Manapság sokan aggódnak, hogy lassan feledésbe merül az eredeti készítési mód. Egyre gyakoribb ugyanis, hogy a felöntött, ízesített pörköltalapot illetik ezen a néven.
A gulyásnak azonban épp az a lényege, hogy a levét minél jobban átjárja a benne fövő hús íze. Ehhez azonban semmiképpen sem szabad azt „megpörkölni” előtte – figyelmeztet Csetneki László, a Szabadtűzi Lovagrend főkancellárja.
Ahány táj, annyi változat!
Alföldi, szegedi: az alaprecepthez 70 deka burgonyát számoljunk, ami mellé kockára vágott zöldség is kerül.
Csángó: burgonya helyett savanyú káposztával és rizzsel főzzük, tejfölösen tálaljuk.
Kolozsvári: cikkekre vágott fejes káposztát is főzünk bele, fokhagyma helyett majoránnával ízesítjük.
Szerb: burgonyával és kelkáposztával készítjük.
Palóc: zöldbabbal és tejföllel gazdagítjuk.
Bogácsi: a kész gulyáshoz mustáros, tejfölös habarást adunk, kakukkfűvel, tárkonnyal megszórjuk, s így még öt percig főzzük, mielőtt tálaljuk.
Íme a recept!
Hozzávalók négy fő részére: 60-70 dkg marhalábszár kockázva, 60 dkg burgonya, 3 nagy fej vöröshagyma kb. 1 cm-es kockára vágva, 1 zöldpaprika, 1 paradicsom, 2-3 gerezd fokhagyma, 15 dkg mangalicaszalonna, 1 ek. őrölt fűszerpaprika, 1 ek. paprikakrém, 1 kk. őrölt kömény, egy picike
zeller (petrezselyem zöldjével is helyettesíthető)
A szalonnát kis kockákra vágjuk, kiolvasztjuk. A tepertőt kivesszük, félretesszük – jó lehet majd előételnek a maradék hagymával. A vöröshagymát a visszamaradt forró zsiradékon megfonnyaszjuk, hozzáadjuk a megmosott, egyforma kockára vágott marhalábszárat, s épp csak addig forgatjuk, amíg színt vált, mielőtt vízzel felöntjük.
Ezután beletesszük a zöldpaprikát és a paradicsomot, ízlés szerint sózzuk, s főzni kezdjük. Amikor a hús félig megpuhult, akkor adjuk hozzá a fokhagymát, a zeller- vagy petrezselyemzöldet, a köményt és a paprikakrémet. Ha már úgy érezzük, hogy hamarosan elkészül az étel, belekerülhet az őrölt paprika és a kockára vágott burgonya, végül, az utolsó tíz percben a reszelt tészta, más néven a csipetke is. Mielőtt levennénk a tűzről, azért érdemes még egyszer megkóstolni, s ha szükségét érezzük, utánízesíteni.
A csípős paprikát csak akkor főzzük bele, ha mindenki egyformán szereti az erőset, ha nem, kínáljuk inkább külön, tálaláskor a gulyáshoz.
Bográcsban még jobb
Télen, hóban feltehetően csak kevesen gondolják úgy, hogy a szabadtéri sütés-főzés igazán jó dolog – pedig, akik már csinálták, ezt nagy tévedésnek tartják. Van azonban néhány tudnivaló, amivel – legyen bármilyen az idő – jó tisztában lennie a bográcsozóknak.
Gulyáshoz, pörkölthöz felfelé szélesedőt, a halászléfőzéshez alul lapos, felfelé szűkülő bogrács ajánlott.
A tűzhöz legjobb keményfát – akácot vagy a tölgyet – használni, mert ezek elég erős és hosszan izzó parázzsal égnek.
A rozsdásodásra hajlamos bográcsokat használat után kenjük be vastagon zsírral, amit az újabb főzés előtt egyszerűen leégethetünk.
blikk