
Az Országgyűlés fideszes alelnöke, az 1987. szeptember 27-én megrendezett értelmiségi találkozó házigazdája az MTI-nek adott interjút.
Lezsák Sándor szerint a Magyarság esélyei címmel 25 évvel ezelőtt megrendezett lakiteleki találkozón megfogalmazott kiemelt célok mára megvalósultak.
A politikus beszélt arról is, hogy az akkori antidemokratikus körülmények a találkozót követően szűntek meg, valamint a találkozó meghiúsította a pártállamnak a "demokratikus ellenzék" szervezetei révén történő átmentését.
Lezsák Sándor elmondta: ha az ott megfogalmazott kiemelt célokat - például a demokratikus párbeszéd lehetőségét és a független tömegkommunikációt - tekintjük, akkor mára már minden megvalósult ezekből a követelésekből.
Demokratikus parlament, demokratikus helyi önkormányzat, civil szervezetek tevékenységének a sokasága igazolja az akkori demokratikus célok valóra válását - fűzte hozzá.
A legvontatottabb, de leglassabb a pártállamtól örökölt baloldali médiatúlsúly lebontása volt, és ezen a területen csak a közelmúltban értük el az akkor megálmodott nyilvánosság minimális lehetőségeit - jelentette ki.
A lakiteleki találkozó köszöntőjében elmondott félelmei nem igazolódtak be, annak ellenére, hogy olyan értelmiségi találkozón tanácskoztak a magyarság esélyeiről, amelyen a résztvevőknek nem voltak politikai jogaik és politikusi tapasztalataik sem, ugyanakkor nem kötötték meg a kezüket és gondolataikat a korábbi évtizedek szocialista politikájának a tabutémái.
Huszonöt év távlatából megítélve az eseményeket, a lakiteleki találkozó résztvevői erkölcsi és szakmai tudásuk alapján, még a politikai manőverezés elsajátítása nélkül is jól gazdálkodtak a lehetőségekkel a rendelkezésükre álló, nagyon szűkös pártállami mozgástérben - fogalmazott Lezsák Sándor.
A 25 évvel ezelőtti rendezvényen létrejött Magyar Demokrata Fórum egyik alapítójaként nem ért egyet a lakiteleki találkozó relativizálásával - hogy azóta akár több ilyen konferenciát is lehetett volna rendezni -, mert az akkori antidemokratikus körülmények, például egypártrendszer, szovjet megszállás, sajtószabadság-hiány, éppen a lakiteleki találkozót követően szűntek meg.
Hangsúlyozta: például egy 2010-ben a lakiteleki találkozóhoz hasonló címmel megrendezett konferencia - immáron demokratikus környezetben - nyilván sok értékes gondolatot hozott volna a felszínre - de bármilyen célt vagy feladatot tűzött volna ki maga elé, az másféle történelmi kihívást jelenthetne a résztvevők számára, mint amivel együtt kellett élni a 25 évvel ezelőtti esemény résztvevőinek.
Ma tehát lényegesen jobb eséllyel, lényegesen nagyobb siker reményében léphet előre az ország, mint akkor - mondta, hozzátéve: a lakiteleki találkozó pedig egyszeri és megismételhetetlen.
Lezsák Sándor emlékeztetett arra, hogy a lakiteleki találkozó résztvevői is hangsúlyozták: Európához tartozunk, nem bebocsátást kérünk Európába, hanem egyenrangú félként kívántunk szerepelni Európa színpadán.
Hozzátette: mindenki tapasztalhatta, hogy 25 évvel ezelőtt is sajnálkozva lenéztek minket Nyugatról, nem becsülték sem ipari termékeinket, sem szellemi találmányainkat, sem történelmi múltunkat. Mint mondta, akkor nem is lehettünk egyenrangúak a szabad népekkel, hiszen a Nyugat szemében a zsarnokság létéhez szorosan hozzákötődött az elnyomottaknak a helyzetükbe történő belenyugvása, netán szolgalelkűsége.
Nem mai keletű tehát az a kettős mérce, amit ma sokan érzékelünk, ami ellen jobban küzdenek a jobboldali kormányok, mint a baloldaliak - mondta. Hiszen a baloldali kormányok tagjai eleve úgy lettek a politika résztvevői, hogy annak idején elfogadták és teljesítették a Szovjetunió diktátumait, a diktátumok között elsőként az ország alattvalói helyzetét, és cserébe a szovjet hatalom támogatta őket - jelentette ki Lezsák Sándor.
Véleménye szerint a nemzetközi nagypolitika ma is megszokottan használja fel a kollaboráció lehetőségeit - függetlenül attól, hogy az ilyen politikai eszközök irányítói Moszkvából, Berlinből, Brüsszelből vagy Washingtonból mozgatják a bábuikat -, és ezt a helytartói kollaboráns szerepkört számukra megbízhatóan teljesítik az efféle tevékenységbe már bejáratott szocialisták és kozmopolita liberálisok - fogalmazott Lezsák Sándor.
Hozzátette: 1990 előtt a "demokratikus ellenzék" címkéjével önmagát ruházta fel "őfelsége ellenzéke", akiknek ezzel az öndicséretszerű névválasztással két céljuk volt: egyrészt a valódi - de egymásról mit sem tudó - ellenzéki szándékokat úgy csoportosítani, hogy azok a szándékok a választások után a volt pártállam erőit támogassák. Ennek igazolásaként a szocialisták és az SZDSZ 1994-ben kötött koalícióját nevezte meg a jobboldali politikus.
A másik céljuk pedig eleve a kirekesztés, a lejáratás volt - mondta. Nem véletlenül jellemezték úgy a lakiteleki találkozót a "demokratikus ellenzék" hírvivői, hogy itt egy állítólagos nacionalista és antiszemita találkozó zajlott le - érvelt a 181 résztvevővel megrendezett egykori tanácskozás házigazdája.
Lezsák Sándor kiemelte: a lakiteleki találkozó eredménye volt az, hogy meghiúsította a pártállamnak a "demokratikus ellenzék" Patyomkin-szervezetei révén történő átmentését, és ennek révén gazdasági és politikai hatalma további fenntartását.
Az egypártrendszer vezetőinek politikai forgatókönyvét a lakiteleki találkozó nem csupán meghiúsította, hanem nagyon rövid alatt - gondoljunk csak a taxisblokád napjaira - színvallásra és álarca levételére kényszerítette a "demokratikus ellenzék" vezetőit - összegezte a lakiteleki találkozó egyik legfontosabb eredményét Lezsák Sándor.
hirado
2012.09.26. 11:05