Az erdő fohásza

MAGAZINOK > UTAZÁS > Bakancsos > Az erdő fohásza

t: 11802

Az erdő kérése (1927) - Az erdő imája (1937) - Az erdő ébredése/Az erdő sóhaja (1948) - Az erdő fohásza - Fák fohásza
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) a 2011-es évet az Erdők Nemzetközi Évének nyilvánította, amely által az erdők fontosságára, megőrzésére kívánja felhívni a figyelmet. Az erdő a legnagyobb szén-dioxid fogyasztó és oxigén-termelő, továbbá élőhelyet biztosít számos állat- és növényfaj számára.

Itt kezdődött (Leipold Árpád kutatása - Svájc -)

AZ ERDŐ KÉRÉSE
Hannes Tuch (1906-1986) - aki az „erdő kérése" című, az erdő-ember kapcsolatával foglalkozó verset írta (NÉMET), a vesztfáliai Warburg mellett volt erdész. Fő foglalkozásán kívül azonban más területeken is igen eredményesen működött. Neve, mint költő, régész, valamint állatregényei és természetleíró könyvei által vált ismertté.

HANNES TUCH verse - az Erdő kérése - 1927-ben jelent meg először egy frank (Bajorország) újságban. Innen a szerző tudta nélkül Franciaországba került, ahol miután FRANCIÁRA LEFORDÍTOTTÁK, hamarosan egy újságban is megjelent. Ez a francia szövetű vers díszítette aztán az 1937-es párizsi világkiállításon a jugoszláv pavilon falát.

Hannes Tuch: Az erdő kérése (1927)
Ember!
Én vagyok otthonod melege, ha a téli szél fúj,
Az oltalmazó árnyék, ha a nyári nap heve perzsel,
Én vagyok házad védő sisakja és asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben nyugvásra találsz,
Én vagyok vitorlás hajódnak fája,
Én vagyok a vizek őrzője és a szarvasok pásztora,
Én vagyok a bot, amire támaszkodsz és az, aki a szelektől véd,
Én vagyok fejszéd nyele és házad kapuja, ajtaja,
Én vagyok bölcsőd fala és ravatalod deszkája,
Én vagyok a múltról regélő rovás és a hegedű csengő-síró hangja,
Én vagyok a kenyér és a virág, a jó és a jóság!
Hallgasd meg kérésem: Ne pusztíts el!
(Leipold Árpád fordítása)

A francia szövetű verset azután számos más nyelvre is lefordították. Így pl. hosszú évek után a saigoni egyetem egyik professzora, dr. LA VAN KY arról értesítette H. Tuch-ot …
A vietnami professzornak csak hosszú kutatás után sikerült megtudni a vers igazi szerzőjének nevét és címét..., a verset FRANCIÁBÓL VIETNÁMIRA fordította, majd a szöveget táblákra festették, és ezeket szerte az országban az erdők szélén felállították.
Hasonlóképpen az indiai Dehra Dun egyetem falát is ez a vers díszíti.

AZ ERDŐ SÓHAJA
Ki volt valóban az "erdő sóhaja" című írás szerzője? (Erdészeti Lapok)
2008. december - Nagy érdeklődéssel olvastam az Erdészeti Lapok júniusi számában Feiszt Ottó „Sóhaj és fohász Fekete Istvántól" című cikkét. Feiszt cikkében azt állítja - a felsorolt adatok alapján hihetően -, hogy az „erdő sóhaja" című írásnak FEKETE ISTVÁN volt a szerzője. Ez az állítás sajnos nem felel meg a valóságnak. Fekete István ennek az írásnak (versnek) nem szerzője, hanem csak fordítója volt.

Hannes Tuch: Az erdő sóhaja (1948)
Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja,
Én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet: - Ne bánts!"
(Fekete István fordítása)

J. B. BAVIER: „Schöner Wald in treuer Hand" (Szép erdő, hű kézben - 1949) könyvben jelent meg, FRANCIÁBÓL NÉMETRE fordítva.

Hannes Tuch: Az erdő imája (1949)
Ember!
Én vagyok otthonod melege, hideg téli éjszakákon
Az oltalmazó árnyék, ha a nyári nap tüze éget
Én vagyok házad gerendája és asztalod lapja
Én vagyok az ágy, amelyben alszol és a fa amelyből hajóid építed
Én vagyok kapád nyele és kerítésed ajtaja
Én vagyok bölcsőd fája és majdan koporsódé is
Én vagyok a jóság kenyere és a szépség virága
Hallgasd meg imám; Ne pusztíts el!
(Leipold Árpád fordítása)

A vers megjelent Keresztesi Béla: Magyar erdők című könyvében.
Ember,
én égek kályhádban téli éjszakákon, én vetek rád árnyat, üde-frisset nyáron, ágy vagyok: altatód, asztal: jóllakatód, énbelőlem ácsolsz hajlékot és hajót,vagyok kapud, ládád, kapanyeled, orsód, születtedben bölcsőd, holtodban koporsód, fúró és faragó kedvedben hű társad, én kérlek, vigyázz rám, az erdőt ne bántsad!
Mindegyik fordítás megőrizte és továbbadta az eredeti Tuch-féle vers erdejének üzenetét.

Ember!
Bölcsődtől a koporsódig veled vagyok,
Ezer-féle hasznot adok,
Ezért hálátlan ne légy,
Ha már nem védsz,
Legalább ne pusztíts!
(Második kiadás 1971, 385. oldal. A vers címe és a fordító neve nem volt megadva.)

Bartha Kata
Az erdő fohásza

2012.03.08

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Az erdő fohásza

Az erdő fohásza

Legfrissebb magazinok