk, amit nem tanulással sajátítunk el.” (Lux Elvira, Magány és társ Féltékenység és hűség)
(nana.hu)