HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > IT > Szoftver > Az Apple leggyűlöltebb programja

t: 4263

Az Apple leggyűlöltebb programja

Megújították a videovágás koncepcióját, ezernyi újítást raktak a Final Cutba, drasztikusan csökkentették az árát, sokaknál mégis kivágta a biztosítékot. Megpróbáltuk kideríteni, milyen a legújabb verzió, a Final Cut X.

Nem nyithatók meg a régebbi Final Cuttal készített projektek. Nem működnek a pluginek. Olyan, mint egy béna iMovie!
Megosztó

Szinte csak ehhez hasonló véleményekkel találkozunk az Apple leggyűlöltebb szoftverével, a Final Cut Pro X-zel kapcsolatban a cég online áruházában, a Mac App Store-ban. Több mint 1800 értékelés után alig három csillagon állt a szoftver, 678 ötcsillagos és 688 egycsillagos értékeléssel. A többi csillagnak csak morzsák jutnak.



Az Apple termékei nem szoktak ilyen szélsőséges indulatokat kiváltani: ott van a legújabb operációs rendszer, a Lion, annak például úgy 4,5 csillagos az átlaga, hogy a 17 ezer szavazatból 13 ezer maximális pontszámot adott, a második leggyakrabban adott értékelés meg a négy csillag.

A Final Cut X-et ezzel szemben vagy gyűlölik, vagy imádják a felhasználók. Én lehetek az arany középút, mert egyszerre gyűlölöm és imádom a programot.
A múlt nélküli ember

Könnyű helyzetben voltam, nem használtam az elődöt. Leragadtam az amatőröknek szánt vágóprogramnál, az iMovie-nál, annak is a hatos verziójánál, mert azt a borzalmat, amit a hetes hozott el, az elmúlt öt évben sem tudtam megemészteni. Olyasféle koncepcióváltás volt, mint most a Final Cutnál, és az én példám mutatja, hogy az ellenállás bizony sokáig kitart: ha az Apple nem akar meghátrálni, jobb ha elfogadja, hogy a profi vágók még sokáig a Final Cut korábbi verzióját fogják használni, ahogy én az iMovie-ét. Vive le resistance!

Mivel a Final Cuttal kapcsolatban viszont nem voltak berögzült elképzeléseim, nem is haragudtam rá a koncepcióváltás miatt. Én azért utáltam, mert lassú. Úgy értem, felfoghatatlanul. Strandlabda strandlabda hátán, az ismerkedés első órájában az alkalmazás nyugalmi állapota a "Not Responding" volt, ami az összeomlás előtti utolsó stáció. Időnként másodperceket kellett várnom egy jobb egérgombos menü előugrására, volt, hogy csak a program kikapcsolása és újraindítása segített, ami önmagában háromperces mutatvány. Pedig nem valami béna vason teszteltem, az Apple direkt erre az alkalomra küldött egy négymagos, Core i5-ös processzorral szerelt laptopszörnyet Hollandiából, nehogy a saját MacBook Próm teljesítménye jelentse a plafont.

Ki kell mondani, hogy a Final Cut X időnként felháborítóan lassú tud lenni. És ne felejtkezzünk el a kompatibilitás hiányáról sem: a korábbi verziókkal készített projektet nem nyithatók meg. A korábbi pluginek kifagynak. A korábbi beidegződések nem működnek.

Ezzel együtt minél többet szenvedtem a programmal, annál jobban megkedveltem. Új volt nekem is a videóvágás koncepciója, amiben nem statikus csíkokból vágunk ki részleteket, majd hajítjuk ezeket a timeline-ra, a vágófelületre, hanem minden pillanatban filmekkel dolgozunk, amiket dinamikusan alakíthatunk, akármelyik területén is vagyunk a vágóprogramnak. Az első óra ugyan kínkeserves volt, mert el kellett felejtenem mindent, amit korábban a videóvágásról tudtam, de az átállás után olyan gyorsan ment a munka, mint korábban még sosem.
Turbo boost

Alig három óra alatt megvágtam hét percnyi videót. Oké, ez nem sokat mond.

A vágásidő rengeteg mindentől függ, nem mindegy, hogy reklámon, esetleg riporton dolgozom, más idő kell egy videóklipnek és már egy Youtube-videónak. Sok múlik a forgatott anyagon és a pillanatnyi hangulaton is, de attól még igaz, hogy én rendszerint egy óra alatt szoktam egy percnyit megvágni a saját riportjaimból. Ez a szintidő.

Ehhez képest a Final Cut X-szel körülbelül kétszeres sebességet értem el, miután megtanultam kezelni azt. Twice as amazing! Azt a munka végéig nem sikerült tökéletesen megértenem, hogy miként kéne dolgoznom, ha képkocka-pontos vágásra (és nem csak kábé ritmusos munkára) törekednék, de az tény, hogy gyorsabban haladtam, mint bármivel korábban. Hogy miért? A videós munka tipikusan olyan, amit borzasztó nehéz szóban elmondani, de azért próbáljuk meg.



Vegyünk egy példát: ha egy klipből több kéne, mint amennyit bemásoltam belőle a timeline-ra, nem kell egy újabb részletet lerántani, elég a timeline-ra másolt rész széleit mozgatni: bármikor hozzá tudok adni az eredeti videóból akármennyit. Ráadásul a program elég intelligensen köti össze az egybetartozó videó és hangsávokat, így ha valahol középen megbolygatom a status quo-t, nem omlik össze az egész klip, hanem minden rész egyben marad. Jó, hogy menet közben is hozzá lehet adni effekteket a képekhez, és miközben a program rendereli a parancsot, dolgozhatunk tovább - igaz, ez még egy négymagos gépen is csak szaggatva megy.
Meg lehet szokni

Szép a kialakítás, a funkciók az arcunkba vannak tolva, így előbb-utóbb elfelejtjük azt a sok szenvedést, amit az első órában okozott nekünk a program. Na nem mindet: a folyamatos belassulás, strandlabdázás állandóan velünk marad, de viszonylag könnyű belátni, hogy még ezekkel együtt is sokkal hamarabb végzünk a munkával, mint a korábbi szoftverekkel.

Főleg, hogy számos videós hibát már az importálásnál ki tudunk szűrni. Ha az analyze and fix funkciót választjuk, akkor megszabadulhatunk a remegő kéz okozta rángástól, a színproblémáktól és számos bajtól, ami még profi operatőr mellett is kijut néha a felvételeknek. Azért érdemes ezeket ellenőrizni, felülbírálni, mert az automata nem mindig végzi tökéletesen a munkáját, de alapvetően elég ügyes, megbízható partner.
Nem lehet megszokni

Persze talán az is igaz, hogy a korábbi Final Cut felhasználók sosem szeretik meg a programot. Van egy barátom, aki profi vágó, mindenféle hírességnek dolgozik, elszánt Final Cut-felhasználó. Mivel a Mac Prója egy alaplaphiba miatt meghalt, és a javítás hetei alatt csak a laptopját, meg az arra telepített X-et tudta használni, kénytelen volt átállni az új programra. Sikerült neki, de sosem kedvelte meg: szerette a 64 bites kialakítást, hogy több memóriát tudott használni, hogy esztétikusabb lett a program kialakítása és be is tudta határidőre fejezni a munkáit, de amint elkészült a Mac Pro, sikítva rohant vissza a Final Cut 7-eshez. Néhány hét sem volt elég az átálláshoz, amiben persze szerepe lehet a kedvenc pluginek elvesztésének is, de koncepcionálisan sem sikerült befogadnia az újdonságot.

Ha figyelembe vesszük a programcsomag árát, ami negyede a korábbi verziókénak, a kialakítást, azt, hogy milyen prioritások mentén végezték el az átalakítást, jogosnak tűnik az a felvetés, hogy inkább iMovie Prónak, mint Final Cut X-nek kéne hívni. Egy hétköznapi szoftver összetettebb kiadásának, mint profi vágóprogramnak. A hobbivágóknak tökéletes eszköz, amivel sokkal közelebb kerülhetnek a minőségi videók készítéséhez, hiszen a program tökéletesen kiszolgálja őket, de hivatásosoknak túl sok a megkötés, miközben nekik a munkamenet egyszerűsödése nem szempont: aki vakon, billentyűkombinációkkal pillanatok alatt összerak egy videót, annak annyira bonyolult a vágás, mint egy felnőtt embernek a gyaloglás.

Érdekes lesz látni, hogy végül majd kik engednek: a régihez ragaszkodó vágók, vagy az újítások mellett mindig kitartó Apple.

index

2011.08.28

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb magazinok