
Mára senkit sem lep meg, hogy a washingtoni politikai csatározások központi témáját Irak szolgáltatja. A háború kérdése akár "lerágott csont" is lehetne, ha nem jönne elő valaki - politikus, katonai vezető - rendszeresen egy-egy meglepő ötlettel, nyilatkozattal. Mégis egyre látványosabb: az amerikai lakosság mindinkább elfordul az iraki háborút "személyes ügyének" tekintő elnöktől. Ezzel párhuzamosan pedig immár a politikai paletta mindkét feléről megkérdőjelezik George Bush döntését, mely szerint tavasszal újabb húszezer katonát küldött az arab országba.
A 2008-as elnökválasztási kampány előrehaladtával az amerikai média - és természetesen a választók - folyamatosan azt lesik, melyik jelölt rukkol elő újabb "stratégiával" az immár négy éve zajló konfliktus feloldására. Barack Obama, a népszerű demokrata párti elnökjelölt épp a minap jelentette be, hogy megválasztása esetén keményen fog küzdeni a terrorizmus ellen, Irakból azonban hazahívná az amerikai csapatokat. A színes bőrű politikus kezében egy komoly adu van: ő az egyetlen esélyes demokrata jelölt, aki 2002-ben - igaz még nem szenátorként - felszólalt Irak megtámadása ellen. Az iraki jelenlét felszámolására épülő demokrata kampányban így társai nem kerülhetik el a magyarázkodást, hogy miért is változtatták meg véleményüket az elmúlt évek során.
A választók pedig stratégiákat, megoldási javaslatokat várnak, hiszen hiába a több katona, hiába a sokmilliárd dollár, Amerika nem tudja elengedni Irak kezét. A bagdadi kormányzat gyenge, széttagolt, melynek ékes bizonyítéka, hogy a legnagyobb szunnita párt képviselői épp a minap jelentették be, hogy elhagyják Nuri al-Maliki kormányát. Az iraki biztonsági erők pedig önálló hadműveleteket továbbra sem tudnak végrehajtani, így a feladatok oroszlánrésze az amerikai katonákra marad. Immár a védelmi minisztérium, a Pentagon szóvivői is elismerték, hogy Bush elnök csapatnövelési terve - főként az iraki kormány tehetetlensége miatt - legjobb esetben is csak részben hozhat eredményt. Júliusra ugyan öthónapos mélypontra csökkent az egy hónap során elesett amerikai katonák száma, a több éves iraki szolgálat réme mind több fiatalt rettent el az önkéntes katonai szolgálattól az Egyesült Államokban. Az utóbbi hónapokban a hadsereg rendre alulteljesít az újoncok toborzása terén, így sok katonának és tengerészgyalogosnak már a harmadik iraki "turnust" kell megkezdenie. Kérdés, hogy a hadsereg meddig tudja állni a rá nehezedő nyomást, és a háború további elhúzódása milyen hosszú távú következményekkel járhat az amerikai fegyveres erőkre nézve.
Míg az amerikai katonák élet-halál harcot vívnak a bagdadi utcákon, a 2008-as elnökválasztási kampány résztvevői folytathatják a "stratégia-versenyt." Ahány jelölt, annyi javaslat, ugyanakkor egyvalami világos: nem párpolitikai kérdés, hogy a közeljövőben egyáltalán ki lehet-e lépni ebből a konfliktusból. Senki nem akarhatja, hogy az iraki vákuum újabb terroristákat vonzzon az arab országba. A leginkább kézenfekvő megoldás így az elhíresült "Iraki Vizsgálóbizottság" ajánlása lehet, mely szerint egy korlátozottabb, a terrorizmus elleni küzdelemre és az iraki biztonsági erők kiképzésére koncentráló amerikai jelenlét hozhatja el a várt sikert.
hirado
2007.08.02. 10:23