HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Brutálisan drágultak a gyümölcsök – Ennyivel nőttek a fogyasztói árak júliusban
- Gáspár Győző újra bíróság elé áll – A Kúria perújítást rendelt el a sikkasztási ügyében
- Brokkolis szendvics okozhatta egy olasz férfi halálát, többeket az intenzíven ápolnak
- Harmadik napja tombol a tűz Dél-Olaszországban – Megállás nélkül folyik az oltás
- Éremeső a magyar csapatnál! Két aranyat is szereztek az úszók a világjátékokon, és ez nem minden
HIRDETÉS
HÍREK > BELFÖLD > Hogyan lesz ebből több, mint forradalom?
Hogy lesz-e Fidesz-kétharmad, nem tudni, de az vajon biztosra vehető, hogy nem alakul ki koalíciós kényszer? Mivel kezdheti a kormányzást Orbán Viktor? Meddig rejtőzködnek a jobbikos szavazók? Ki tölti be a baloldalon keletkező hatalmas űrt, és mikor? A Demokrácia és Dilemma Intézet munkatársai sorsfordító kérdésekre keresik a választ bő egy héttel a parlamenti választások április 11-ei első fordulója előtt.
Lassan eljön az ideje annak, hogy ne csupán a választások lehetséges eredményével foglalkozzunk, hanem jobban előretekintsünk, és azt próbáljuk firtatni, mi következhet a Fidesz valószínű – hogy biztosra vehető-e, arra lentebb kitérünk – győzelme után. Az időszerű kérdések persze kérdések maradtak, ám kutatóink és elemzőink úgy ítélik meg, nem elsőrendű fontosságú, hogy Orbán Viktor és a mögötte álló erők kétharmados vagy feles támogatottság mellett kormányozhatják-e májustól az országot. Itt szeretnénk mindenkit emlékeztetni arra, hogy a Magyar Szocialista Párt a most véget érő ciklusban vitte az ügyeket hosszú időn át úgy, hogy egyszerű többsége sem volt a t. Házban.
Ebből következően minden további nélkül állíthatjuk, ha csak kétszáz parlamenti mandátumot szed össze a Fidesz, és nem kétszázhetvenet, akkor is gond nélkül megvalósíthatja céljait. Már amennyiben ez – egészen más okok miatt – egyáltalán lehetséges. Az Orbán-tábor terveinek kivitelezését sokkal inkább a körülmények akadályozhatják, mintsem a kellő politikai támogatottság hiánya.
Katasztrófa sújtotta
Az elmúlt néhány napban különféle fórumokon megszólalt a párt emblematikus alakjainak jó része, Orbán Viktortól Pokorni Zoltánon és Kósa Lajoson át Kövér Lászlóig. És bár az elnöke arról beszélt a Fidesz születésnapján [1], hogy ami jöhet, az több lesz, mint forradalom – sziklákat kell elmozdítanunk a jövő útjából, katasztrófa sújtotta országot kell újjáépítenünk, mondta többek között –, a kevésbé lírai pillanatokban többen elismerték, a leendő kormány mozgástere szűk.
Kövér László, az országos választmány elnöke még csak amiatt búslakodott [2], hogy a hiánycél tarthatatlansága miatt az idén nem, csak jövőre kezdődhet a kilábalás – a Fidesz és szövetségesei által létrehozandó új kabinet a második félévben nem tehet majd mást, mint hogy kezeli az adósságállományt és igyekszik elkerülni a különböző ágazatokat fenyegető csődhelyzetet, vezette le a politikus –, Pokorni Zoltán alelnök viszont rádióinterjújában már azzal ijesztgette [3] a választópolgárok csodavárásra berendezkedett részét: az új kormánynak két évre lesz szüksége, hogy eredményeket érjen el.
A leendő ellenzéki erők előszeretettel ismételgetik, hogy a Fidesznek nincs programja, de a független elemzőnek ki kell igazítania ezt a felvetést. A Fidesznek van programja, a gond az, hogy nem ismerjük részleteiben. Ebben segít az imént hivatkozott Pokorni-interjú, melyből legalább ennyi kiderül: pártja hamarosan összeállít és nyilvánosságra hoz egy listát, amelyen az új kormány első tíz legfontosabb feladata szerepel; ezek közé tartozik a kisebb parlament, az önkormányzati képviselőtestületek létszámának csökkentése, a munkahelyteremtés és a kétszintű érettségiről szóló törvény megalkotása.
El is lehet veszíteni?
Meg kell ugyanakkor állapítanunk, hogy a parlament létszámának csökkentését vagy az önkormányzati reformot hiába sorolja bárki az első feladatok közé, ezek gyors keresztülverésére gyakorlatilag nincs mód. Visszatérve mai elemzésünk kiindulópontjához: akár egyszerű, akár kétharmados többséggel lát munkához a Fidesz, a szimbolikus ügyekre megítélésünk szerint kezdetben nem lesz ideje és energiája.
Ezen a ponton kell kitérnünk még egy momentumra. Orbán Viktor minden alkalmat megragad, hogy figyelmeztesse táborát, ne lankadjanak, menjenek szavazni, és ne osszák meg ikszeiket. A pártszületésnapon azt is megjegyezte, a választásokat esetleg el is lehet veszíteni.
Intézetünk azt az eshetőséget a ma rendelkezésére álló adatok és információk tükrében teljességgel kizárja, hogy a Fideszt bármelyik másik párt megelőzheti április 11-én. Az viszont komoly dilemma, hogy Orbán Viktor azért folytat-e ilyen típusú kommunikációt, mert így szeretne kétharmadhoz jutni mégis, vagy azért, mert attól tart, a Jobbik és a többi parlamentbe jutásra esélyes párt olyan eredményt ér el, ami koalíciós kényszerhez vezethet.
Április 2-án ez utóbbi felvetés is abszurdnak tűnik, de két nüanszról nem szabad megfeledkeznünk. Az egyik, hogy kilenc nap alatt sok minden történhet, 1998-ban és 2002-ben is az utolsó pillanatokban fordult meg a széljárás. A másik, hogy a közvélemény-kutatásokban minden korábbinál több a bizonytalansági tényező.
30 százalékos Jobbik?
A Jobbik bázisa különböző okokból érdemben nem mérhető, ez az európai parlamenti választásokon bebizonyosodott, ahol arányaiban két és félszer, háromszor annyi szavazatot szereztek, amennyit a becslések alapján szerezniük kellett volna. Ha ez most is bekövetkezne, a 30 százalékot is elérhetnék, ami különös parlamenti erőviszonyok kialakulásához vezetne.
Mindazonáltal sietnünk kell leszögezni: ez idő szerint ez nem valószínű. A Jobbik tábora a párt legitimitásának fokozódásával párhuzamosan kevésbé rejtőzködő, mint egy-két évvel ezelőtt. Ezzel együtt – elnézést a kevéssé szakszerű kifejezésért – fogalmunk sincs, milyen eredményt érhet el ez a párt.
Kilenc nappal a választások előtt mi az, amit biztosan tudunk? Nincs ilyen. Mi az, amit sejtünk? 1. A Fidesz megnyeri a választásokat. 2. A Jobbik megelőzi az MSZP-t [4]. Mi az, amit biztosan nem tudunk? 1. A Fidesznek mekkora többsége lesz, ha lesz. 2. Az LMP és az MDF átlépi-e a parlamenti küszöböt, vagy felbuknak benne.
Mivel a végső erőviszonyok kialakulásában jelentős szerepet játszanak a kisebb politikai erők az MSZP-től az LMP-ig, velük is kell foglalkoznunk.
Nők a párt mögött
Előbb azonban még vissza kell kanyarodnunk a Jobbikhoz. Támogatottságának alakulásából úgy tűnik, a kampánynak az idén nincs érdemi befolyása a pártpreferenciák alakulására. Hiába kerülnek elő újabb és újabb Jobbik-ügyek, a teljes elszámoltatás hívei nem tágítanak.
Nem zavarta őket a Király András-ügy, nem zavarja a gárdatag Müller Nikolett pornózása – igaz, a szemrevaló [5] menyecskének le kellett dobnia az egyenruhát [6] –, nem zavarja, hogy Morvai Krisztina a Medgyessy-kormánynak is dolgozott [7], és minden bizonnyal az sem fogja zavarni, hogy mi mindent művelt [8] bizonyos Kovács Béla Moszkvában. Akármi történik, vezetőiket kételyek nélkül tisztelik. Ezt szemléletesen igazolja vissza a tény, hogy Vona Gábor elnök után államfőjelöltjük is a politikus-népszerűségi listák első felében debütált [9].
A szauna és a plébános
Szemben az MSZP-sekkel, akiknél csak a már nem létező SZDSZ vezetőit kedvelik kevésbé – más olvasatban: utasítják el határozottabban – a választópolgárok. A szocialisták helyzete módfelett különös, mondhatni, egyre bizarrabb. Az az abszurd helyzet állt elő, hogy szinte nem is szereplői a politikai híreknek.
Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt immár nem is kormányfőként, frakcióvezetőként képzeli el magát; a többiek sehol sincsenek. A héten két bulvárhírt tudtak felmutatni a szocialisták. Kis tudománytalan túlzással: szinte szerencse, hogy kigyulladt Gyurcsány Ferenc szaunája [10], és hogy az amúgy jelentéktelen Schwartz Béla összeveszett az iszkázi plébánossal [11].
Megvolt még persze az egykori ifjú titán Zuschlag János példátlanul súlyos [12] ítéletéről szóló hír [13] is, ám ez sem növelhette döntő mértékben az MSZP korrupciós indexét, amelynek nincs hová emelkednie. Ami még megdöbbentőbb: Bajnai Gordon önnön kormányzását értékelő beszédét úgyszólván észre sem vette a közvélemény. Sokat ezek után Kuncze Gábor coming outja [14] és az M6-os autópálya átadása sem segíthetett.
Jaj, szegény Lajos
Hasonló a helyzet az MDF-fel. Az elmúlt hetek kínlódása után a lemorzsolódófélben lévő hívek zöme alig tört ki örömujjongásban, amikor kiderült, az OVB után [15] a Legfelsőbb Bíróság szerint is [16] érvényes a párt budapesti listája. Azt kell mondanunk, ez maximum az LMP esélyeit rontja, és nem az MDF-éit javítja. Dávid Ibolya pártja kiiratkozni látszik a komolyan vehető politikai formációk közül, amire az a körülmény is utal, hogy Bokros Lajos a legelutasítottabb miniszterelnök-jelöltté küzdötte le magát [17].
Az MDF mélyrepülése azért természetesen a Lehet Más a Politikának kedvez. Amelynek konkrétan egyetlen országos jelentőségű politikusa sincs – a legismertebb jelölt, Kukorelly Endre író-költő pomázi fórumára két ember volt kíváncsi [18], Schiffer András listavezető miniszterelnök-jelölti vitára hívó felszólamlására [19] annyi sem –, mégis határozott sanszai vannak a parlamentbe kerülésre.
Ez korántsem programjának vagy teljesítményének köszönhető. Hanem annak, hogy a baloldalon és a centrumban elfogytak a hiteles és vállalható politikai erők. Ami maradt, mind roppant ellenszenvessé vált a baloldali-liberális elveket valló választók számára. Holott ők nemigen lettek sokkal kevesebben, mint amennyien négy évvel ezelőtt voltak.
Azt viszont, hogy az így támadt hihetetlenül hatalmas űrt – talán 1994-ben alakult ki utoljára ekkora – ki tölti majd be, és mikor, intézetünk nem most fogja megválaszolni. Sarlatánság lenne.
index
2010.04.02. 10:45
t: 600
Hogyan lesz ebből több, mint forradalom?
Hogy lesz-e Fidesz-kétharmad, nem tudni, de az vajon biztosra vehető, hogy nem alakul ki koalíciós kényszer? Mivel kezdheti a kormányzást Orbán Viktor? Meddig rejtőzködnek a jobbikos szavazók? Ki tölti be a baloldalon keletkező hatalmas űrt, és mikor? A Demokrácia és Dilemma Intézet munkatársai sorsfordító kérdésekre keresik a választ bő egy héttel a parlamenti választások április 11-ei első fordulója előtt.Lassan eljön az ideje annak, hogy ne csupán a választások lehetséges eredményével foglalkozzunk, hanem jobban előretekintsünk, és azt próbáljuk firtatni, mi következhet a Fidesz valószínű – hogy biztosra vehető-e, arra lentebb kitérünk – győzelme után. Az időszerű kérdések persze kérdések maradtak, ám kutatóink és elemzőink úgy ítélik meg, nem elsőrendű fontosságú, hogy Orbán Viktor és a mögötte álló erők kétharmados vagy feles támogatottság mellett kormányozhatják-e májustól az országot. Itt szeretnénk mindenkit emlékeztetni arra, hogy a Magyar Szocialista Párt a most véget érő ciklusban vitte az ügyeket hosszú időn át úgy, hogy egyszerű többsége sem volt a t. Házban.
Ebből következően minden további nélkül állíthatjuk, ha csak kétszáz parlamenti mandátumot szed össze a Fidesz, és nem kétszázhetvenet, akkor is gond nélkül megvalósíthatja céljait. Már amennyiben ez – egészen más okok miatt – egyáltalán lehetséges. Az Orbán-tábor terveinek kivitelezését sokkal inkább a körülmények akadályozhatják, mintsem a kellő politikai támogatottság hiánya.
Katasztrófa sújtotta
Az elmúlt néhány napban különféle fórumokon megszólalt a párt emblematikus alakjainak jó része, Orbán Viktortól Pokorni Zoltánon és Kósa Lajoson át Kövér Lászlóig. És bár az elnöke arról beszélt a Fidesz születésnapján [1], hogy ami jöhet, az több lesz, mint forradalom – sziklákat kell elmozdítanunk a jövő útjából, katasztrófa sújtotta országot kell újjáépítenünk, mondta többek között –, a kevésbé lírai pillanatokban többen elismerték, a leendő kormány mozgástere szűk.
Kövér László, az országos választmány elnöke még csak amiatt búslakodott [2], hogy a hiánycél tarthatatlansága miatt az idén nem, csak jövőre kezdődhet a kilábalás – a Fidesz és szövetségesei által létrehozandó új kabinet a második félévben nem tehet majd mást, mint hogy kezeli az adósságállományt és igyekszik elkerülni a különböző ágazatokat fenyegető csődhelyzetet, vezette le a politikus –, Pokorni Zoltán alelnök viszont rádióinterjújában már azzal ijesztgette [3] a választópolgárok csodavárásra berendezkedett részét: az új kormánynak két évre lesz szüksége, hogy eredményeket érjen el.
A leendő ellenzéki erők előszeretettel ismételgetik, hogy a Fidesznek nincs programja, de a független elemzőnek ki kell igazítania ezt a felvetést. A Fidesznek van programja, a gond az, hogy nem ismerjük részleteiben. Ebben segít az imént hivatkozott Pokorni-interjú, melyből legalább ennyi kiderül: pártja hamarosan összeállít és nyilvánosságra hoz egy listát, amelyen az új kormány első tíz legfontosabb feladata szerepel; ezek közé tartozik a kisebb parlament, az önkormányzati képviselőtestületek létszámának csökkentése, a munkahelyteremtés és a kétszintű érettségiről szóló törvény megalkotása.
El is lehet veszíteni?
Meg kell ugyanakkor állapítanunk, hogy a parlament létszámának csökkentését vagy az önkormányzati reformot hiába sorolja bárki az első feladatok közé, ezek gyors keresztülverésére gyakorlatilag nincs mód. Visszatérve mai elemzésünk kiindulópontjához: akár egyszerű, akár kétharmados többséggel lát munkához a Fidesz, a szimbolikus ügyekre megítélésünk szerint kezdetben nem lesz ideje és energiája.
Ezen a ponton kell kitérnünk még egy momentumra. Orbán Viktor minden alkalmat megragad, hogy figyelmeztesse táborát, ne lankadjanak, menjenek szavazni, és ne osszák meg ikszeiket. A pártszületésnapon azt is megjegyezte, a választásokat esetleg el is lehet veszíteni.
Intézetünk azt az eshetőséget a ma rendelkezésére álló adatok és információk tükrében teljességgel kizárja, hogy a Fideszt bármelyik másik párt megelőzheti április 11-én. Az viszont komoly dilemma, hogy Orbán Viktor azért folytat-e ilyen típusú kommunikációt, mert így szeretne kétharmadhoz jutni mégis, vagy azért, mert attól tart, a Jobbik és a többi parlamentbe jutásra esélyes párt olyan eredményt ér el, ami koalíciós kényszerhez vezethet.
Április 2-án ez utóbbi felvetés is abszurdnak tűnik, de két nüanszról nem szabad megfeledkeznünk. Az egyik, hogy kilenc nap alatt sok minden történhet, 1998-ban és 2002-ben is az utolsó pillanatokban fordult meg a széljárás. A másik, hogy a közvélemény-kutatásokban minden korábbinál több a bizonytalansági tényező.
30 százalékos Jobbik?
A Jobbik bázisa különböző okokból érdemben nem mérhető, ez az európai parlamenti választásokon bebizonyosodott, ahol arányaiban két és félszer, háromszor annyi szavazatot szereztek, amennyit a becslések alapján szerezniük kellett volna. Ha ez most is bekövetkezne, a 30 százalékot is elérhetnék, ami különös parlamenti erőviszonyok kialakulásához vezetne.
Mindazonáltal sietnünk kell leszögezni: ez idő szerint ez nem valószínű. A Jobbik tábora a párt legitimitásának fokozódásával párhuzamosan kevésbé rejtőzködő, mint egy-két évvel ezelőtt. Ezzel együtt – elnézést a kevéssé szakszerű kifejezésért – fogalmunk sincs, milyen eredményt érhet el ez a párt.
Kilenc nappal a választások előtt mi az, amit biztosan tudunk? Nincs ilyen. Mi az, amit sejtünk? 1. A Fidesz megnyeri a választásokat. 2. A Jobbik megelőzi az MSZP-t [4]. Mi az, amit biztosan nem tudunk? 1. A Fidesznek mekkora többsége lesz, ha lesz. 2. Az LMP és az MDF átlépi-e a parlamenti küszöböt, vagy felbuknak benne.
Mivel a végső erőviszonyok kialakulásában jelentős szerepet játszanak a kisebb politikai erők az MSZP-től az LMP-ig, velük is kell foglalkoznunk.
Nők a párt mögött
Előbb azonban még vissza kell kanyarodnunk a Jobbikhoz. Támogatottságának alakulásából úgy tűnik, a kampánynak az idén nincs érdemi befolyása a pártpreferenciák alakulására. Hiába kerülnek elő újabb és újabb Jobbik-ügyek, a teljes elszámoltatás hívei nem tágítanak.
Nem zavarta őket a Király András-ügy, nem zavarja a gárdatag Müller Nikolett pornózása – igaz, a szemrevaló [5] menyecskének le kellett dobnia az egyenruhát [6] –, nem zavarja, hogy Morvai Krisztina a Medgyessy-kormánynak is dolgozott [7], és minden bizonnyal az sem fogja zavarni, hogy mi mindent művelt [8] bizonyos Kovács Béla Moszkvában. Akármi történik, vezetőiket kételyek nélkül tisztelik. Ezt szemléletesen igazolja vissza a tény, hogy Vona Gábor elnök után államfőjelöltjük is a politikus-népszerűségi listák első felében debütált [9].
A szauna és a plébános
Szemben az MSZP-sekkel, akiknél csak a már nem létező SZDSZ vezetőit kedvelik kevésbé – más olvasatban: utasítják el határozottabban – a választópolgárok. A szocialisták helyzete módfelett különös, mondhatni, egyre bizarrabb. Az az abszurd helyzet állt elő, hogy szinte nem is szereplői a politikai híreknek.
Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt immár nem is kormányfőként, frakcióvezetőként képzeli el magát; a többiek sehol sincsenek. A héten két bulvárhírt tudtak felmutatni a szocialisták. Kis tudománytalan túlzással: szinte szerencse, hogy kigyulladt Gyurcsány Ferenc szaunája [10], és hogy az amúgy jelentéktelen Schwartz Béla összeveszett az iszkázi plébánossal [11].
Megvolt még persze az egykori ifjú titán Zuschlag János példátlanul súlyos [12] ítéletéről szóló hír [13] is, ám ez sem növelhette döntő mértékben az MSZP korrupciós indexét, amelynek nincs hová emelkednie. Ami még megdöbbentőbb: Bajnai Gordon önnön kormányzását értékelő beszédét úgyszólván észre sem vette a közvélemény. Sokat ezek után Kuncze Gábor coming outja [14] és az M6-os autópálya átadása sem segíthetett.
Jaj, szegény Lajos
Hasonló a helyzet az MDF-fel. Az elmúlt hetek kínlódása után a lemorzsolódófélben lévő hívek zöme alig tört ki örömujjongásban, amikor kiderült, az OVB után [15] a Legfelsőbb Bíróság szerint is [16] érvényes a párt budapesti listája. Azt kell mondanunk, ez maximum az LMP esélyeit rontja, és nem az MDF-éit javítja. Dávid Ibolya pártja kiiratkozni látszik a komolyan vehető politikai formációk közül, amire az a körülmény is utal, hogy Bokros Lajos a legelutasítottabb miniszterelnök-jelöltté küzdötte le magát [17].
Az MDF mélyrepülése azért természetesen a Lehet Más a Politikának kedvez. Amelynek konkrétan egyetlen országos jelentőségű politikusa sincs – a legismertebb jelölt, Kukorelly Endre író-költő pomázi fórumára két ember volt kíváncsi [18], Schiffer András listavezető miniszterelnök-jelölti vitára hívó felszólamlására [19] annyi sem –, mégis határozott sanszai vannak a parlamentbe kerülésre.
Ez korántsem programjának vagy teljesítményének köszönhető. Hanem annak, hogy a baloldalon és a centrumban elfogytak a hiteles és vállalható politikai erők. Ami maradt, mind roppant ellenszenvessé vált a baloldali-liberális elveket valló választók számára. Holott ők nemigen lettek sokkal kevesebben, mint amennyien négy évvel ezelőtt voltak.
Azt viszont, hogy az így támadt hihetetlenül hatalmas űrt – talán 1994-ben alakult ki utoljára ekkora – ki tölti majd be, és mikor, intézetünk nem most fogja megválaszolni. Sarlatánság lenne.
index
2010.04.02. 10:45
Legfrissebb hirek
- Nagy Ervinnel, lovas amazonokkal, életre kelő oroszlánszoborral kilőtt a TISZA Párt kampánydala
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Meghalt Schmuck Andor - hónapok óta küzdött súlyos betegségével
- Az USA is beszállt, egyre durvább a helyzet – Minket is tönkrevág az iráni háború?
- Hatalmas lángoszlop csapott fel Iránban, dróntámadás érte a világ legnagyobb földgázmezőjét
- Orbán Viktor reggeli interjúja: „Beszéljünk egyenesen, Brüsszelben háborút akarnak”
- Szijjártó: Izraelben 787, Iránban 14 magyar regisztrált konzuli védelemre
- Kitört a pánik Izraelben, megrohanták az emberek a boltokat
- Izraeli légicsapások: már két hete F-15-ösök állomásoznak Jordániában, hogy segítsenek elfogni az iráni rakétákat
- Válaszcsapás: Irán 100 drónt indított Izrael felé
- Izrael lefejezte az iráni hadvezetést: katonai vezetők és atomtudósok az áldozatok között
- Kiszivárgott, milyen nagy dobással készül Orbán Viktor: „Ha megfeszülök, sem tudok jobbat kihozni”
HIRDETÉS
