
Új miniszterelnöke lesz szerda délutántól Nagy-Britanniának. Gordon Brown, aki a kormányzó Munkáspárt 1997-es választási győzelme óta tölti be a pénzügyminiszteri tisztséget, várhatóan közép-európai idő szerint 15 óra körül veszi át a kormányfői megbízatást II. Erzsébet királynőtől a londoni Buckingham-palotában.
Megfigyelők szerint Brown - ellentétben Blairrel - morcos, savanyú, nem karizmatikus személyiség. Brown új kormányzási stílust ígér: nagyobb szerepet szán a parlamentnek és a nyilvánosságnak. Várhatóan még szerdán vagy csütörtökön lényegesen átalakítja a brit kormányt.
Előzőleg Tony Blair járul az uralkodó elé, akinek bejelenti lemondását a miniszterelnöki tisztségről.
Blair tíz évet és két hónapot töltött folyamatosan a Downing Street-i miniszterelnöki hivatalban; ez rekord a Munkáspárt történetében, mint ahogy az is, hogy a most leköszönő kormányfő vezetésével a Labour egymás után három választási győzelmet aratott. A szerdán távozó miniszterelnök - miután az iraki háborút kísérő, és egyéb belpolitikai botrányok miatt pártján belül is rendkívül népszerűtlenné vált - a Munkáspárt vezéri tisztségéről már a múlt hónapban leköszönt, útjára indítva az eredetileg hét hetesre tervezett utódválasztási kampányt. Ez azonban alig néhány nap alatt befejeződött, ugyanis Brown annyi támogatót gyűjtött össze a Labour alsóházi frakciójában, hogy matematikailag lehetetlenné vált a pártszabályzatban előírt számú képviselői aláírás megszerzése az induláshoz bárki más számára.
Blair hivatalosan vasárnap, a Munkáspárt rendkívüli manchesteri kongresszusán adta át a pártvezéri tisztséget Gordon Brownnak.
Brown - egyelőre nem cáfolt - londoni értesülések szerint egy éven belül esetleg előre hozott választásokat ír ki, megerősítendő mandátumát.
A konzervatív John Major óta ő lesz az első olyan brit miniszterelnök, aki nem általános választással, hanem belső hatalmi váltással kerül a kormányfői posztra.Major 1990-ben, Margaret Thatcher eltávolítása után vette át a miniszterelnöki tisztséget; igaz, ő nem írt ki idő előtti választásokat, viszont a következő, 1992-es parlamenti választást megnyerte.
David Cameron, az ellenzéki Konzervatív Párt jelenlegi miniszterelnök-jelöltje "azonnali" választások kiírására szólította fel Brownt a váltás előestéjén, azzal az indokkal, hogy Tony Blair a legutóbbi, 2005-ös választásokat teljes mandátuma kitöltésének ígéretével nyerte meg, így Brownnak nincs választói felhatalmazása a hatalomgyakorlásra.
A közvélemény-kutatások többsége szerint a tory ellenzék tavaly október óta vezet a Labour előtt, bár egy legutóbbi felmérés azt mutatta ki, hogy a Brown vezette Munkáspárt meg fogja előzni népszerűségben a konzervatívokat, és Gordon Brown személyes támogatottsága is nagyobb Cameronénál.
Tony Blair búcsúbeszédében elnézést kért hibáiért, és beismerte, hogy igyekezete ellenére leginkább az iraki háborút megindító döntése miatt marad meg a britek emlékezetében.
Az 53 éves miniszterelnök legnagyobb sikerének tartja: "1945 óta csak egy kabinet mondhatja el magáról, a miénk, hogy kormányzása idején több lett a munkahely, kevesebb a munkanélküli, jobb az egészségügyi ellátás, fejlettebbek az iskolák, kevesebb a bűntény és negyedévenként nő a gazdaság" - mondta Blair. Az ország legfiatalabb miniszterelnöke jelentősen megreformálta pártját, a Labourt, és háromszor nyert általános választásokat.
Blair bevezette a kötelező minimumbért (5,35 font óránként) . A kabinet milliárdokat fektetett az ingyenes egészségügyi ellátásba (NHS) és a közszolgálati szférába is, a fizetések jelentős javításán kivül azonban nem sikerült csökkentenie a bürokráciát.
Tony Blair első intézkedései között függetlenítette az angol jegybankot, és rábólintott Skócia és Wales autonómiájára is.
A politikus 1997-ben elsők között gyászolta meg nyilvánosan Diana hercegnőt.
A miniszterelnök hozta tető alá az észak-írországi rendezést, ami lehetővé tette a parlament összehívását az addig összebékíthetetlen ellenfelek részvételével.
Blair kormányzása alatt a szigetország liberálisabb lett (például a melegek házasodási jogának elfogadásában), ugyanakkor megjelentek radikális terrorista csoportok is.
2005 július hatodikán London kapta meg a 2012-es olimpiai játékok megrendezési jogát, és másnap bombák robbantak a londoni metróban, több mint 50 ember vesztette életét, több százan megsebesültek.
2006-ban kitudódott, hogy a brit kormányzópárt választási támogatásért cserébe nemesi ranghoz juttatott néhány üzletembert (a nyomozás jelenleg is folyik). Az ügy komolyan ártott a Labour reputációjának.
A britek számára 2006 a személyi kölcsönök és csődök rekordéve volt. Míg a fogyasztás gyors tempóban nőtt, visszaesett a termelés. A kereskedelmi deficit eléri a 7 milliárd fontot.
A britek ennek ellenére optimistán látják a helyzetet: Blair népszerűségi mutatója lemondása napján elérte a 60 százalékot.
hirado
2007.06.27. 10:35