HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > FÉRFI > Technika - Tudomány > Sorra fedezi fel az új fajokat egy magyar kutató

t: 3601

Sorra fedezi fel az új fajokat egy magyar kutató

Antarktiszi felemáslábú rákoktól kezdve, andoki hangyákon át, kongói kígyókig mindenféle állatokat tanulmányoz Nagy Zoltán Tamás, a Belga Királyi Természettudományi Intézet kutatója. A genetikai vizsgálatokat végző kutató nemrég több mint 40 új madagaszkári hüllőfajt különített el kollégáival.

A magyar szakember az úgynevezett DNS barcoding segítségével választotta el a már ismert fajokat a korábban le nem írtaktól. A módszer alapját egy meghatározott DNS-szakasz összehasonlítása képezi, mely fajra jellemző, és vizsgálatával még a külsőre nagyon hasonló fajok is elkülöníthetők.

Az eljárás egy mitokondriális markeren, a citokróm-oxidáz I. enzimet kódoló gén egy DNS-szakaszán alapul. Ez a szakasz minden állatfajnál más és más, ezért az ízeltlábúaktól az emlősökig használható fajok elkülönítésére, sőt azonosítására - ha van mögötte egy referencia adatbázis.

Nagy az [origo]-nak elmondta, hogy 2003 óta létezik a DNS barcoding, mint fogalom, de maga a felismerés, hogy vannak fajonként jellegzetesen eltérő DNS-szakaszok, sokkal régebbi. Egy tipikus filogenetikai (leszármazási) vizsgálatban többféle mitokondriális és sejtmagi markert vetnek össze, valamint egyéb tényezőket is figyelembe vesznek, például morfológiai bélyegeket vagy hangokat. Ehhez képest a DNS barcoding visszalépés, mert csak egy markert néz, viszont tipikusan múzeumi példányon alapul, ezáltal az egyed bármikor visszakereshető.

A módszer alkalmazásában az egyik első jelentősebb program Észak-Amerika madarainak felmérése volt. Az összes fajból megpróbáltak mintát gyűjteni (fajonként 3-5 egyedből), majd készítettek egy referencia adatbázist a citokróm-oxidáz I-et kódoló génszakaszokból. Ennek köszönhetően szinte bármilyen szövetmintából (például egy tollból) ezt a szakaszt felerősítve nagy valószínűséggel meg lehet mondani, hogy milyen fajról van szó.


Uroplatus nemzetségbe tartozó gekkó.


"A teljes madagaszkári hüllőfaunát átfogó vizsgálat korábban még nem volt" - mondta Nagy, aki bár Belgiumban elsősorban laboratóriumi munkát végez, mégis a hüllők a gyengéi. Korábbi németországi kutatásai során került először kapcsolatba Madagaszkár hüllőfaunájával, innen merítette az ötletet, hogy DNS barcoding felhasználásával kellene megvizsgálni a fajokat.

"A DNS barcoding sok esetben megáll a fajok genetikai elkülönítésénél. Az sajnos háttérbe szorul, hogy mikor jutunk el a fajleírásig (szerk.: amihez taxonómusokra van szükség), esetleg konkrét természetvédelmi intézkedésig" - mondta a kutató. "Könnyen lehet, hogy mire a kezelési tervet kidolgozzák, addigra az élőhely az állattal együtt megszűnik" - tette hozzá.

Manapság már ritkaságszámba megy, hogy egy tudományra új, nagyobb termetű emlősfajt írjanak le, ezért a Nagy részvételével működő belga kutatócsoport gyorsan a reflektorfénybe került 2010-ben, amikor egy új bóbitás antilopot (duiker) különítettek el. A Walter duikerének (Philantomba walteri) nevezett, Nyugat-Afrikában élő fajt valószínűleg rendszeresen fogyasztják a helyiek, ám csak a genetikai és részletes morfológiai vizsgálatok során derült ki, hogy nem a már ismert fajok közé tartozik. A faj 2011-ben az előző évben felfedezett legérdekesebb új fajok 10-es listájába is bekerült.

A Madagaszkáron élő hüllők számát csak becsülni lehet, ugyanis folyamatosan fedeznek fel újabb fajokat. 2007-ben még 371 fajról tudtak, de mikor Nagyék benyújtották a cikküket publikálásra, akkor már 393-nál tartottak. Azóta pedig megjelent egy újabb cikk, melyben további törpekaméleon-fajokat írtak le. A Nagyék által felfedezett 40 hüllőfaj pedig még leírásra vár, ami éveket vehet igénybe.


Madagascarophis nemzetségbe tartozó kígyó.


A szigeten élő fajok különlegessége, hogy mintegy 92 százalékuk endemikus, vagyis csak itt fordul elő. Több példa is van a mikroendemizmusokra, melyek egészen kis területekre koncentrálódnak. Az élőhelypusztítás pedig nagyon komoly problémát jelent Madagaszkáron is, a sziget esőerdeinek 90%-át már kipusztították. Így fennáll annak a veszélye, hogy anélkül tűnnek el fajok, hogy bárki is tudna róluk.

origo

2012.05.08

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb magazinok