HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > AKI A VIRÁGOT SZERETI... > Vadvirágok > Őszi kikerics

t: 4814

Őszi kikerics

Az őszi kikerics (Colchicum autumnale L.) kékes-lilás virágú, szép kis növény, amely a nyirkosabb, nedvesebb, réteken, hegyi legelőkön tömegesen nő. A 60-70 ismert kikericsfaj legtöbbje a Földközi- és a Fekete-tenger mellékén él. Magyarország területén szinte bárhol, többek között sok természetvédelmi területen is, mint pl. az Őrségi Nemzeti Park vagy a Körös - Maros Nemzeti Park szintén nagy mennyiségben találkozhatunk vele. Virágzása visszavonhatatlanul az ősz beköszöntét jelzi. A Liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozik, népi elnevezése, ebvirág, ébvirág (Csíkszereda), kígyóhagyma, kígyóvirág. Francia neve ’kutyahalál’. Arany János révén őszikeként lett közismert. Tudományos nevének előtagját Colchis városáról kapta, amely az ókorban a méregkeverők paradicsoma volt. A monda szerint Medea, a colchisi király leánya mérgeinek készítéséhez ezt a növényt használta. Az autumnale elnevezés az őszi kikerics késői virágzására utal. Amellett, hogy védett, az egyik legmérgezőbb növényeink egyike. Kolchicin nevű alkaloidát tartalmaz, amely erős méreg és fulladásos halált okoz. A régi időkben ezt a tulajdonáságát a varázslatok és a gyógyítás terén egyaránt felhasználták.

Az őszi kikerics évelő, hagymagumós növény. A hagymagumó megjelenésében a hagymához hasonlít, de nincsenek húsos hagymalevelei. A megvastagodott raktározó tengelyrészt a hagymához hasonlóan hártyás buroklevelek borítják. A lepellevelek aljukon hosszú csővé nőttek össze, és a föld alatt elhelyezkedő magházat zárják magukba. Az őszi kikerics a nyári nyugalmi időszak után augusztus végén indul a csírázásnak, de csak gyökeret és esetleg alacsony levélrozettát fejleszt. A továbbfejlődéshez a téli hideg vernalizációs (megfelelő ideig alacsony hőmérsékleti hatás) hatására van szüksége. Napos helyre még most is elültethetjük a szárazon tárolt illetve ősszel a boltban vásárolt gumót, amelynek a gyökeresedéshez 7-9 °C talajhőmérséklet és legalább 2 hét kell. A jó vízelvezető képességű talajban remekül érzi magát a pangó vizet nem szereti. Telepíthetjük virágos gyepfelületre, valamint ágyásokba. Csoportba ültetve még szebben mutat a kertben. Ha késtünk az ültetéssel a túlzott lehűléstől lomb-vagy szalmatakarással védjük a talajt. Az őszi kikerics először nem hajtást, hanem virágot hoz. A virágokat alul barna vagy világosabb színű hüvelyek veszik körül, amelyeken belül a jövő tavaszon kifejlődő 4-5 lomblevelet látjuk fejletlen állapotban. A szabadban, természetes élőhelyén augusztus végétől október közepéig virágzik. A virágokat nem érdemes és nem is ajánlott leszedni, mert a szirmok összehúzódnak és a mérgező nedvek kiszivárognak a virág szárából. Az ősszel beporzott virágban a terméskezdemény a föld alatt telel, majd a következő tavasszal fejlődik ki, a levelekkel együtt. A lándzsa alakú, épszélű levelek 25-30 cm hosszúak, 2-5 cm szélesek, élénk sötétzöld színűek. Az őszi virágból májusban lesz érett termés. Toktermése 3-4 cm hosszú, előbb zöld, majd barna, bőrnemű, felfúvódott, sokmagvú és 3 kopáccsal nyílik. Magvai 2-2.5 mm átmérőjűek, gömbölyűek, sötétbarna színűek, friss állapotban ragadósak. A május, június hónapokban elhullatott magvak csírázni kezdenek és ugyanazt a növekedési ritmust követik, mint a kifejlett növények. Az őszi kikericset fiókhagymákról is szaporíthatjuk.

Érdekessége , hogy virága a szárazon (víz nélkül) tárolt gumón is kinyílik. A virág azonban csak megfelelő fény mellett nyeri el élénk lila színét. Üvegbe, üvegpohárba téve világos helyen hetekig virít a lakásban.

Hagymagumója és magva a legerősebb orvosságok közé tartozik. Mivel a kolchicin megállítja a sejtmagosztódást, a szövettenyészetekben megszünteti a rákos daganatok növekedését. Nagyon erős volta miatt azonban, az embereknél hatásos mennyiség már halálos adag. A kísérletek folyamatosak és a leukémia (fehérvérűség) gyógyításában már sikereket értek el vele . Az őszi kikerics alkoholos kivonatát régebben vizelethajtóként alkalmazták.
A köszvény kezelésére is használják, amikor is félóránként 10-15 cseppet adnak a növény magvából kinyert folyadékból. A colchicinnek azonban számos mellékhatása is van, úgymint: hányás, hasfájás, hasmenés valamint vérképzési zavarok, ezért csak óvatosan és igen indokolt esetben javasolt az alkalmazása. Szerző: Szegedi Éva (Vica)
(forrás: www.gazlap.hu)

2005.10.19

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok