HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Brutálisan drágultak a gyümölcsök – Ennyivel nőttek a fogyasztói árak júliusban
- Gáspár Győző újra bíróság elé áll – A Kúria perújítást rendelt el a sikkasztási ügyében
- Brokkolis szendvics okozhatta egy olasz férfi halálát, többeket az intenzíven ápolnak
- Harmadik napja tombol a tűz Dél-Olaszországban – Megállás nélkül folyik az oltás
- Éremeső a magyar csapatnál! Két aranyat is szereztek az úszók a világjátékokon, és ez nem minden
HIRDETÉS
HÍREK > BELFÖLD > Családon belüli erőszak - hetente egy nő belehal Magyarországon
Katalin múlt pénteken jött ki a pszichiátriáról, míg kezelték, elvesztette a lakását, a munkahelyét, most ismerősöknél él, kegyelemkenyéren. Egy eset a NANE segélyvonal mindennapjaiból.
Katalin sztorija úgy indul, mint annyi más betelefonáló asszonyé. Jólmenő ügyvéd férje veri, karján, lábán kék-zöld foltok, hosszú ruhákban jár dolgozni. A történet annyiban tér el az átlagtól, hogy a férj egy idő után stratégiát vált: inkább lelki terrort alkalmaz, fenyeget, esküdözik, tombol, míg Katalin egy este végre a padlóra fekszik és megállíthatatlan zokog. Más sem kell, a férj a mentőket hívja ki, azok rutinosan kórházba szállítják a láthatóan kiborult asszonyt, a pszichiátria szintén nagy rutinnal kezelésbe veszi, szedálja úgy, hogy két hétig csak alszik, s mire kijön a kórházból, ügyvéd úr eladta a lakást, a munkahelye – persze nem a pszichiátriai kezelés indokával, hanem „átszervezés” miatt elbocsátja, most a barátnőjétől telefonál: mit csináljon? Mert a férj újra feltűnt a látóhatáron.
Naponta hat-hét nő telefonál a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület segélyvonalára, az ingyenesen hívható 06-80-505-101-es számra, ahol önkéntes segítők várják a hívásokat. Sok ez a hat-hét telefon, vagy kevés? Kevés adat áll rendelkezésre, azokból lehet kiindulni.
A távoltartó jogintézményt 2009-ben vezette be a magyar joggyakorlat. A jogintézmény azt jelenti, hogy a rendőrség fenyegetettség esetén ideiglenes távoltartó határozatot adhat ki, amit 72 órán belül a bíróságnak kell felülvizsgálnia, megszüntetni vagy legfeljebb 30 napra meghosszabbítani. Az első statisztikai adat 2010-es: összesen 1463 távoltartó határozatot adott ki a rendőrség. Hogy ez mennyire a jéghegy csúcsa, arról Tóth Olga (MTA Szociológiai Kutatóintézet) elég régen, tizenkét éve készült országos, reprezentatív kutatásából kaphatunk meghökkentő képet: minden 5. nő kerül életútja során olyan kapcsolatba, amiben fizikailag bántalmazzák. Az aktuálisan (az aktuális jelen esetben az egy éven belülit jelenti) bántalmazott nők száma a 16-65 éves korosztályban, hazánkban négyszázezer. Magyarországon a legóvatosabb becslések alapján is hetente legkevesebb egy nő hal bele a családon belüli erőszakba: férje, volt férje vagy partnere megöli. Ez évente legalább 52 nőt jelent.
Ildikó azért telefonál, mert a volt barátja, akivel csak három hónapig jártak, tegnap egy boltban leköpte, haját tépte, rángatta, most is véraláfutások vannak rajta, a buszmegállótól a lakásáig lökdöste. Senki sem segített, hiába kiáltozott. A volt barát amúgy igen kisportolt férfi, és nem veszi jó néven, hogy Ildikó megszakította vele a kapcsolatot. Úgy gondolja, joga van nőhöz: most a férfi esténként a lakásához megy, követeli, hogy térjen vissza hozzá, az ajtaját rugdossa, úgyhogy kénytelen elmenni vele valahová, mert a szomszédok nagyon rossz néven veszik a botrányt. Azzal fenyegeti, ha nem tér vissza hozzá, akkor pszichiátriára záratja. Úgyis neki fognak hinni, állítja, mivel egészségügyi dolgozó, a nőnek pedig már van „ pszichiátriai múltja”. Ez a bizonyos múlt: az orvosa tanácsolta, hogy menjen oda, mert otthonról el akart menni, de nem volt hová költöznie. Az orvos a kórházban azt mondta, pár nap, de három hétig bent tartották, fiatal volt, nem tudta, hogy nem kell benn maradnia.
A segítségért, tanácsért telefonálók a sajtóból, szórólapokról, telefonkönyvből, a honlapjukról, családsegítőktől, a rendőrségről találnak a NANE-hoz. Előfordul, hogy szakemberek már akkor hozzájuk irányítják a segítségre szorulókat, amikor a segélyvonal munkatársai szerint még lenne módjuk segíteni. Talán nincs idejük, erejük, vagy a megfelelő ismereteik hiányoznak a bántalmazás kezeléséhez. Sokan vesznek részt a NANE Egyesület képzésén, de a gyakorlat mégis nehézkesen változik. A rendőrség nyitott az együttműködésre, csak a mai gyakorlat szerint a rendőrök túlzottan támaszkodnak a sértetti vallomásokra: ha nincs, vagy nem remélhető vallomástétel, akkor hajlamosak feladni az ügyet. Pedig könnyen belátható, a sértett addig nem vall az elkövetőre, amíg nincs megvédve tőle. Hogyan tegyen úgy vallomást, ha hamarosan újra az elkövető keze ügyében lesz?
A rendőrség ismeri és gyakorolja a távoltartás jogintézményét, amit azért a jelenleginél lehetne bátrabban is alkalmazni. A jelek arra mutatnak, hogy kevesebben ismerik viszont az ORFK 2007-ben kiadott részletes eljárásrendjét, amit a családon belüli erőszak esetén alkalmazni kellene. Az eljárásrend pedig pontosan szabályozza, hogy miként – pl. külön-külön – kell meghallgatni a feleket, kizárni, hogy a gyanúsított befolyásolja a kihallgatást stb.
Az egészségügy azonban annak ellenére fehér folt, hogy ott még több bántalmazott nővel találkoznak, mint a rendőrségen. Ennek ellenére Magyarországon nincs egyetlen olyan egészségügyi program sem, amely e probléma hatékony felismerésére és kezelésére készítené fel az egészségügyi dolgozókat. A bántalmazásnak már a fizikai erőszak nyomai nélkül is vannak figyelmeztető jelei, felismerhető tünetei: krónikus fejfájás, alvászavar, gyomorbántalmak.
Az áldozatok gyakran a fizikai bántalmazásnál is durvábbnak élik meg a lelki erőszakot. Lelki erőszakon a módszeres, szisztematikus lélekrombolást, az önbizalom megsemmisítését, az önállóság letörésére irányuló viselkedést értjük. A cél ugyanaz, mint a fizikai bántalmazás esetén: a kontroll és a hatalom, a másik irányításának a megszerzése. A lelki erőszaknak is vannak tünetei: például a bántalmazott nem mer megszólalni, ritka szavai után mindig ránéz az elkövetőre, a bántalmazó sohasem hagyja magára, örökösen jelen van, a nő helyett válaszol a kérdésekre. Az egyetlen hely, ahol gyakorta szívesen hagyják magára a sértettet, az a pszichiátria. Mondhatni, túl gyakran az a cél, hogy kórházba kerüljön, helyezzék gondnokság alá. A bántalmazók a tapasztalatok szerint kevésbé riadnak vissza attól, hogy akár hamisított iratokkal is elérjék ezt, vagy egyéb céljukat, míg a sértettek általában inkább az igazságszolgáltatásban hisznek, úgy gondolják, ha minden előírást betartanak, végül kiderül az igazság. A bántalmazásnak sokkal gyakrabban célja valamilyen anyagi haszon (az áldozat lakásának, pénzének, örökségének, munkajövedelmének) megszerzése, mint általában gondolják. Sajnálatos tévhit, hogy az erőszak a szociálisan hátrányos rétegekben gyakoribb; mindenütt nagyjából egyformán van jelen, a szegényebbek között inkább csak láthatóbb.
A lelki erőszak hatásmechanizmusa ugyanaz, mint minden hierarchikus szerveződésben, az, amit a szakzsargon a munkahelyen és az iskolában bullyingnak, vagy ha többen csinálják, mobbingnak nevez: folyamatos gyötréssel készítik ki azt, akit gyengébbnek vagy kiszolgáltatottabbnak érzékelnek. Csak hát a családról szeretjük szépelegve azt gondolni, hogy nincsenek benne hierarchiák. Pedig dehogynem: erő, pénz, kor, nem, alkalmanként még bőrszín is, mind építi a piramist. És amit meg lehet csinálni egy családban egy felnőttel vagy egy gyermekkel, azt lehet megtenni egy társadalomban is. Ezért tekintik haladóbb társadalmakban a családon belüli és párkapcsolati erőszakot közbiztonsági és közegészségügyi kérdésnek.
Névtelen telefonáló munkahelyi zaklatás miatt hívja a segélyszolgálatot. Ismert multinál dolgozik, a felettesei elvárják a testi szolgáltatásokat. Negyedik éve dolgozik a cégnél, kezdetben a közvetlen főnöke a támogatását ígérte, mostanra ellene fordult, azzal fenyegeti, hogy kirúgja. Két gyermekét egyedül neveli, másik munkahelyet a cég ajánlólevele nélkül nagyon nehezen talál.
A testi és lelki bántalmazás mellett gyakori a gazdasági-szociális, illetve a szexuális erőszak. A kutatások szerint a 20. életévük előtt minden 3. nőt ér valamilyen szexuális erőszak. A NANE képzésein, felmérésein, a mélyinterjúkban kiderül, gyakorlatilag nincs olyan nő, aki nem élt át valamilyen szexuális zaklatást, nincs olyan lánygyermek, akit az iskolában nem próbálnak a fiúk megfogdosni, többségük úgy nő fel, hogy azt élik meg, veszélyben van a testük. Az Európai Unióban évente készülő statisztikák szerint országonként igen változó arányban, a nők 30-70 százalékát éri munkahelyi zaklatás.
Tóth Olga már említett kutatásából kiderül, az elvált nők kétharmada vallotta, a házassága alatt előfordult, hogy szexuális erőszakoskodást viselt el a férjétől. Az összes válaszadó 80 százaléka állította, hogy sohasem követtek el rajta szexuális erőszakot, a maradék azt mondta, hogy nem tudja, vagy azt, hogy megesett vele.
Segélyvonal: 06-80-505-101 (hétköznapokon, szerda kivételével 18-22 óra között)
A NANE kezdettől lobbizott a zaklatás büntetőjogi tényállássá minősítéséért. Nem sok sikerrel, míg a bírók nem kaptak fehér porokkal teli borítékokat: ekkor a jogalkotás felgyorsult, s a zaklatás szabálysértésből 2008-ban büntetőjogi tényállássá minősült át. Küzdöttek a távoltartásért, vagyis azért, hogy a bántalmazókat el kell távolítani az áldozatok biztonsága érdekében. A jogintézmény 2009-ben jött létre. A NANE most azért is dolgozik, hogy a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi tényállás legyen, vagy legalább súlyosbító körülményként vegyék figyelembe az egyes, már most is ismert bűncselekmények megítélésekor.
Praktikus tanácsok bajbajutottaknak
A családon belüli erőszak nő és gyerek áldozatai számára a gyógyuláshoz nem elegendő az erőszakból való kilépés, történjen az akár válás, akár felnövés formájában. Az otthon megélt erőszak olyan sérüléseket okoz, amelyek túlmutatnak a testi sérüléseken, a pofonokon, a zúzódásokon, a bőrszíj okozta hurkákon, a töréseken, a megalázáson vagy az elveszített szüzességen.
A bántalmazott gyerekek és nők azt élik meg, hogy olyan ember bántja őket, akit szeretnek, és akiknek éppen az lenne az életükben a feladata, hogy szeresse, és minden rossztól megvédje őket. Ezt a hatalmas dilemmát ("Az bánt, aki szeret") egyedül nagyon nehéz feldolgozni. A gyógyulást különösen megnehezíti a családon belüli erőszakot övező hallgatás és eltussolás, ezért a gyógyulás alapfeltétele az erőszak megszűnése és a történtek őszinte, átélt kimondása. Erre sokszor csak egy nagyon jól működő felnőttkori barátság, párkapcsolat vagy terápia teremt lehetőséget.
Gyakran felmerül az a kérdés, hogy miért nem javasolt, hogy az áldozat végre "elfelejtse a múltat" és "továbblépjen". Miért akarjuk, hogy "már behegedt sebeket szakítson fel". Tapasztalatok szerint a bántalmazás okozta lelki sebeket önmagában az idő nem gyógyítja be. Ezt leginkább az erőszaktúlélők számtalan testi és lelki tünete bizonyítja.
A bántalmazott felnőttek és gyerekek személyisége éveken át szisztematikusan rombolódik. Nem bíznak magukban, értéktelennek és szerethetetlennek tartják magukat. Míg a legtöbb testi seb idővel begyógyul, a lélekben megbúvó sérülések gyakran csak évek múlva kerülnek a felszínre. A gyerekkorában bántalmazott felnőtt nem mindig tudja, hogy mi miatt nem képes másokhoz hasonlóan boldog és kiegyensúlyozott életet élni. Gyakran depressziótól, állandó szomorúságtól, alacsony önértékeléstől, öngyilkossági gondolatoktól és kitölthetetlen magánytól szenved. További tünet lehet a gátolt vagy kényszeres szexualitás, a drog vagy gyógyszerfüggőség, a kényszeres veszélykeresés, a meg-nem-értettség érzése és a legkülönfélébb testi tünetek, a krónikus derékfájástól kezdve a migrénen át az emésztési problémákig.
Gyakran látható, hogy bár a felszínen látszólag minden rendben van, a túlélő jól teljesít, és talán sikeres életet él, ám a mélyben meghúzódó másság-érzés, magányosság és fájdalom élete minden területén kínozza. Ez a felszíni idill könnyen össze is omolhat. A bántalmazó szülő betegsége vagy halála, egy évforduló vagy más jelentéktelennek tűnő inger sokszor visszahozza a múltat, és rákényszeríti a túlélőt, hogy belenézzen egy olyan szakadékba, amit hosszú évek, esetleg évtizedek óta elkerült.
Az egykori erőszak okozta elfojtott fájdalommal és megaláztatással nagyon nehéz szembesülni, főleg akkor, ha olyan ember tette, akit valaha szerettünk. Ezért nem is javasolt, hogy bárki egyedül próbálja feldolgozni az őt ért sérülést. Egy önsegítő csoport vagy képzett pszichológus nagyban megkönnyítheti ezt a munkát, és megoszthatja a túlélővel a múlt terhét. Tudni kell azonban, hogy a fájdalmat nem a terapeuta vagy a segítő okozza - a terápiás közeg csak segít feldolgozni azt. Bármilyen fájdalmas is ez a folyamat, a feldolgozás fájdalma még mindig jobb, mint a kezeletlenség.
Semmiképpen nem ajánlott az olyan közelítéssel dolgozó pszichoterápiás kezelés, amelyben a szakember az egykori erőszak forrását az áldozat viselkedésében vagy vágyaiban próbálja fellelni. Amennyiben bárki úgy érzi, pszichológusa, pszichiátere bármilyen formában őt teszi az erőszak okozójává, azonnal meg kell szakítani a kezelést. A terapeutájának tudnia kell, hogy az erőszak az elkövető felelőssége, nem pedig az áldozaté. Az erőszaktúlélő megérdemli, hogy olyan szakmai támogatást kapjon, amely nem elgyengíti, hanem megerősíti.
Fontos mind a túlélőnek, mind a környezetének tudnia, hogy bár az erőszakért az elkövető a felelős, a gyógyulásért már a túlélő. A túlélő dönti el, hogy kíván-e meggyógyulni, és az elszenvedett borzalmak ellenére teljes életet élni, vagy megragad a múltban. A gyógyulásnak két feltétele van: biztonság és megfelelő támogatás. Ha az erőszak egykori áldozata emellett dönt, és megkapja a megfelelő segítséget, akkor minden esélye megvan a lelki gyógyulásra.
- a rendőrség egyetlen távoltartást sem adott ki a II., XII., XVII., XX-XXIII., és XXII. kerületben, így ebben az öt kerületben nem volt sem rendőri, sem bírói távoltartás 2010-ben.
- A bíróság a III, VI., IX., X., XIII., és XXI. kerületben az összes, a rendőrség által kiadott távoltartást megsemmisítette, így a VI. és X. kerületben 4-et, a IX. és XIII. kerületben 5-öt, a XIV. kerületben 11-et (!), a XXI. kerületben 3-at, a többi kerületben egyet-egyet, így ebben a hét kerületben 2010-ben nem volt 3 napnál hosszabb távoltartás. Az V. kerületben 6-ból 5-öt, VII. kerületben 12-ből 11-et (!), a XVI. kerületben 8-ból 6-ot, a XVIII. kerületben 9-ből 5-öt semmisített meg a bíróság, így ebben a 4 kerületben összesen 8, három napnál hosszabb távoltartás volt.
- Csak 6 kerületben tartott fenn a bíróság annyi megelőző távoltartást, amennyit a rendőrség elrendelt: az I., IV., XI., kerületben egyet-egyet, a XV. kerületben 3-at (ez összesen 6 ebben a négy kerületben), a XIX. kerületben 7-et, és végül a VIII. kerületben 14-et (!).
Az adatok alapján a távoltartás rendőrségi kiadása, és főként a bíróság általi fenntartása függ a kerülettől, és nem zárható ki bizonyos (a társadalmi csoporthoz, réteghez való tartozás talaján álló) előítéletek, illetve diszkriminatív gyakorlat működése sem.
A kezeletlen párkapcsolati erőszak ára:
Európa Tanács: Egy 10 milliós ország családon belüli erőszakkal kapcsolatos beavatkozási, rendőri, egészségügyi ellátási és egyéb költségei mintegy évi 400 millió eurót tesznek ki. A fenti számítás alapján az Európa Tanács országaiban évente 33 billió eurót csak a kezeletlen családon belüli erőszak költségei visznek el.
Az áldozatok száma Európában:
Európai Parlament: Évente 700-900 nő hal meg családon belüli erőszak miatt az EU-ban. Svéd, német és finn tanulmányok szerint a 16 és 67 év közötti nők legalább 30-35 százaléka egyszer fizikai vagy szexuális erőszak áldozatává válik, a nőket fenyegető erőszak elkövetője pedig általában családtag vagy élettárs.
(Köszönjük Wirth Juditnak, a NANE munkatársának a cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget.)
hirado
2011.06.26. 10:57
t: 187
Családon belüli erőszak - hetente egy nő belehal Magyarországon
Katalin múlt pénteken jött ki a pszichiátriáról, míg kezelték, elvesztette a lakását, a munkahelyét, most ismerősöknél él, kegyelemkenyéren. Egy eset a NANE segélyvonal mindennapjaiból. Katalin sztorija úgy indul, mint annyi más betelefonáló asszonyé. Jólmenő ügyvéd férje veri, karján, lábán kék-zöld foltok, hosszú ruhákban jár dolgozni. A történet annyiban tér el az átlagtól, hogy a férj egy idő után stratégiát vált: inkább lelki terrort alkalmaz, fenyeget, esküdözik, tombol, míg Katalin egy este végre a padlóra fekszik és megállíthatatlan zokog. Más sem kell, a férj a mentőket hívja ki, azok rutinosan kórházba szállítják a láthatóan kiborult asszonyt, a pszichiátria szintén nagy rutinnal kezelésbe veszi, szedálja úgy, hogy két hétig csak alszik, s mire kijön a kórházból, ügyvéd úr eladta a lakást, a munkahelye – persze nem a pszichiátriai kezelés indokával, hanem „átszervezés” miatt elbocsátja, most a barátnőjétől telefonál: mit csináljon? Mert a férj újra feltűnt a látóhatáron.
Naponta hat-hét nő telefonál a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület segélyvonalára, az ingyenesen hívható 06-80-505-101-es számra, ahol önkéntes segítők várják a hívásokat. Sok ez a hat-hét telefon, vagy kevés? Kevés adat áll rendelkezésre, azokból lehet kiindulni.
A távoltartó jogintézményt 2009-ben vezette be a magyar joggyakorlat. A jogintézmény azt jelenti, hogy a rendőrség fenyegetettség esetén ideiglenes távoltartó határozatot adhat ki, amit 72 órán belül a bíróságnak kell felülvizsgálnia, megszüntetni vagy legfeljebb 30 napra meghosszabbítani. Az első statisztikai adat 2010-es: összesen 1463 távoltartó határozatot adott ki a rendőrség. Hogy ez mennyire a jéghegy csúcsa, arról Tóth Olga (MTA Szociológiai Kutatóintézet) elég régen, tizenkét éve készült országos, reprezentatív kutatásából kaphatunk meghökkentő képet: minden 5. nő kerül életútja során olyan kapcsolatba, amiben fizikailag bántalmazzák. Az aktuálisan (az aktuális jelen esetben az egy éven belülit jelenti) bántalmazott nők száma a 16-65 éves korosztályban, hazánkban négyszázezer. Magyarországon a legóvatosabb becslések alapján is hetente legkevesebb egy nő hal bele a családon belüli erőszakba: férje, volt férje vagy partnere megöli. Ez évente legalább 52 nőt jelent.
Ildikó azért telefonál, mert a volt barátja, akivel csak három hónapig jártak, tegnap egy boltban leköpte, haját tépte, rángatta, most is véraláfutások vannak rajta, a buszmegállótól a lakásáig lökdöste. Senki sem segített, hiába kiáltozott. A volt barát amúgy igen kisportolt férfi, és nem veszi jó néven, hogy Ildikó megszakította vele a kapcsolatot. Úgy gondolja, joga van nőhöz: most a férfi esténként a lakásához megy, követeli, hogy térjen vissza hozzá, az ajtaját rugdossa, úgyhogy kénytelen elmenni vele valahová, mert a szomszédok nagyon rossz néven veszik a botrányt. Azzal fenyegeti, ha nem tér vissza hozzá, akkor pszichiátriára záratja. Úgyis neki fognak hinni, állítja, mivel egészségügyi dolgozó, a nőnek pedig már van „ pszichiátriai múltja”. Ez a bizonyos múlt: az orvosa tanácsolta, hogy menjen oda, mert otthonról el akart menni, de nem volt hová költöznie. Az orvos a kórházban azt mondta, pár nap, de három hétig bent tartották, fiatal volt, nem tudta, hogy nem kell benn maradnia.
A segítségért, tanácsért telefonálók a sajtóból, szórólapokról, telefonkönyvből, a honlapjukról, családsegítőktől, a rendőrségről találnak a NANE-hoz. Előfordul, hogy szakemberek már akkor hozzájuk irányítják a segítségre szorulókat, amikor a segélyvonal munkatársai szerint még lenne módjuk segíteni. Talán nincs idejük, erejük, vagy a megfelelő ismereteik hiányoznak a bántalmazás kezeléséhez. Sokan vesznek részt a NANE Egyesület képzésén, de a gyakorlat mégis nehézkesen változik. A rendőrség nyitott az együttműködésre, csak a mai gyakorlat szerint a rendőrök túlzottan támaszkodnak a sértetti vallomásokra: ha nincs, vagy nem remélhető vallomástétel, akkor hajlamosak feladni az ügyet. Pedig könnyen belátható, a sértett addig nem vall az elkövetőre, amíg nincs megvédve tőle. Hogyan tegyen úgy vallomást, ha hamarosan újra az elkövető keze ügyében lesz?
A rendőrség ismeri és gyakorolja a távoltartás jogintézményét, amit azért a jelenleginél lehetne bátrabban is alkalmazni. A jelek arra mutatnak, hogy kevesebben ismerik viszont az ORFK 2007-ben kiadott részletes eljárásrendjét, amit a családon belüli erőszak esetén alkalmazni kellene. Az eljárásrend pedig pontosan szabályozza, hogy miként – pl. külön-külön – kell meghallgatni a feleket, kizárni, hogy a gyanúsított befolyásolja a kihallgatást stb.
Az egészségügy azonban annak ellenére fehér folt, hogy ott még több bántalmazott nővel találkoznak, mint a rendőrségen. Ennek ellenére Magyarországon nincs egyetlen olyan egészségügyi program sem, amely e probléma hatékony felismerésére és kezelésére készítené fel az egészségügyi dolgozókat. A bántalmazásnak már a fizikai erőszak nyomai nélkül is vannak figyelmeztető jelei, felismerhető tünetei: krónikus fejfájás, alvászavar, gyomorbántalmak.
Az áldozatok gyakran a fizikai bántalmazásnál is durvábbnak élik meg a lelki erőszakot. Lelki erőszakon a módszeres, szisztematikus lélekrombolást, az önbizalom megsemmisítését, az önállóság letörésére irányuló viselkedést értjük. A cél ugyanaz, mint a fizikai bántalmazás esetén: a kontroll és a hatalom, a másik irányításának a megszerzése. A lelki erőszaknak is vannak tünetei: például a bántalmazott nem mer megszólalni, ritka szavai után mindig ránéz az elkövetőre, a bántalmazó sohasem hagyja magára, örökösen jelen van, a nő helyett válaszol a kérdésekre. Az egyetlen hely, ahol gyakorta szívesen hagyják magára a sértettet, az a pszichiátria. Mondhatni, túl gyakran az a cél, hogy kórházba kerüljön, helyezzék gondnokság alá. A bántalmazók a tapasztalatok szerint kevésbé riadnak vissza attól, hogy akár hamisított iratokkal is elérjék ezt, vagy egyéb céljukat, míg a sértettek általában inkább az igazságszolgáltatásban hisznek, úgy gondolják, ha minden előírást betartanak, végül kiderül az igazság. A bántalmazásnak sokkal gyakrabban célja valamilyen anyagi haszon (az áldozat lakásának, pénzének, örökségének, munkajövedelmének) megszerzése, mint általában gondolják. Sajnálatos tévhit, hogy az erőszak a szociálisan hátrányos rétegekben gyakoribb; mindenütt nagyjából egyformán van jelen, a szegényebbek között inkább csak láthatóbb.
A lelki erőszak hatásmechanizmusa ugyanaz, mint minden hierarchikus szerveződésben, az, amit a szakzsargon a munkahelyen és az iskolában bullyingnak, vagy ha többen csinálják, mobbingnak nevez: folyamatos gyötréssel készítik ki azt, akit gyengébbnek vagy kiszolgáltatottabbnak érzékelnek. Csak hát a családról szeretjük szépelegve azt gondolni, hogy nincsenek benne hierarchiák. Pedig dehogynem: erő, pénz, kor, nem, alkalmanként még bőrszín is, mind építi a piramist. És amit meg lehet csinálni egy családban egy felnőttel vagy egy gyermekkel, azt lehet megtenni egy társadalomban is. Ezért tekintik haladóbb társadalmakban a családon belüli és párkapcsolati erőszakot közbiztonsági és közegészségügyi kérdésnek.
Névtelen telefonáló munkahelyi zaklatás miatt hívja a segélyszolgálatot. Ismert multinál dolgozik, a felettesei elvárják a testi szolgáltatásokat. Negyedik éve dolgozik a cégnél, kezdetben a közvetlen főnöke a támogatását ígérte, mostanra ellene fordult, azzal fenyegeti, hogy kirúgja. Két gyermekét egyedül neveli, másik munkahelyet a cég ajánlólevele nélkül nagyon nehezen talál.
A testi és lelki bántalmazás mellett gyakori a gazdasági-szociális, illetve a szexuális erőszak. A kutatások szerint a 20. életévük előtt minden 3. nőt ér valamilyen szexuális erőszak. A NANE képzésein, felmérésein, a mélyinterjúkban kiderül, gyakorlatilag nincs olyan nő, aki nem élt át valamilyen szexuális zaklatást, nincs olyan lánygyermek, akit az iskolában nem próbálnak a fiúk megfogdosni, többségük úgy nő fel, hogy azt élik meg, veszélyben van a testük. Az Európai Unióban évente készülő statisztikák szerint országonként igen változó arányban, a nők 30-70 százalékát éri munkahelyi zaklatás.
Tóth Olga már említett kutatásából kiderül, az elvált nők kétharmada vallotta, a házassága alatt előfordult, hogy szexuális erőszakoskodást viselt el a férjétől. Az összes válaszadó 80 százaléka állította, hogy sohasem követtek el rajta szexuális erőszakot, a maradék azt mondta, hogy nem tudja, vagy azt, hogy megesett vele.
Segélyvonal: 06-80-505-101 (hétköznapokon, szerda kivételével 18-22 óra között)
A NANE kezdettől lobbizott a zaklatás büntetőjogi tényállássá minősítéséért. Nem sok sikerrel, míg a bírók nem kaptak fehér porokkal teli borítékokat: ekkor a jogalkotás felgyorsult, s a zaklatás szabálysértésből 2008-ban büntetőjogi tényállássá minősült át. Küzdöttek a távoltartásért, vagyis azért, hogy a bántalmazókat el kell távolítani az áldozatok biztonsága érdekében. A jogintézmény 2009-ben jött létre. A NANE most azért is dolgozik, hogy a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi tényállás legyen, vagy legalább súlyosbító körülményként vegyék figyelembe az egyes, már most is ismert bűncselekmények megítélésekor.
Praktikus tanácsok bajbajutottaknak
A családon belüli erőszak nő és gyerek áldozatai számára a gyógyuláshoz nem elegendő az erőszakból való kilépés, történjen az akár válás, akár felnövés formájában. Az otthon megélt erőszak olyan sérüléseket okoz, amelyek túlmutatnak a testi sérüléseken, a pofonokon, a zúzódásokon, a bőrszíj okozta hurkákon, a töréseken, a megalázáson vagy az elveszített szüzességen.
A bántalmazott gyerekek és nők azt élik meg, hogy olyan ember bántja őket, akit szeretnek, és akiknek éppen az lenne az életükben a feladata, hogy szeresse, és minden rossztól megvédje őket. Ezt a hatalmas dilemmát ("Az bánt, aki szeret") egyedül nagyon nehéz feldolgozni. A gyógyulást különösen megnehezíti a családon belüli erőszakot övező hallgatás és eltussolás, ezért a gyógyulás alapfeltétele az erőszak megszűnése és a történtek őszinte, átélt kimondása. Erre sokszor csak egy nagyon jól működő felnőttkori barátság, párkapcsolat vagy terápia teremt lehetőséget.
Gyakran felmerül az a kérdés, hogy miért nem javasolt, hogy az áldozat végre "elfelejtse a múltat" és "továbblépjen". Miért akarjuk, hogy "már behegedt sebeket szakítson fel". Tapasztalatok szerint a bántalmazás okozta lelki sebeket önmagában az idő nem gyógyítja be. Ezt leginkább az erőszaktúlélők számtalan testi és lelki tünete bizonyítja.
A bántalmazott felnőttek és gyerekek személyisége éveken át szisztematikusan rombolódik. Nem bíznak magukban, értéktelennek és szerethetetlennek tartják magukat. Míg a legtöbb testi seb idővel begyógyul, a lélekben megbúvó sérülések gyakran csak évek múlva kerülnek a felszínre. A gyerekkorában bántalmazott felnőtt nem mindig tudja, hogy mi miatt nem képes másokhoz hasonlóan boldog és kiegyensúlyozott életet élni. Gyakran depressziótól, állandó szomorúságtól, alacsony önértékeléstől, öngyilkossági gondolatoktól és kitölthetetlen magánytól szenved. További tünet lehet a gátolt vagy kényszeres szexualitás, a drog vagy gyógyszerfüggőség, a kényszeres veszélykeresés, a meg-nem-értettség érzése és a legkülönfélébb testi tünetek, a krónikus derékfájástól kezdve a migrénen át az emésztési problémákig.
Gyakran látható, hogy bár a felszínen látszólag minden rendben van, a túlélő jól teljesít, és talán sikeres életet él, ám a mélyben meghúzódó másság-érzés, magányosság és fájdalom élete minden területén kínozza. Ez a felszíni idill könnyen össze is omolhat. A bántalmazó szülő betegsége vagy halála, egy évforduló vagy más jelentéktelennek tűnő inger sokszor visszahozza a múltat, és rákényszeríti a túlélőt, hogy belenézzen egy olyan szakadékba, amit hosszú évek, esetleg évtizedek óta elkerült.
Az egykori erőszak okozta elfojtott fájdalommal és megaláztatással nagyon nehéz szembesülni, főleg akkor, ha olyan ember tette, akit valaha szerettünk. Ezért nem is javasolt, hogy bárki egyedül próbálja feldolgozni az őt ért sérülést. Egy önsegítő csoport vagy képzett pszichológus nagyban megkönnyítheti ezt a munkát, és megoszthatja a túlélővel a múlt terhét. Tudni kell azonban, hogy a fájdalmat nem a terapeuta vagy a segítő okozza - a terápiás közeg csak segít feldolgozni azt. Bármilyen fájdalmas is ez a folyamat, a feldolgozás fájdalma még mindig jobb, mint a kezeletlenség.
Semmiképpen nem ajánlott az olyan közelítéssel dolgozó pszichoterápiás kezelés, amelyben a szakember az egykori erőszak forrását az áldozat viselkedésében vagy vágyaiban próbálja fellelni. Amennyiben bárki úgy érzi, pszichológusa, pszichiátere bármilyen formában őt teszi az erőszak okozójává, azonnal meg kell szakítani a kezelést. A terapeutájának tudnia kell, hogy az erőszak az elkövető felelőssége, nem pedig az áldozaté. Az erőszaktúlélő megérdemli, hogy olyan szakmai támogatást kapjon, amely nem elgyengíti, hanem megerősíti.
Fontos mind a túlélőnek, mind a környezetének tudnia, hogy bár az erőszakért az elkövető a felelős, a gyógyulásért már a túlélő. A túlélő dönti el, hogy kíván-e meggyógyulni, és az elszenvedett borzalmak ellenére teljes életet élni, vagy megragad a múltban. A gyógyulásnak két feltétele van: biztonság és megfelelő támogatás. Ha az erőszak egykori áldozata emellett dönt, és megkapja a megfelelő segítséget, akkor minden esélye megvan a lelki gyógyulásra.
- a rendőrség egyetlen távoltartást sem adott ki a II., XII., XVII., XX-XXIII., és XXII. kerületben, így ebben az öt kerületben nem volt sem rendőri, sem bírói távoltartás 2010-ben.
- A bíróság a III, VI., IX., X., XIII., és XXI. kerületben az összes, a rendőrség által kiadott távoltartást megsemmisítette, így a VI. és X. kerületben 4-et, a IX. és XIII. kerületben 5-öt, a XIV. kerületben 11-et (!), a XXI. kerületben 3-at, a többi kerületben egyet-egyet, így ebben a hét kerületben 2010-ben nem volt 3 napnál hosszabb távoltartás. Az V. kerületben 6-ból 5-öt, VII. kerületben 12-ből 11-et (!), a XVI. kerületben 8-ból 6-ot, a XVIII. kerületben 9-ből 5-öt semmisített meg a bíróság, így ebben a 4 kerületben összesen 8, három napnál hosszabb távoltartás volt.
- Csak 6 kerületben tartott fenn a bíróság annyi megelőző távoltartást, amennyit a rendőrség elrendelt: az I., IV., XI., kerületben egyet-egyet, a XV. kerületben 3-at (ez összesen 6 ebben a négy kerületben), a XIX. kerületben 7-et, és végül a VIII. kerületben 14-et (!).
Az adatok alapján a távoltartás rendőrségi kiadása, és főként a bíróság általi fenntartása függ a kerülettől, és nem zárható ki bizonyos (a társadalmi csoporthoz, réteghez való tartozás talaján álló) előítéletek, illetve diszkriminatív gyakorlat működése sem.
A kezeletlen párkapcsolati erőszak ára:
Európa Tanács: Egy 10 milliós ország családon belüli erőszakkal kapcsolatos beavatkozási, rendőri, egészségügyi ellátási és egyéb költségei mintegy évi 400 millió eurót tesznek ki. A fenti számítás alapján az Európa Tanács országaiban évente 33 billió eurót csak a kezeletlen családon belüli erőszak költségei visznek el.
Az áldozatok száma Európában:
Európai Parlament: Évente 700-900 nő hal meg családon belüli erőszak miatt az EU-ban. Svéd, német és finn tanulmányok szerint a 16 és 67 év közötti nők legalább 30-35 százaléka egyszer fizikai vagy szexuális erőszak áldozatává válik, a nőket fenyegető erőszak elkövetője pedig általában családtag vagy élettárs.
(Köszönjük Wirth Juditnak, a NANE munkatársának a cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget.)
hirado
2011.06.26. 10:57
Legfrissebb hirek
- Nagy Ervinnel, lovas amazonokkal, életre kelő oroszlánszoborral kilőtt a TISZA Párt kampánydala
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Meghalt Schmuck Andor - hónapok óta küzdött súlyos betegségével
- Az USA is beszállt, egyre durvább a helyzet – Minket is tönkrevág az iráni háború?
- Hatalmas lángoszlop csapott fel Iránban, dróntámadás érte a világ legnagyobb földgázmezőjét
- Orbán Viktor reggeli interjúja: „Beszéljünk egyenesen, Brüsszelben háborút akarnak”
- Szijjártó: Izraelben 787, Iránban 14 magyar regisztrált konzuli védelemre
- Kitört a pánik Izraelben, megrohanták az emberek a boltokat
- Izraeli légicsapások: már két hete F-15-ösök állomásoznak Jordániában, hogy segítsenek elfogni az iráni rakétákat
- Válaszcsapás: Irán 100 drónt indított Izrael felé
- Izrael lefejezte az iráni hadvezetést: katonai vezetők és atomtudósok az áldozatok között
- Kiszivárgott, milyen nagy dobással készül Orbán Viktor: „Ha megfeszülök, sem tudok jobbat kihozni”
HIRDETÉS
