HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > UTAZÁS > Afrika > Hóesésben más arcát mutatja Afrika

t: 6057

Hóesésben más arcát mutatja Afrika

Télen mindenki irigykedik egy kicsit, amikor valamelyik ismerőse melegebb éghajlatra küldi magát. Nyilván az én ismerőseimmel sem volt ez másképp, és emlegették eleget, hogy mennyire jó nekünk. Mi eközben kabátban és sapkában gubbasztottunk a hálózsákban, és próbáltuk álomba vacogni magunkat a fűtetlen szobában.

Stoppal a hegyekben

Egy Imilcsil nevű, maximum pár száz fős városkában ért az éjszaka, valahol az Atlasz közepén. Reggel még izzadtunk az útkereszteződésnél, ahol a busz tett ki. Ettől kezdve magunkra maradunk, vagy a napi egy kisbusszal megyünk, vagy stoppal. De ezzel nincs gond, a hegyek között mindenki jobban figyel a másikra, hamar fölvesz, aki erre jár. Később aztán hűtött a menetszél, ahogy egy pickup platóján fekve egyre feljebb értünk, és ugyanott fagyott ránk a sapka estére. Imilcsil egyetlen vonzereje, hogy hegyek között van, innen indul több túra keresztül az Atlaszon. De nem télen. Fűtés sehol sincs, az itt élőket meg jól megvédi a csúcsos kapucnitól bokáig tartó gyapjúruha, amilyet a Csillagok háborújában lehetett látni.

Szerelés mindenhol

Másnap reggel komolyan vettük az indulást, a rettenetes hideg mellé megindult a havazás. A napi egyetlen busz éppen akkor kanyarodott ki a piactérről, amikor megjelentünk. Talán az utolsó transzport, mielőtt leesik a hó. Az előző napról tudtuk, hogy minden fuvart meg kell becsülni. Összesen két órát töltöttünk az út mellett állva, mire egyáltalán jött valami a megfelelő irányba. Aztán az is lerobbant.

Kisbuszunkba bezsúfolódtunk vagy tizenöten, és harmincas-negyvenes átlagtempóban elindultunk át az Atlaszon. Fölfelé azért mentünk lassan, mert annyit bírt a motor, lefelé meg azért, mert a fék sem volt túl jó állapotban. Mellettünk a szakadék, de szerencsésen eljutottunk egy isten háta mögötti faluba, ahol egyórás szerelés következett hóesésben, jeges szélben. Azonnal eldöntöttük, hogy ez az állapot tarthatatlan. Amint lehet, irány az óceánpart.

Orson Welles tér

A fagyos hegyek után az atlanti-parti Essaouirába, vagy ahogy itt nevezik, a „szeles városba" igyekszünk. Orson Welles forgatta itt Otellóját, de a hatvanas évektől kezdve hippik, művészek és szörfösök paradicsoma volt. Itt nyaralt egykor maga Jimi Hendrix, ma meg Bob Marley shop, dílerek hada, bahiaboltok, szőnyegárusok várják az ide beeső utazókat. Itt már lenne harminc fok is, ha nem fújna úgy a szél, hogy épeszű ember inkább a városfalak között marad. A kikötőben rengeteg sirály nyomul a friss halakra és rákokra, a sikátorokban napszemüveges fiatalokból hasis diszkrét szaga árad, a vigyori pólóárus meg jól betépve kérdezi: „Ez a legtutibb hely Marokkóban, nem?" De, biztosan. Hendrix és Welles nem tévedhet egyszerre.

Blikk.hu

2010.01.10

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok