
Szívszorító! Hetvenhárom évesen adta a fejét nősülésre Fekete Gyula. A kisnyugdíjas férfi hajlott kora ellenére őszintén szereti nevelt lányát, Irénkét (42), aki súlyosan szellemi fogyatékos.
– Na, nem úgy szeretem! – szögezi le gyorsan Gyula bácsi, aki május 9-re tűzte ki a nagy napot. – Akkor leszek 73 éves és az a győzelem napja, ezért választottuk ezt a napot. Még a ritka események naptárába is bekerülhet, vagy a Guinnessbe! – magyarázta a férfi, aki a szentlőrinci kastélyban vezeti majd az anyakönyvvezető elé aráját, s a szeretet mellett segíteni is szeretné a lányt. Mégpedig úgy, hogy ha ő meghal, a nő megkapja az özvegyi nyugdíjat és Gyula bácsi házát is.
Az édesanyjával négy évig voltunk élettársak. A két fiát és őt is én temettem el. Csak mi maradtunk egymásnak. Szó sincs itt a szexről, sem arról, hogy majd így a lány tartana el engem! Irénke szellemileg rokkant, jelenleg 33 ezer forintot kap. Ha a feleségem lesz és én meghalok, legalább egy évig jár neki az özvegyi nyugdíj. A kettő együtt talán kitesz százezret, amiből futja majd a rezsire és az egyebekre – tervezgette a közös jövő utáni létet Gyula, aki úgy szereti Irénkét, mintha a vér szerinti lánya volna.
Rögös út vezetett azonban a boldogító igenig. A különös házassághoz ugyanis bíróság előtt kellett bizonyítani, Irénke nem 100 százalékos rokkant, tehát aláírhatja a szükséges papírokat.
– Nem volt könnyű elintézni. Gyámhatósági engedély kellett hozzá, sőt a szigetvári bíróságot is megjártam. De kezemben a papírok. A bíróságon például azt kellett bebizonyítani, hogy a lány nem annyira beteg szellemileg, mint ahogyan korábban megítélték, tud főzni, mosni, képes egyedül dolgozni, amire én tanítottam ki az elmúlt években. Már az asszonynevét is le tudja írni, s nagyon boldog, hogy feleségül veszem – folytatta Gyula.
Blikk.hu
2011.04.26. 10:22