
Drámai szavazássorozat után a konzervatív-liberális kormánykoalíció jelöltjét, Christian Wulffot választották meg szerda este Németország új államfőjévé.
Az első két választási fordulóban sem Wulff, sem az esélyesebb ellenjelölt, az egykori keletnémet polgárjogi harcos, Joachim Gauck nem szerezte meg a szükséges abszolút többséget.
A harmadik fordulóban Christian Wulff 625 szavazatot szerzett, Gauck pedig 494 voksot kapott. Ebben a fordulóban a Baloldal jelöltje, az esélytelen Lukrezia Jochimsen már nem indult, és a párt képviselői tartózkodtak a szavazástól.
A rendkívüli elnökválasztásra azt követően került sor, hogy május végén váratlanul lemondott hivataláról Horst Köhler. A szerdai szavazást páratlanul izgalmas kampány előzte meg, a kormánypártok jelöltjével szemben az ellenzéki szociáldemokraták és a Zöldek által jelölt, volt keletnémet ellenzéki vezető, Joachim Gauck mind a lakosság, mind a politikusok körében egyre nagyobb népszerűségre tett szert.
Az MTI Sajtóadatbank összeállítása a német szövetségi elnökökről 1949, a Német Szövetségi Köztársaság megalakulása óta:
1949.09.07-1949.09.12. Karl Arnold (CDU)(ügyvezető)
1949.09.12-1959.09.12. Theodor Heuss (FDP)
1959.09.12-1969.06.30. Heinrich Lübke (CDU)
1969.07.01-1974.06.30. Gustav Heinemann (SPD)
1974.07.01-1979.06.30. Walter Scheel (FDP)
1979.07.01-1984.06.30. Karl Carstens (CDU)
1984.07.01-1994.06.30. Richard von Weizsa:cker (CDU)
1994.07.01-1999.07.01. Roman Herzog (CDU)
1999.07.01-2004.07.01. Johannes Rau (SPD)
2004.07.01-2010.05.31. Horst Köhler (CDU)
2010.05.31-2010.06.30. Jens Böhrnsen (SPD) (ideiglenes, a Bundesrat elnöke)
CDU = Kereszténydemokrata Unió
SPD = Német Szociáldemokrata Párt
FDP = Szabad Demokrata Párt
Saját természetét igazolandó, egy ízben azt hangoztatta, hogy a jövő a jó kedélyűeké és a békés természetűeké. "Soha nem tartoztam a hangosan beszélők közé" - mondta magáról, azt azonban soha nem titkolta, hogy politikai ambíciói vannak.
Mindenesetre a jogászként végzett CDU-politikus pályája egyenesen ívelt felfelé. 2003-ban már Alsó-Szászország tartomány miniszterelnöke lett, és a szabad demokratákkal alkotott koalíciós kormányt. Tartományi miniszterelnökként sikerrel debütált, eredményeket ért el a foglalkoztatás biztosításában, új munkahelyek teremtésében, és ez is magyarázta, hogy 2008-ban újraválasztották. Mindig is kitűnt pragmatizmusával, nyitottságával, a tolerancia iránti elkötelezettségével, amit bizonyít: a közelmúltban kisebb fajta szenzációt keltett azzal a döntésével, hogy Alsó-Szászország integrációs miniszterének egy török származású politikus hölgyet kért fel. Minderre még nem volt példa az ország háború utáni történetében.
Mindezzel párhuzamosan pártjában, a kereszténydemokrata unióban is az egyik legbefolyásosabb politikusnak számított, halk szavú volt, de véleményére mindig odafigyeltek. Ez is indokolta, hogy a CDU-ban a pártelnök-kancellár egyik helyettese lett.
Eddigi politikai pályafutása, elkötelezettsége, az őt jelölők tábora egyértelműen utal arra, hogy Christian Wulff személyében pártpolitikus kerül az elnöki tisztségbe. Mindez Németországban is érvként szolgál azon bírálók számára, akik azt a meggyőződést képviselték, hogy az ország jelenlegi helyzetében pártok felett álló, sőt nem is "vérbeli" politikus-elnökre lenne szükség.
hirado
2010.07.01. 10:59