Karácsonyi szokások

HÍREK > AKTUÁLIS > Karácsonyi szokások

t: 264

Mióta állítunk karácsonyfát és honnan ered ez a szokás? Milyen hagyományok kötődnek az év legszebb ünnepéhez? Ahány ország, annyi szokás.

Karácsonyfa történelem

Karácsonyfaállítás német szokás, legalábbis erről tanuskodnak az első írásos emlékek. E szerint a XVI. században a Rajna bal partján fekvő Elzászban, a folyó jobb partján pedig Breisgauban állítottak először fenyőfát. Selestatban (Schlettstatt) az 1521 és 1557-es évben két schillinget fizettek egy erdésznek azért, hogy Szent Tamás napján (december 21-én) különösen óvja az erdőt az engedély nélküli favágóktól.

Freiburgban a karácsonyfa állítás a XVI. században már általános szokás volt. A városi tanács 1554-ben tíz rappen büntetést szabott ki fenyőfák engedély nélküli kivágásáért, s hat évvel később tovább szigorította a büntetést. Előírták a karácsonyfa magasságát is: az elzászi Ammerschweierben 1448 és 1530 között nyolc lábban (kb. 2,5 méter) szabták meg a kivágható fák maximális magasságát.

Bizonyos, hogy nem Martin Luther (1483-1546) hozta divatba a karácsonyfát. Ez a legenda nyilván Otto Schwerdgeburth (1785-1878) egyik festménye nyomán terjedt el: a kép Luthert ábrázolja családja körében a karácsonyfa alatt. A karácsonyfa ennek ellenére szinte ""evangéliumi"" fává lett, s a protestantizmust egyenesen ""karácsonyfa-vallásnak"" nevezték. A katolikus vidékeken a barokkos pompát kedvelő ellenreformáció idejében a karácsonyi jászol került túlsúlyba.

A harmincéves háború (1618-1648) és az azt követő harcok alatt az embereknek más gondjuk volt, mint a karácsonyfa állítás. Csak a XVIII. századtól terjedt el újra a Rajna felső vidékéről kiindulva. Amikor Goethe 1775-ben Weimarba érkezett, ott viszontlátta a már valószínűleg Strasbourgból ismert fenyőfát. Württembergben 1788-ban megtiltották, hogy fenyőfák hegyét dekorációs célokra levágják (Schiller említette meg ezt a Ludwigsburgban elterjedt szokást).

A katolikus országokban lassabban terjedt el a karácsonyfa. Állítólag egy badeni hercegnő vezette be 1830-ban a müncheni udvarban, s onnan vette át előbb a nemesség, majd a jómódú polgárság. Bécsben egy 1814. december 26-i rendőrségi jelentés tesz először említést karácsonyfáról berlini kapcsolatokkal rendelkező gazdag zsidó bankárcsaládokban, de csak a biedermeier korban vált általánossá a szokás. Franciaországban a XVIII. Század végén is még elutasították ""német divatként"" (mode allemande), ma már azonban a világon mindenütt kigyúlnak a gyertyák december 24-én este a karácsonyfákon.

Karácsony-történelem, jelképek és szokások

A kereszténység Jézus Krisztus, a megtestesült Isten születését ünnepli karácsonykor. Az elnevezés - akárcsak a ""Szent Éjszaka"" - 1150 után vált általánossá. Ebből alakult ki azután a ""Szenteste"" kifejezés - a Jézus születését megelőző este. Bizonyított, hogy a római városi liturgiában már 336-ban szerepelt Jézus születésének megünneplése. Magának az ünnepnek keletkezéséről két hagyomány maradt fenn.

Az egyik szerint az egyház azzal, hogy december 25-re tette Krisztus születésének (Natalis Christi) megünneplését, tudatosan akarta háttérbe szorítani a pogány napisten születésének (Natalis Soli Invicti) ugyancsak december 25-i megünneplését. A keresztény tanítás szerint ugyanis Jézus Krisztus ""a világ világossága"" is.

A másik hagyomány szerint keresztény teológusok már a III. században azon fáradoztak, hogy meghatározzák Krisztus születésének időpontját, amelyről az evangéliumok nem tesznek említést. Azért jelölték meg december 25-ét, mert március 25-től, fogantatásától számították ki a napot. Krisztus születésének helyeként Lukács evangéliuma Betlehemet jelöli meg.

Karácsony megünneplésével szorosan összefügg a betlehemi jászol és a karácsonyfa. Feltételezések szerint a jászol felállításának szokása Rómából terjedt el a világban, ahol a Santa Maria Maggiore bazilikában jászol-relikviák láthatók. Az első jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel egy grecciói templomban. Később, 1600-tól fogva a jászolban a Kisjézus mellett Mária, József, angyalok, pásztorok is megjelentek az állatokkal együtt. A zöld karácsonyfa a hideg téli időben az életet, a termékenységet és a növekedést jelképezi. Egy 1509-ből származó rézkarcon látható az első, gyertyákkal és csillagokkal ékesített karácsonyfa. Később a fát, vagy csak fenyőgallyakat karácsony este süteménnyel és almákkal díszítették. Ezzel egyidejűleg a Miklós-napi (december 6-) ajándékozás áttevődött karácsonyra. A XIX. Század második felében azután a karácsonyfa beköltözött csaknem minden otthonba és keresztény templomba.

Annak, amit a karácsonyfa ágaira akasztanak, gyakran jelképes jelentése van. Az illatos alma nyarat jelent a tél közepén. Régi babona, hogy az a lány, aki karácsony este az ajtóban állva almát eszik, feleségül megy az első arra elhaladó fiatalemberhez. Az ágakra aggatott kis szívek szerelmi vallomást jelentenek. A csillagok a jósorsba vetett reményt fejezik ki. A dió a kifürkészhetetlen sorsot jelképezi. A fa tetején tündöklő csillag a betlehemi ""csillagcsodára"" emlékeztet. A kis harangok a Szentestét hirdetik és az újesztendőt köszöntik, de óvnak a szerencsétlenségtől is.

A Betlehemi jászol-állítás története

Assisi Szent Ferenc állított először karácsonykor betlehemi jászolt, tartja a hagyomány. A szentre, 1222 karácsonyán Betlehemben járván, nagy hatást tett az ottani karácsonyi liturgia. Visszatérvén, engedélyt kért a pápától, hogy hasonló módon ünnepelhesse meg a karácsonyt a következő évben. Mivel azonban az akkori egyház tiltotta az előadásokat, a pápa csak azt engedélyezte, hogy templom helyett egy barlangban tartsa az ünnepi misét. Erre 1223 karácsonyán, a Rómától 150 kilométerre, Rietihez közel lévő Greccio barlangban került sor, ahol Szent Ferenc a szalmával bélelt barlangba egy jászlat állított, élő állatokkal, amely mintegy háttérképként szolgált, miközben a szent prédikált a környékről összegyűlt híveknek.
Ma világszerte Nápolyt tekintik a hagyomány letéteményesének.

A barokk és rokokó korban a jászolkészítés elterjedt az egész országban, a templomokból a házakba is eljutott, profán elemekkel bővülve. A hagyományos szereplőket kiegészítő, az adott kor divatjának megfelően öltöztetett alakok sokszor hétköznapi jeleneteket, mesterségeket, stb. ábrázoltak, gyakran háttérben szorítva az eredeti figurákat. A jászolkészítés önálló, jövedelmező mesterséggé fejlődött. A jászolkészítés fő központjai Genova, Nápoly és Szicília voltak. A gazdagok és az egyháziak versengtek, hogy egymást felülmúlják. Egyes jászlak nagyon fényűzőek voltak (arannyal, drágakövekkel díszítve), távol a karácsony igazi szellemétől. A népies változatban az alkalmazott anyagok természetesen sokkal egyszerűebbek. Genovában fa, Nápolyban főleg terrakotta, Szicíliában terrakotta, gipsz vagy viasz szolgált az alakok megformálásához. Sok jászol valóságos képzőművészeti alkotásnak számít. A jászolok gyakran mechanikus elemeket is tartalmaznak (pl. működő malmok, vagy patakok; változó megvilágítás, amely a nappal és éjszaka váltakozását utánozza). Nápolyban nagyon látogatott a jászoljairól híres S.Gregorio Armeno utca.

Spaccanapoli

Ezekben a napokban mindenhonnan érkeznek a turisták a nagy dél-olasz kikötővárosba, ahol a Spaccanapoli negyed apraja-nagyja készíti és árulja a szebbnél szebb betlehemi jászlakat, életképeket. A jászolművészek egymást igyekszenek felülmúlni kreációikkal, amelyek nem egyszer időszerű elemeket is tartalmaznak. A Sztálin-bajuszos Antonio Capuano, az egyik legidősebb jászolkészítő mester elmondta, hogy ez a szakma új virágkorát éli az utóbbi években. Családja öt nemzedékre visszamenően faragja a betlehemes figurákat, remekműveit sok múzeumban is kiállították.

A Capuano-család egész háza bolt és múzeum, mindenütt Szent József, Szűz Mária és a Kisjézus, a pásztorok, a három királyok, az állatok színes figurái láthatók - még az emeleten lévő hálószobák ágyai alatt is. "Nápolyban a betlehemi jászolt az emberek mindennapos életük részének tekintik" - magyarázza Luciano.

A jászlak hátterében nápolyi házak, templomok, paloták látszanak, nem egyszer külön világításban, a figurákat pedig sok helyen automaták mozgatják. Akad belőlük minden pénztárcának való, 50 eurótól (13 400 Ft) 5000 euróig.

Nemcsak bibliai szereplők láthatók a jászlak pásztorainak sorában: automata játék fogorvosok, pizzások, halasok, mészárosok, borbélyok végzik dolgukat, az elmés szerkezetek felhúzása nyomán ütemesen húzzák a fogakat, sütik a pizzát, kínálják a halat, vágják a húst. A személyiségek között gyakran látni a boldoggá avatott Teréz anyát, Sophia Lorent, a politikusok viszont kimentek a divatból.

Giuseppe Cesarini, akinek műhelye a San Gregorio Armeno utcán található, a németeket tartja a leghűségesebb vásárlóknak, de sajnálja, hogy kevesebb amerikai és japán jön manapság, pedig ők sok betlehemes figurát vásároltak szuvenírként.

A nápolyi jászol hagyománya azonban jóval fiatalabb, mint a római karácsonyé. Egy régi naptár tanúsága szerint az Örök Városban először 1650 esztendeje ünnepelték meg a karácsonyt. A világ legrégibb márvány betlehemes jászlát 1283-ban készítette Arnolfo di Cambio szobrász, műve a Santa Maria Maggiore bazilikában található.

II. János Pál pápa maga is hozzájárult a betlehemes hagyomány felélesztéséhez, a Szent Péter bazilikában az utóbbi húsz évben karácsonykor kiállítanak egy 19. századi
betlehemes jászolt, 4 méter magas figurákkal.

Karácsony a világon

A karácsonyi ünnep középpontja a feldíszített fenyőfa. A karácsonyfa-állítás az egész világon elterjedt szokás, ám viszonylag fiatal hagyományról van szó. Magyarországon a karácsonyfa csupán a XIX. század második felétől lett népszerű, először a jómódú nemesi családokban terjedt el, majd a XX. század elejétől egyre többen díszítettek fel otthonukban egy kis fenyőt vagy ágacskát az ünnep alkalmával. Mára nincs olyan otthon, ahova ne jutna legalább egy szimbolikus fenyőág karácsony idején.

Írországban a gyerekek zsákot raknak ki a Mikulásnak, hogy abba tegye az ajándékokat. Hogy az öregúr se maradjon éhen, az asztalon rétest és egy üveg sört hagynak a számára.

Spanyolországban az erkélyen mászik át a Télapó,Január 6-án pedig a három bölcset várják a gyerekek, akik szintén ajándékokkal érkeznek.

Belgium a gyerekek december 6-án kapják az ajándékot a Mikulástól. A karácsonyfa alá vagy a tűzhely közelében lévő zoknikba csak kisebb dolgok kerülnek.
A karácsonyi reggeli különleges édes kenyér. Az ünnepi menü aperitiffel indul, majd tenger gyümölcseivel folytatódik, a főétel pedig töltött pulyka.

Mexikóban az ünnep estéjén énekesek vonulnak az utcára, kezükben hosszú rudakkal, amelyekre csengettyűket és gyertyákat erősítenek. Így mennek át a városon, egészen a templomig.

Norvégiában csészényi zabkását hagynak a pajtában, így akarják a rossz szellemeket távol tartani a háztól. A feldíszített fenyőfát a családok - kéz a kézben - körültáncolják, miközben karácsonyi dalokat énekelnek.

Kenyában még a templomokat is feldíszítik szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel, zöld növényekkel. Az ünnepi vacsorát a szabadban készítik el, nyílt tűzön. A távol élő családtagok, ha tehetik hazautaznak.

Svédországban karácsony reggelén a templomok égő gyertyákkal várják a híveket. Az ünnepi menü: hering és barna bab.A jó gyerekeknek a Mikulás a Jultomten, egy manó segítségével osztja szét az ajándékokat.

Angliában a gyerekek még időben levelet írnak a Mikulásnak, amit bedobnak a kandallóba, hogy az a kéményen át az Északi-sarkvidékre repüljön. Ha először az ajándéklista kap lángra, újra kell írni. Karácsonyi különlegesség a mazsolás puding, amelybe kis ajándékot is szoktak rejteni. Megtalálójának állítólag szerencséje lesz. Anglia divatot is teremtett: itt kezdtek karácsonykor fagyöngyöt függeszteni az ajtó fölé.

Finnországban is a Mikulás hozza az ajándékokat,előtte a finnek szaunáznak egyet. Karácsony napján a legtöbb ember elmegy a templomba és elhunyt szeretteinek sírjához, hogy gyertyát gyújtson emlékükre.

Ukrajnában a gyerekeknek az ajándékot a Jégapó három rénszarvas húzta szánon viszi. Vele van Hópehely leány is, aki ezüstkék, szőrmedíszítéses ruhát, fején pedig korona formájú hópelyhet visel.

Olaszországban a karácsonyfát már dec.8-ától kezdve díszítik. Emiatt nemigen használatos az adventi koszorú. Nagyon népszerű viszont a betlehemi jászol készítése, nemcsak a templomokban, de az otthonokban is. Az ajándékokat vidékenként eltérően Szent Lúcia (S.Lucia), a Télapó (Babbo Natale), illetve a Befana hozza. Korábban vidéken használatos volt a mi betlehemezésünkhöz hasonló népszokás.
Karácsony másnapjának estéjén a gyermekeket meglátogatja a Strega Buffana nevű jó boszorkány. Söprűjén közlekedik Olaszország-szerte, és a jóknak mindenféle finomságot, a rosszaknak pedig szenet visz.

Az olaszok jó barátaiknak szárított lencsét szoktak ajándékozni, hogy levest készítsenek belőle. Ez emlékezteti őket a szerény időkre, és ez hoz szerencsét nekik a következő új évben.

Ausztriában december 24-én a gyermek Jézus hoz nekik ajándékot és karácsonyfát. A gyerekek izgatottan várják, hogy megszólaljon a csengettyű. Csak ezután léphetnek a gyertyákkal, díszekkel és édességgel feldíszített karácsonyfát rejtő szobába. A Mikulás (Heiliger Nikolaus) december 6-án ajándékozza meg a jó gyerekeket édességgel, dióval és almával.

Libanonban a családok karácsony előtt egy hónappal gabonamagvakat ültetnek. December 24-én a cserepeket a karácsonyi barlang és a karácsonyfa köré helyezik. A barlang Jézus születésének helyszínére utal.

Franciaországban a kisebb gyerekek kikészítik cipőiket a tűzhely közelébe, hogy karácsony estéjén a Mikulás beletegye az ajándékot. A nagyobbak a felnőttekkel elmennek az éjféli misére, majd hazatérve ülnek az ünnepi asztalhoz.

Németországban a németek karácsonykor nagyon feldíszítik a házat. Az ablakokba fakeretre erősített színes gyertyaégőket vagy színes képeket szerelnek, amelyek nagyon szépen mutatnak a téli éjszakában. A lakások többségében megtalálható a Betlehem is. A gyerekek a karácsonyi ajándéklistát rajzokkal díszítik és éjszakára az ablakpárkányra helyezik. Tetejére cukornehezéket tesznek, hogy a Mikulás biztosan megtalálja.

Új-Zélandon a karácsony náluk a nyár közepére esik, ezért ilyenkor a többség piknikezik a szabadban, vagy a tengerpartra megy. Általában hideg sonkát és jégbe hűtött sört fogyasztanak.

Dél-Afrikában is nyáron van karácsony. A kiadós ebéd után a családok meglátogatják barátaikat, és karácsonyi dobozokat adnak át egymásnak, amelyben rendszerint valami ennivaló finomság van.

Ausztráliában a Mikulás "szánját" nyolc fehér kenguru húzza. A karácsonyi vacsorát a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra, vagy krikettet játszanak.

Csehországban az emberek úgy tartják, hogy szenteste csodák történnek, ezért az éjszaka megsúghatja a jövőt. A Mikulás érkezését a gyermek Jézus jelzi kis csengettyűjével.

A lettek szerint a Mikulás a szentestétől számított 12 napon át hozza az ajándékot a gyerekeknek! Az ünnepi menü: barna borsó, rétes, káposzta és kolbász.

Portugáliában az ajándékok a tűzhely mellett felsorakoztatott cipőkbe kerülnek. Az ünnepi vacsora: sózott, szárított tőkehal burgonyával.

Svájc fővárosában, Zürichben ilyenkor mesevillamos jár, amely körbeviszi a gyerekeket a városon. A srácok karácsonyi dalokat énekelnek, közben pedig édességeket osztanak nekik.

Amerikában ahány etnikum él, annyiféleképpen ünnepli a karácsonyt. A Kelet-Európából származó család pulykát készít karácsonyra, de a lengyel nagyszülők még ma is a keilbasit (lengyel kolbász) kedvelik. Az olasz származású férj viszont ragaszkodik a lasagne-hoz.

hirado

2005.12.24. 12:36

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Karácsonyi szokások

Legfrissebb hirek