> Elnézést Mrs. Merkel, beindíthatjuk végre a hajómotort?

José Manuel Barroso és Angela Merkel külön-külön is szembesült azzal: a világ többi nagyhatalma Németországtól várja az eurózóna megmentését.
A legtöbb karikatúra szereplője az európai sajtóban ezen a héten a német kancellár. A tekintélyes brit hetilap, az Economist címlapján egy, a víz alatt gyorsan süllyedő óceánjárót látni, amelyen a kapitányi hídról kiszivárgó utolsó levegőbuborékok között ez a szöveg olvasható: „Elnézést Mrs. Merkel, beindíthatjuk végre a hajómotort?” A süllyedő hajón a „világgazdaság” felirat áll.
Míg korábban a görögök voltak az illusztrációk főszereplői, és például egy rajzoló a Laokoón-szoborcsoportot ábrázolta úgy, hogy a trójai eposz szereplőire kígyók helyett a megszorítások tekerőznek, most szinte mindegyik képen Angela Merkel látható. Ő az, aki a vízben fuldoklóknak magyarázza a partról, egy táblán pálcával mutogatva, hogyan kell szép, szabályos karcsapásokkal úszni. A karikatúrák üzenete egyértelmű és kritikus: a gazdag Németország tétlenül nézi, hogy az euróválság már az egész világot fenyegeti. Tanácsokat ad, szigort követel, ám nem számol a következményekkel.
Meglepő javaslat
A változás most mégis Németországból érkezik. A fanfárok május közepén Aachen városában a Nemzetközi Károly-díj ez évi kitüntetettjét, Wolfgang Schäublét köszöntötték. A német pénzügyminiszter, aki egy 1990-ben ellene elkövetett merénylet óta tolószékhez van kötve, az európai valutaunió stabilizálása és a földrész egyesülése érdekében végzett tevékenységével érdemelte ki az elismerést. Schäuble köszönő beszédében megemlítette: Nagy Károly frank császár, akiről a díjat elnevezték, már a nyolcadik században megoldott egy valutaválságot azzal, hogy az ezüstdénárral stabil közös pénzt adott birodalmának. Európa jövőjéről viszont meglepő dolgokat mondott a díjazott.
„Itt az ideje, hogy szakítsunk az átmeneti megoldásokkal. Az Uniónak demokratikusan megválasztott vezetőre lenne szüksége, aki Európa egyetlen elnökeként irányítaná a központi kormánnyá átalakított Európai Bizottságot” – vázolta Wolfgang Schäuble. Bár ő civilként vette át a kitüntetést, mégis csak a német kormány tagja, ezért felmerült a kérdés: vajon az általa elmondottak Berlin hivatalos álláspontját tükrözik?
A félreérthetetlen jelek szerint részben már igen. Csütörtök reggel az ARD német közszolgálati televízióban a kancellár maga jelentette be: Németország egy centralizáltabb Európát akar.
"Több Európára van szükség. Nem csupán valutaunióra, hanem közös költségvetési politikára, mindenekelőtt pedig egy politikai unióra. Ez azt jelenti, hogy lépésről lépésre egyre több kompetenciát és felügyeleti lehetőséget kell átadni Brüsszelnek” - mondta Angela Merkel.
A júniusi csúcs válaszokat adhat
Az uniós német politikusok tagadják, hogy egy Berlin és Brüsszel által közösen felügyelt európai szuperállam megteremtése lenne a cél, ám már sok információ kiszivárgott a júniusi uniós csúcsra készülő reformcsomagról. Az előző csúcstalálkozón a 27 állam- és kormányfő azzal bízta meg az Európai Tanács elnökét, Herman Van Rompuyt, dolgozzon ki javaslatokat a válság elleni fellépésre, és ezek egy része valóban a nemzeti hatáskörök további szűkítése felé mutat: közös pénzügy-, adó-, kül- és biztonságpolitika, Brüsszel szorosabb ellenőrzése a tagállamok költségvetése felett, egységes bankfelügyeleti és betétbiztosítási rendszer, illetve német mintára átalakított szociális ellátórendszer és munkaerőpiaci szabályozás.
A héten az Európai Bizottság elnöke is a német fővárosban egyeztetett a német kancellárral. José Manuel Barroso és Angela Merkel külön-külön is szembesült azzal: a világ többi nagyhatalma Németországtól várja az eurózóna megmentését. Az amerikai, a kínai és az orosz vezetés jelzése is egyhangú volt: ahhoz, hogy egy európai recesszió nem rántsa magával a globális gazdaságot, Németországnak kell elindítania a növekedést. A világ sorsa tehát most egy nő, a német kancellár kezében van, és Angela Merkel láthatóan felmérte ezt a felelősséget.
Az égő híd
Korántsem biztos persze, hogy az Unión belüli hatalmi átrendeződést a 27 tagállam egységesen követi majd, és az eurózóna felbomlása is egyre valószínűbb forgatókönyvnek tűnik. A jövő tehát sok tekintetben bizonytalan, de egy dologról nagyon gyorsan dönteni kellene. Egy magas beosztású diplomata így magyarázta ezt a Kossuth Rádió tudósítójának: „Képzeld el,hogy huszonheten mennek át egy hídon, amikor az kigyullad. Ez a válság. Azóta azon vitatkoznak az égő hídon, hogy mi lenne jobb. Visszafelé szaladni az innenső partra a régi módszerekhez, vagy merészen átfutni a túlpartra, egy új, egységes Uniót építeni. A híd ég, a döntésre egyre kevesebb az idő.”
hirado
2012.06.10. 11:33