HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > KONYHA > Gasztronómia > A borivás dramaturgiája

t: 3575

A borivás dramaturgiája

Ha mégis vannak szabályok, ezeket nem valamiféle illem, hanem az érzékszervek diktálják. Elsősorban az ízlelésé, másodsorban a látásé, harmadsorban a szaglásé. Alapvető szempont, hogy gasztronómiai szempontból semmi se legyen unalmas. A szagló- és ízlelő idegek hamar eltompulnak, de újabb és újabb izgalmas ízekkel ébren lehet tartani őket. Már csak egy tényt kell figyelembe venni: a növekvő telítettségét. Azaz egy testes vörösbor után nem szolgálhatunk fel könnyű, gyümölcsös fehéret, mert az ízlelőbimbók nem érzékelik a kevésbé intenzív ízt.

Az étrend összeállításánál is arra kell törekedni, hogy a hozzá kínált borok intenzitása növekedjen. Először a könnyű, üde fehérbor, majd az alkoholban gazdagabb, dús bor következzék. Az olyan borokat, amelyekben érzékelhető a hordó faíze, a gyümölcsös aromájú borok után kell felszolgálni. Végül, minél édesebb egy bor, annál inkább a menü végén kell kínálni.

Ugyancsak fontos, hogy a bornak harmonizálnia kell az étellel, de ez nem jelent ízbeli hasonlóságot, sőt. Egy kesernyés salátához (pl. cikória vagy radikkió) nagyon kellemetlen lenne egy fanyar bor. Könnyű fogáshoz könnyű bor, tartalmashoz testes bor dukál. Ha egy nehéz, zsíros étel után könnyű bort iszunk, semmi más szerepe nem lesz a bornak, mint egy szódának. A rozé csak színben átmenet: mivel alacsony savtartalmú szőlőfajtákból készítik, ételválasztás szerint a könnyű fehérborokhoz tartozik (színét egyébként onnan kapja, hogy kékszőlőből készül, de a must csak nagyon rövid ideig érintkezik a bogyóhéjjal). Desszerthez a fogás édessége szerint választunk: a nagyon tömény desszerthez savasabb, fanyarabb bort kínáljunk, míg a könnyebb, gyümölcsös, joghurtos süteményhez jöhet egy igazi desszertbor. Pezsgő – de csak a száraz – viszont minden fogáshoz, minden menühöz fogyasztható. Legfőbb szerepe, hogy kiemeli az alkalom ünnepélyességét.

Bélszín veronai módra

Hozzávalók 4 személyre: 4 vastag szelet bélszín, 6 dkg főtt, füstölt sonka, 20 dkg csiperkegomba, 1 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, 1,2 dl tejszín, fél csokor petrezselyem, 2 evőkanál olívaolaj, só, frissen őrölt bors

A bélszínszeleteket frissen őrölt borssal bedörzsöljük, majd megforrósított olívaolajon mindkét oldalon hirtelen megpirítjuk. A serpenyőből kivesszük. A visszamaradt olajon megpároljuk a megtisztított, szükség szerint feldarabolt csiperkegombát. Hozzáadjuk a csíkokra vágott főtt, füstölt sonkát és megpirítjuk. Ráhelyezzük az előpirított hússzeleteket. Zúzott fokhagymával, sóval és apróra vágott petrezselyemmel megszórjuk. Felöntjük a borral és fedő alatt 5 percig főzzük. A húst kivesszük és melegen tarjuk, a gomba levébe belekeverjük a tejszínt és nagy lángon összeforraljuk. A húst a boros-tejszínes gombamártással leöntve kínáljuk. Rozmaringos burgonyával tálaljuk.

(forrás: www.gyongy.hu)

2006.01.02

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb magazinok