
A Szent Márton Bazilikát 136 évvel ezelőtt restaurálták utoljára, ezúttal 600 milliós felújítást végeztek az épületen.
Évtizedes vágy valósult meg azzal a felújítással, amelynek végén, a délutáni órákban újraszentelték a pannonhalmi Szent Márton Bazilikát. Várszegi Asztrik bencés főapát emlékeztetett: 136 esztendeje fejeződött be a legutóbbi felújítás, és azóta a bazilika, amelyben az emberek naponta jelen vannak és ahol gyertyák füstölnek, amortizálódott. Ez volt az 1002-ben felavatott bazilika negyedik bizonyított újraszentelése; a XII., a XIII. és a XIX. században, nagyobb felújítások végén történt hasonló. A zömében uniós pályázatokból, több mint 600 millió forintért megvalósult munkálatok során során arra is lehetőség nyílt, hogy a második vatikáni zsinat liturgikus reformjának megfelelően gondolják újra az ezeréves teret.
John Pawson brit építész, a munkálatok tervezője arról beszélt: a szerzetesrendek "eszményi megrendelők", mivel szigorú és pontos elképzeléseik vannak a térkezelésről, miközben a tervezőnek a régi és az új közötti utat kell építenie munkája során. Szavai szerint a felújítás során célja volt, hogy ne a világból való kilépés, hanem az intenzív élet helyszíne legyen a templom belső tere. A felújításokat bemutató körséta során elhangzott: egyszerre erősíti a zarándokhely-jelleget és kapcsolja be a térbe az abból eddig kissé kieső altemplomot, hogy itt kap helyett az eddig a rend kincstárában őrzött Szent Márton-ereklye. A templom védőszentjének csontját az imádkozásra, elmélyülésre is alkalmat adó félhomályban helyezik el.
A templomkapu belső oldalára került a beavatás helye, az ónix keresztelőmedencével, a tervezés során azonban elvetették azt a kezdetben felmerült elgondolást, hogy ezt a területet megemeljék, kiiktatva a hívőknek kialakított térhez vezető néhány lépcsőt. Valamelyest rövidebbre vették ugyanakkor a szentélybe felvezető lépcső fokait, így nagyobb hely jutott a szerzetesek frissen elkészült padjainak; e térelem egyik végén a felolvasó pulpitus, másikon az oltár kapott helyet; mindkettő olasz ónixból készült. A XIX. század végén beépített, a pompát mutatni hivatott padlólapokat tompa fényű, süttői mészkőre cserélték - hangzott el az ismertetés során.
hirado
2012.08.27. 21:12