> Demján: van egy rossz hírem....

Nem az IMF-et kell szidni, önmagunknak köszönhetjük, hogy Magyarország mára de facto elvesztette a pénzügyi függetlenségét – mondja a TriGranit-csoport elnöke. Demján Sándor szerint a kialakult helyzet koalíciós bűn, a Fidesz 2002-ben rendben adta át a magyar gazdaságot.
A vállalkozók a jövő heti gazdaságpolitikai fórumon megfogalmazzák elvárásaikat az új kormány felé, s ha az homlokegyenest mást csinál majd, akkor kemény kritikákra számíthat – mondta a Figyelőnek adott interjújában a legismertebb magyar vállalkozó.
Demján szerint „el kell hinni rólunk is, hogy aggódunk ezért az országért – és jobban aggódunk, mint a politikusok”.
Demján szerint Magyarország az elkövetkező 25–30 évben jó eséllyel be fogja hozni a lemaradását Európa lassabban növekvő, mai fejlett országaihoz képest. A pénzügyi függetlenséget nem lehet másként visszanyerni, csak munkával, termeléssel, összefogással – és protekcionizmussal – teszi hozzá.
Az Európai Unió bizonyos szempontból még rosszabb is, mint a Római Birodalom, mert önző államokból áll. Fölöttük ott lebeg az euró, amelynek valójában nincs meg az alapja, hiszen a tagállamok saját gazdaságpolitikájukban bármit tehetnek. Ráadásul, ha a nagyoknak érdeke valami, akkor azt a kicsik ellenében is keresztülviszik.
Új szlogen! „Társulj és fogj össze, magyar”
Ez lesz a mi szlogenünk a vállalkozók szövetségében, a VOSZ-ban - tette hozzá a hetilapnak adott interjújában Demján Sándor. „Társulj és fogj össze, magyar!” Ha az emberek csodát várnak „fentről”, ezt nem tudják megtenni. Ez az elmúlt időszak – s ezt mindig elmondtam – koalíciós bűne, azoké, akik vezették az országot. Nem lehet 10–15-szörösére növelni a nettó államadósságot, nem lehet hitelből jóléti rendszerváltást csinálni. Büszke vagyok arra, hogy az a vállalkozói szövetség, a VOSZ, amelynek az ügyvezetője vagyok, a kezdettől, 2002-től opponálta a száznapos programot, folyamatos bírálattal és kritikával illettük a gazdasági stratégiát.
Mára Magyarország de facto elvesztette a függetlenségét. Nem tankkal hódították meg, hanem pénzzel, de ezt önmagunknak köszönhetjük. Nem szidni kell a Nemzetközi Valutaalapot, mert az IMF segített – mi lavíroztunk ebbe a helyzetbe magunkat. Nem kellett volna, hogy így legyen.
Blöff?
Ha nincs válság, az ország már csődbe ment volna, példát statuáltak volna velünk. Évekkel ezelőtt már elmondtam, hogy 6–8 nagy kötvénytulajdonosnak van kiszolgáltatva Magyarország. Ha nem jött volna be a válság, akkor a megrendült bizalom következtében már régen csődbe juttattak volna minket. Ám hirtelen megrémült a világ, és jogi vagy pénzügytechnikai oldalon bravúrosan megszervezték nekünk ezt a hitelt. Amikor 2008 októberében kitört a válság, én a 100 ezredik Széchenyi Kártya átadásán voltam éppen a Művészetek Palotájában, és ott azt mondtam: nem is 20 ezer, hanem 100 ezer új munkanélküli lesz, és amit jósoltak, annak a tízszeresével esik vissza a gazdaság. Mindez kiszámítható volt abból a rossz pozícióból, amelyből indultunk. Világos volt, hogy az ország nem tud majd rásegíteni a fejlődés fenntartására, mert már elfogyott a pénzügyi alapja.
Mit csinált erre a politika?
Azt mondta, hogy a bankok milyen gyalázatosan működnek. Pedig a politika működött gyalázatosan, a magyar bankrendszerrel semmiféle probléma nincs. Én a takarékszövetkezeteknek vagyok az elnöke, amelyek 500–600 milliárd forintnyi szabad, felhasználható forrással rendelkeznek. A többi bank is jól gazdálkodott, olyan jól helyezték ki a hiteleiket, hogy azzal nagyon boldog lenne a német vagy az osztrák kancellár. Csak a politika talált „bűnbankokat”, mert a világban – ott jogosan – ez a trend. De itt nem kellett százmilliárdokat a bankokra fordítanunk.
Szúrós tekintettel figyeljük a jövőt
Igen, erről szól majd a március 8-i gazdasági fórumunk. Az új kormány felé megfogalmazzuk az elvárásainkat, számokban, az arányokat illetően. És ha homlokegyenest mást csinál majd, akkor nagyon kemény kritikusai leszünk, úgy, ahogyan a mostaninak vagyunk. Ez egy fura ország, itt ki van osztva, hogy ki lehet hazafi. Újságíró, művész, az egyszerű paraszt, vagy egy munkás is lehet, de vállalkozó, az nem lehet. Pedig fontos, hogy ne feltételezzék azt az emberek, hogy mi vállalkozók minden pillanatban arra gondolunk, mennyi hasznunk lehet valamiből. El kell hinni rólunk is, hogy aggódunk ezért az országért – sőt, jobban aggódunk, mint a politikusok. Nem akarjuk, hogy az unokáink, gyerekeink elköltözzenek, azt szeretnénk, ha megmaradna Magyarország. És ez a gazdaságról szól. Amikor nagyon szegény gyerek voltam, és az árvaházból kihelyeztek egy parasztházhoz, ott úgy volt, hogy a gazdának – aki egy nagyon rendes ember volt – adtak enni először. Vett a fazékból, és a felesége türelemmel elmagyarázta nekem, hogy azért, mert ő dolgozik. Ha nem lesz ereje, akkor nem lesz mit ennünk. Ha a gazdaság nincs táplálva, akkor Magyarországnak vége van. És senki nem fog nekünk ingyen adni, kívülről senki nem fog aggódni, hogy itt maradnak-e az emberek.
Remélem, a következő kabinet majd odafigyel javaslatainkra. Van egy morális alapom, amikor ezt mondom: kezdettől ezt mondtam, és „élveztem” ennek az összes hátrányát. Megismétlem, amit már nem egyszer kijelentettem, hogy a Fidesz rendben adta át a gazdaságot. Ezt még a belépő miniszterelnök is megerősítette. Ami utána következett, az nem a vállalkozások bűne, nem az egyszerű munkásé vagy alkalmazotté, hanem a politika bűne. Ezt kár kikerülni, ezt be kell ismerni, ki kell javítani.
S ha a fiatalokat nem győzzük meg, hogy itt maradjanak, akkor kiürül az ország. Mindig elmondtam: ha hat okosra jut egy szorgalmas, hat diplomásra egy szakképzett munkás, akkor baj van. A képzési arányokon változtatni kell. Az a rossz hírem van, hogy hamarosan az esztergályos, de lehet, hogy a lakatos, a tetőfedő vagy a vízvezeték-szerelő háromszor annyit fog keresni, mint a feleslegesen kiképzett pszichológus, szociológus, médiaszakember, és sorolhatnám, mert a munkaerőnek is kereslet-kínálati piaca van. A kérdés az, itthon tudjuk-e tartani őket, mert Nyugat-Európában ugyanez a helyzet.
hirado
2010.03.04. 11:30