HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > ÉLETMÓD > Érdekességek > Nőnek lenni
Nemrég volt egy nap, március nyolcadika, amikor – szerencsés esetben – a nagyapánk hajnali SMS-én kívül a kedvesünk, ágyasunk és hímnemű kollégáink is versenyt nyújtóztak a csillagos égig, csak hogy a kedvünkben járhassanak. Mi végre az ováció? Minek szól: annak a maradék zsírpárnának, amelyik a „másodlagos nemi jelleg” elnevezéssel takarózva megúszták az égetést? A páratlan kelbimbólevesnek, a naponta frissen vasalt férfiúi frottírzokniknak, a Káma Szútrát leiskolázó szexuális kreativitásunknak, vagy annak a nyájas odafordulásnak, amelyet akkor is csípőből hozunk másokkal szemben, amikor érteni véljük az „idegösszeroppanás” szó eleddig csak sejdített jelentését
Érzelmes és értelmes
A „nőség” jóval több, mint péniszhiány némi mellkas- és fartáji domborulattal megfejelve. A férfiaktól való alapvető biológiai különbség szolgáltat ugyan némi alapot, de a két nem közötti lényegi eltéréshez minden kultúra hozzáadja a magáét (anyaság ide vagy oda, gondoljunk például arra a törzsre, amelyiknél a frissen szült nő a legutolsó nyomás lendületével tér vissza az ültetvényre gályázni, míg ápolásra szoruló férje a gyermekágyban nyögdécsel, lábadozik hónapokig). Az, hogy nők vagyunk, nem egyszerű születési adottság tehát, sokkal inkább egy életen át tartó tanulási folyamat eredménye.
Kiskorunkban, amikor távirányítós robotharcost kértünk karácsonyra, nem értettük, hogy miért kaptunk nyálcsorgatásunk maszkulin céltáblája helyett egy – háromszor drágább – Barbie-házat. Miért felejtette el apánk rendszeresen a kungfu-edzés havidíját, és miért fizette be inkább háromszor az énekkart?
Miért frocliztak, ha rohangásztunk, fára másztunk, köpőcsöveztünk, sárbirkóztunk, és miért ujjongott mindenki, amikor anyánk isztambuli, száz színt tartalmazó, gagyi sminkkészletét egyszerre helyeztük el az arcunkon? Nos, amikor megpróbáljuk elsajátítani a saját nemünknek megfelelő viselkedést, akkor a magatartásunk bizonyos elemeit jutalmazza, másokat pedig bünteti a környezet.
Ha egy lány „lányos játékokat” választ, nagyobb tapsra számíthat a família részéről, mint amikor a bátyját utánozza. Mivel a dörgölőzést és ajnározást minden gyerek szereti, természetes, hogy azokat a viselkedéseket produkálja gyakrabban, amikért megkapja a hajbókot. Vagyis a lányok egyre „lányosabbak”, a srácok pedig „fiúsabbak” lesznek.
Nem verekedős
Kultúránként különbözik, hogy mi számít „lányos viselkedésnek”. Bár napjainkban egyre inkább elmozdulnak a hagyományos posztjaikról a nemi szerepek, úgy tűnik, a csajoktól még mindig az érzelmességet, a visszafogottságot, illetve az önérvényesítés nulla fokát várják el. Legyenek járatlanok a praktikum, a gyakorlat terén – hogy mindig áthívható legyen majd egy szomszéd macsó, ha kiégett a villanykörte –, ugyanakkor képezzék magukat az emberi kapcsolatok és érzelmek szakértőivé (na jó, itt is megjelenhet később a hátulütő, amikor a pszichoképesség barátnőkkel való pallérozása következtében kiér az ötvenezres telefonszámla, amitől el-elpattannak a férfimellkasban feszülő koszorúerek).
A probléma elsősorban akkor jelentkezik, amikor a különböző szerepelvárásoknak egyidejűleg kellene eleget tennünk. Jókislány voltál a suliban, makulátlan bízik az államvizsgáig, tárt karokkal várnak a zsíros állások. Amelyek betöltéséhez viszont egy nagy adag, férfiasnak címkézett tulajdonsággal kellene rendelkezned, úgy mint asszertivitás, határozottság, vezetői képességek. Te, akit mindig mindenki szeretett, mert tekintettel tudtál lenni mások olyan érzelmeire is, amelyeket csak száz év múlva fog majd meghatározni a lélektan, egyszerre összeesküvések, intrikák kereszttüzébe kerülsz, és óhatatlanul is gyűjteni kezded a fenekedő ellenséget. Mindemellett úgy legyél tökös nő, hogy megmarad a zsenge bokával, nádszálderékkal körülírható „lányos alakod”, a csávóddal szembeni finom gyengédséged, és az otthoni kuli, a gazdasszonykodás is!
Főz, mos, nyomul
A négy gyerek felnevelése, idős rokonok asszonyi kötelességből való ágytálazása, a vidéki másodállások mellé bevállalt külföldi PhD., az örömtelen, feszített tempójú edzések és a munkahelyek által elvárt, kötelező jellegű, „csapatépítésnek” elkeresztelt maradék társas élet hosszú távon a stresszbetegségek előtt tárja ki a nagykaput. A huszonegyedik század magyar kultúrája számos lehetséges női szerepet kínál, amelyek közül muszáj választanunk: úgy kell kialakítanunk a nőiség saját definícióját, hogy az testhezálló, kényelmes, és megvalósítható legyen.
Ha valamennyi szerepnek egyszerre akarunk eleget tenni – mert csak akkor vagyunk nők egyáltalán, ha a 90-60-90 mellett négy gyárat igazgatunk, és jut időnk a jótékonyságra is –, az olyan, mintha meg szeretnénk felelni minden embernek, akivel valaha találkoztunk. Noha a nőket gyerekkoruktól kezdve arra bíztatják, hogy szeretetre méltók legyenek, azt hiszem, jobb hátat fordítani néhány, a személyiségünktől távolabb eső értéknek, mint a betegágyban/pszichiátrián elmélkedni arról, hogyan lehetett volna jobban beosztani az életet.
Blikk
2008.03.17
t: 1954
Nőnek lenni
Nemrég volt egy nap, március nyolcadika, amikor – szerencsés esetben – a nagyapánk hajnali SMS-én kívül a kedvesünk, ágyasunk és hímnemű kollégáink is versenyt nyújtóztak a csillagos égig, csak hogy a kedvünkben járhassanak. Mi végre az ováció? Minek szól: annak a maradék zsírpárnának, amelyik a „másodlagos nemi jelleg” elnevezéssel takarózva megúszták az égetést? A páratlan kelbimbólevesnek, a naponta frissen vasalt férfiúi frottírzokniknak, a Káma Szútrát leiskolázó szexuális kreativitásunknak, vagy annak a nyájas odafordulásnak, amelyet akkor is csípőből hozunk másokkal szemben, amikor érteni véljük az „idegösszeroppanás” szó eleddig csak sejdített jelentésétÉrzelmes és értelmes
A „nőség” jóval több, mint péniszhiány némi mellkas- és fartáji domborulattal megfejelve. A férfiaktól való alapvető biológiai különbség szolgáltat ugyan némi alapot, de a két nem közötti lényegi eltéréshez minden kultúra hozzáadja a magáét (anyaság ide vagy oda, gondoljunk például arra a törzsre, amelyiknél a frissen szült nő a legutolsó nyomás lendületével tér vissza az ültetvényre gályázni, míg ápolásra szoruló férje a gyermekágyban nyögdécsel, lábadozik hónapokig). Az, hogy nők vagyunk, nem egyszerű születési adottság tehát, sokkal inkább egy életen át tartó tanulási folyamat eredménye.
Kiskorunkban, amikor távirányítós robotharcost kértünk karácsonyra, nem értettük, hogy miért kaptunk nyálcsorgatásunk maszkulin céltáblája helyett egy – háromszor drágább – Barbie-házat. Miért felejtette el apánk rendszeresen a kungfu-edzés havidíját, és miért fizette be inkább háromszor az énekkart?
Miért frocliztak, ha rohangásztunk, fára másztunk, köpőcsöveztünk, sárbirkóztunk, és miért ujjongott mindenki, amikor anyánk isztambuli, száz színt tartalmazó, gagyi sminkkészletét egyszerre helyeztük el az arcunkon? Nos, amikor megpróbáljuk elsajátítani a saját nemünknek megfelelő viselkedést, akkor a magatartásunk bizonyos elemeit jutalmazza, másokat pedig bünteti a környezet.
Ha egy lány „lányos játékokat” választ, nagyobb tapsra számíthat a família részéről, mint amikor a bátyját utánozza. Mivel a dörgölőzést és ajnározást minden gyerek szereti, természetes, hogy azokat a viselkedéseket produkálja gyakrabban, amikért megkapja a hajbókot. Vagyis a lányok egyre „lányosabbak”, a srácok pedig „fiúsabbak” lesznek.
Nem verekedős
Kultúránként különbözik, hogy mi számít „lányos viselkedésnek”. Bár napjainkban egyre inkább elmozdulnak a hagyományos posztjaikról a nemi szerepek, úgy tűnik, a csajoktól még mindig az érzelmességet, a visszafogottságot, illetve az önérvényesítés nulla fokát várják el. Legyenek járatlanok a praktikum, a gyakorlat terén – hogy mindig áthívható legyen majd egy szomszéd macsó, ha kiégett a villanykörte –, ugyanakkor képezzék magukat az emberi kapcsolatok és érzelmek szakértőivé (na jó, itt is megjelenhet később a hátulütő, amikor a pszichoképesség barátnőkkel való pallérozása következtében kiér az ötvenezres telefonszámla, amitől el-elpattannak a férfimellkasban feszülő koszorúerek).
A probléma elsősorban akkor jelentkezik, amikor a különböző szerepelvárásoknak egyidejűleg kellene eleget tennünk. Jókislány voltál a suliban, makulátlan bízik az államvizsgáig, tárt karokkal várnak a zsíros állások. Amelyek betöltéséhez viszont egy nagy adag, férfiasnak címkézett tulajdonsággal kellene rendelkezned, úgy mint asszertivitás, határozottság, vezetői képességek. Te, akit mindig mindenki szeretett, mert tekintettel tudtál lenni mások olyan érzelmeire is, amelyeket csak száz év múlva fog majd meghatározni a lélektan, egyszerre összeesküvések, intrikák kereszttüzébe kerülsz, és óhatatlanul is gyűjteni kezded a fenekedő ellenséget. Mindemellett úgy legyél tökös nő, hogy megmarad a zsenge bokával, nádszálderékkal körülírható „lányos alakod”, a csávóddal szembeni finom gyengédséged, és az otthoni kuli, a gazdasszonykodás is!
Főz, mos, nyomul
A négy gyerek felnevelése, idős rokonok asszonyi kötelességből való ágytálazása, a vidéki másodállások mellé bevállalt külföldi PhD., az örömtelen, feszített tempójú edzések és a munkahelyek által elvárt, kötelező jellegű, „csapatépítésnek” elkeresztelt maradék társas élet hosszú távon a stresszbetegségek előtt tárja ki a nagykaput. A huszonegyedik század magyar kultúrája számos lehetséges női szerepet kínál, amelyek közül muszáj választanunk: úgy kell kialakítanunk a nőiség saját definícióját, hogy az testhezálló, kényelmes, és megvalósítható legyen.
Ha valamennyi szerepnek egyszerre akarunk eleget tenni – mert csak akkor vagyunk nők egyáltalán, ha a 90-60-90 mellett négy gyárat igazgatunk, és jut időnk a jótékonyságra is –, az olyan, mintha meg szeretnénk felelni minden embernek, akivel valaha találkoztunk. Noha a nőket gyerekkoruktól kezdve arra bíztatják, hogy szeretetre méltók legyenek, azt hiszem, jobb hátat fordítani néhány, a személyiségünktől távolabb eső értéknek, mint a betegágyban/pszichiátrián elmélkedni arról, hogyan lehetett volna jobban beosztani az életet.
Blikk
2008.03.17
A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
