
A levéltárak számtalan olyan történetet rejtenek, amelyek alkalmasak arra, hogy bemutassák: a diktatúrában nemcsak árulók akadtak, hanem bátrak is - írja Ungváry Krisztián az Élet és Irodalom mai számában.
A szerző ezúttal azt mutatja be ismert történészek egykori állambiztonsági megkörnyékezésén keresztül, hogy a kényszerpályákon belül is nagy volt az egyének mozgástere. Az idézett dokumentumok szerint Ránki Györgyöt 1966-os amerikai utazása előtt a III/I-es csoportfőnökség sikertelenül próbálta beszervezni, de kudarcot vallottak az egykori szolgálatok Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténésszel, Glatz Ferenccel és Szűcs Jenővel is.
Sikerrel jártak viszont Szita László, a Baranya megyei Levéltár igazgatója esetében, aki Borkuti fedőnéven segített történészek kapcsolatrendszerének feltérképezésében. Beszervezés nélkül is hajlandó volt jelenteni Vígh Károly, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság egykori vezetője és Pach Zsigmond Pál, akik az ötvenes évek elején az Államvédelmi Hatóságnál angol-amerikai kapcsolatokkal vádolták meg Kosáry Domokost.
hirado
2006.05.19. 10:57