HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > NŐI > Sztárpletykák > Hogyan tovább, Hajós András?

t: 2167

Hogyan tovább, Hajós András?

- Egyszer azt nyilatkoztad, hogy "feltűnési viszketegséged" van. Ez gyermekkorodból ered vagy felnőttként, az Emil.Rulezt követő népszerűség illetve a tévés szereplés hatására ébredtél rá arra, hogy szeretsz szerepelni?

- Valóban dumás gyerek voltam, azt hiszem a szorongásaimat, komplexusaimat kompenzáltam a verbális viszketegséggel. Elég hamar rászoktam arra, hogy egyéb hiányosságaimat beszéddel pótoljam, kidumáljam.

- Hogyan lettél zenész?

- A zenélés mindig is egyfajta hobbim volt, nálunk ez családi hagyomány, de soha nem gondoltam arra, hogy egyszer színpadi ember leszek. Felnőtt fejjel, sőt már apaként jött a meglepetés, hogy a zenekarunk elkezdett befutni, s az éveken át csak pincékben, önmagának zenélő csapatból egy ismertebb produkció kezdte kinőni magát. Aztán persze eljött a pillanat, amikor döntenünk kellett, és mivel addigra már megéreztük a siker ízét, nem volt visszaút: a zenekart választottuk. Sokféle állásban dolgoztam már, és mindegyik területet szerettem is, de számomra egyik sem ér fel azzal, ha akár csak húsz ember megtapsolja a dalainkat. Főleg ha ötezer.

- Miért akarsz mindenáron "benne lenni a tévében", mikor az Emil.Rulez kapcsán méltán népszerű és sikeres embernek mondhatod magad?

- A műsor címe nagyon „adja” ezt a "frappáns" kérdést. Ez a munkám. Bővebben: nem minden áron akarok benne lenni a tévében, de úgy alakult az életem, hogy ez lett a munkám, és szeretném is, ha így maradna, ezért tanulok és küzdök, hogy minél közelebb kerüljek egy olyan műsor megvalósításához, ami nekem is tetszik, meg annyi nézőnek is, amennyi egy kereskedelmi csatotornának szükséges ahhoz, hogy hosszútávon megtartsa a műsort. Az Emil.Rulez kapcsán valóban szert lehet tenni népszerűségre és sikerre, de úgy döntöttünk, hogy nem csináljuk főállásban, mert hamar elveszítené az ízét. Mindegyikünk dolgozik valahol mellette, én a tévében. De természetesen tudomásul veszem, hogy a nézők csak azt látják, amit csinálok, azt pedig nem, amit nem csinálok, ezért tűnhet úgy, hogy mindenáron benne akarok lenni.

- Sokféle műsorban láthattunk már. A tévék mennyiben korlátoztak a szabadságodban és humorodban?

- Korlátozni, a személyisegemet átformálni csak a VIASAT3 akarta, rossz vége is lett a történetnek. Komoly kereskedelmi csatornák komoly szakemberei azért tudják, hogy egy műsorvezető csak akkor lehet sikeres, ha önmagát adhatja. Úgyhogy ilyen problémáim sem a TV2 - nél nem voltak, s az RTL Klubnál sincsenek. A BLAT-ban és a Heti Hetesben is 100% - ig én döntöm el, hogy mit mondok, de természetesen a végleges forma mindig a vágásnál alakul ki, amibe én nem szoktam beleszólni, mert hiszek a szakembereknek, akik engem kívülről látnak.

- A családod hogyan emésztette meg "televíziós felemelkedésedet"? Gondolom, a fellépésekből adódó elfoglaltság, a gyakori éjszakázás és az ismertség sokban megváltoztatta az életedet.

- Valóban kicsit nehéz volt átállni. Pontosabban visszaállni, hiszen ifjúként azért nagyjából ezt az életformát éltem. Családalapításkor konszolidálódtam, de harmadik "gyermekem", a siker születése kicsit átrajzolta a képet. Ehhez a munkához is lehet alkalmazkodni, már a gyerekeim is megszokták, hogy bár nem minden reggel tudok felkelni velük, cserében sokszor olyankor is jelen tudok lenni az életükben, amikor más apuka viszont nem. A népszerűség pedig kezelhető: biztos utálni fogják, amikor a suliban rólam kérdezgetik őket, vagy miattam más bánásmódban részesülnek, de azért vagyok az apjuk, hogy megtanítsam őket, hogyan kell ezt kezelni.

- A népszerűség jókora (női) rajongótáborral jár, ami sokszor áldás, de legalább annyiszor átok is. Sok a kísértés?

- 18 éves koromban nagyobb női rajongótáborom volt, mint most, mert akkor még jól néztem ki. Ez a kérdés amúgy nem nagyon érdekel. Szerintem minden előadón lehet érezni, hogy mit kíván sugározni magából, a közönségtől pedig általában ezt kapja vissza. Összesen egy szerelmes levelet kaptam, melynek íróját nyilvánosan megaláztam, világossá téve gondolataimat, annak a személynek a mérhetetlen ostobaságáról, aki egy rólam alkotott téves álomképbe szeret bele, ahelyett, hogy egy valóságos embert keresne, akit mindez talán érdekel is.

- A tévében nézve az ember azt gondolná: „ez a fazon mindig kivágja magát, lehetetlenség zavarba hozni”. Mégis, van olyan pillanat, amikor Hajós András is lámpalázas, netán keresnie kell a szavakat?

- Ezen még nem gondolkodtam. Most zavarba hoztál…

- Hamarosan véget ér a Benne leszek a tévében című műsorod. Mennyire vagy elégedett a végeredménnyel? És mit csináltál volna másképp?

- Maximálisan elégedett vagyok, mert sikerült bebizonyítanom, hogy - ellentétben a korábbi véleményekkel - igenis részese tudok lenni kereskedelmileg sikeres produkciónak. Végre igazán profi stábbal dolgozhattam, akik minden terhet levettek a vállamról, nekem pedig csak a saját fejlődésemre kellett koncentrálnom. Csináltam én is 45%-ot, és most már bármit csinálok ezentúl, a „savanyú a szőlő” vádjával senki sem illethet. Egyébként mindent másképp csináltam volna, onnantól, hogy inkább nőnek kellett volna születnem.

- Hogyan tovább, hol láthatunk viszont?

- Mindenki ízlése szerint válassza ki a számára tetsző feleletet:
1. Valószínűleg el fogok tűnni, és szomorú, megkeseredett emberként tengetem majd napjaimat, mígnem éhen halok, de előtte legalább lefogyok.
2. Ősztől új műsorral jelentkezem az RTL Klub-on, és utána is mindig, sőt örökre tévézni fogok, gazdag leszek, kövér maradok, és mindenen csak kacagok.
3. Teljesen mindegy, mert minkét esetben időnként meg kell válaszolnom a „hogyan tovább” kérdést, mintha én tudnám…..


2005.05.06

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb magazinok