HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > ÉLETMÓD > Fogyókúra > Vágyak, hiedelmek, tények

t: 1801

Vágyak, hiedelmek, tények

A testtömeg-csökkentés egy megvalósítható cél, az alapelvek is jól ismertek: az energia-bevitel korlátozása, és az energia-leadás növelése együtt ún. negatív energiamérleget, ezáltal fogyást eredményez.


Aki szakember irányításával megfelelő mértékben alkalmazza ezt a két beavatkozást: fogyni fog, várhatóan fél év alatt testtömege 10%-kal csökken. Ezzel egyidejűleg könynyebbé válik a mozgás, a munkahelyi és a házi munka elvégzése, csökkenhet a vérnyomás, a vér koleszterin- és triglicerid-szintje, a cukor-tolerancia és az inzulin iránti érzékenység, csökken a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és egyes daganatos betegségek kockázata, és nem utolsó sorban javul a pszichés állapot.

Az esetek túlnyomó részében azonban nem így történik! A baj azzal kezdődik, hogy a túlsúlyosak mintegy 30%-kal alábecsülik az elfogyasztott táplálékok mennyiségét, és így az energia-bevitelüket, és 10%-kal túlbecsülik a végzett mozgás mértékét és idejét. Más szóval már induláskor szükség van a tárgyilagosságra, önismeretre és azután a kellő fegyelemre, amely elengedhetetlen az adagok, az egész napi energia-bevitel csökkentéséhez, és a rendszeres, fokozatosan növekvő időtartamú és intenzitású testmozgáshoz.

Általában idáig tart a karcsú alak utáni vágyakozás, majd jelentősen csökken, amikor elkezdődne a komoly munka, vagyis a szokásos napi táplálékmennyiség felére csökkentése, és a rendszeres testmozgás megkezdése. Ráadásul szükség van a leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek, ételek energiatartalmának megismerésére és figyelembevételére, az üres kalóriák – köztük számos kedvelt táplálék – tartós mellőzésére.

Jobban szemügyre véve a naponta megjelenő újabb és újabb fantasztikus fogyókúrás módszereket rendszerint kiderül, hogy a sikerre vezető programok valójában valamiféle táplálkozási korlátozásra és – a legtöbb esetben - a testmozgás növelésére épülnek, persze találkozhatunk sok olyan változattal is, amely minden alapot nélkülöz ahhoz, hogy eredményeket tudjunk vele elérni.


Amerikában a népszerű fogyókúrák különböző változatait kínáló könyvek számát több mint ezerre becsüli egy 2005 januárjában megjelent tanulmány, amelynek szerzői az Egyesült Államokban jelenleg legnépszerűbb négy fogyókúrás módszer öszszehasonlító elemzésére vállalkoztak.

A vizsgált eljárások közül a Zóna és az Atkins diéta Magyarországon is jól ismert, de valószínűleg az Ornish és a Weight Watchers diétával is sokan próbálkoztak már.

Az Atkins diéta a szénhidrátbevitel szigorú korlátozásával jellemezhető módszerekhez tartozik (20 g/nap mennyiséggel kezdődik, majd néhány hét alatt elérhető az 50 g/nap szénhidrát).
Az Ornish-ról elnevezett diéta pedig a zsírbevitel jelentős csökkentésével járó – vegetáriánus típusú – módszerek képviselője (10 energia% zsiradék).

A Zóna diétában a szénhidrátok, zsírok és fehérjék energiaaránya 40-30-30%, a Weight Watchers módszer pedig pontrendszert alkalmaz. A leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek pontszámáról listát készítenek, melyben. 1 pont mintegy 50 kcal-nak felel meg. Naponta általában 24-32 pontot kitevő étkezés a megengedett a fogyni kívánóknak.

A négy fogyókúrás módszer értékelésére 40-40 fős csoportokat állítottak fel, s azokat egy éven át figyelték. A vizsgálat eredményeiből rögtön feltűnik a kúrát idő előtt abbahagyók igen nagy száma: a 2. hónap végére 21%, a 6-ra 38%, míg a 12. hónapra már 48% adta föl a diétázást. A legnagyobb mértékben az Atkins és Ornish diéta csoportjában (48 ill. 50%), míg a másik két csoportban azonos (35-35%-os) arányban mutatkozott lemorzsolódás. A program megkezdése előtti energia-bevitelhez képest a 12. hónap végén 140-250 kcal-val volt kisebb az átlagos energia-bevitel.

Az Atkins és az Ornish diéta csoportjában már 1 hónap múlva jelentős eltérést lehetett kimutatni az előírt szénhidrát, illetve zsiradékbeviteltől, míg a Zóna diétát követők csoportja szigorúbban betartotta az útmutatást.

Az indulási testtömeghez képest mind a négy módszer mérsékelt csökkenést eredményezett, de a csoportok között nem volt jelentős különbség. A 160 résztvevőből 40 fogyott 1 év alatt több mint 5%-ot, de csak 16-an voltak azok, akiknek 10%-nál is többet sikerült leadniuk.

Az elhízáshoz gyakran társuló szív-érrendszeri kockázati tényezők közül az Atkins csoport kivételével valamennyi csoportban lényegesem csökkent a szérum LDL-koleszterin-szint, és az Ornish csoport kivételével minden csoportban nőtt a HDL-koleszterin-koncentráció. Az LDL/HDL arány mintegy 10%-kal nőtt valamennyi csoportban. Egyik diéta hatására sem csökkent azonban jelentősen a szérum triglycerid-szint, a vérnyomás, vagy az éhgyomri vércukor-érték. Egyik diétás csoportban sem észleltek egyetlen szív- és érrendszeri kockázatot növelő mellékhatást sem, de ne feledjük, hogy a résztvevők igen hamar eltértek az egyes diéták szigorúbb előírásaitól. A tanulmány megállapítja, hogy a kúrát abbahagyók nagy száma és a diétás előírásoktól eltérők jelentős aránya miatt az 1 év alatt csak mérsékelt csökkenés következett be mind a testtömeg, mind pedig a szív- és érrendszeri kockázati tényezők tekintetében.

Fentiekből és számos egyéb, részletes elemzést alkalmazó közleményből az a tanulság vonható le, hogy a sikeres fogyás érdekében elengedhetetlen az erős motiváció, akarat és önfegyelem, a rendszeres ellenőrzés, a konzultáció (klub-program), a tartósan negatív energia-mérleg és a visszahízás megelőzésére alkalmas módszerek alkalmazása. Az idézett összehasonlító elemzést méltató cikk szerzője ugyanakkor azt is leírja, hogy a siker érdekében mindenek előtt meg kell tanítani a fogyni kívánó beteget a diétában fogyasztott táplálékok mennyiségének és minőségének fontosságára és arra, hogy a tartós eredményhez elengedhetetlen a csökkentett energia-bevitel hosszú távú fenntartása, a rendszeres fizikai aktivitás, valamint a „Low Fad” (varázslat-mentes!) szemlélet.
Dr. Zajkás Gábor (forrás: www.paramedica.hu)

2005.09.12

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb magazinok