HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Brutálisan drágultak a gyümölcsök – Ennyivel nőttek a fogyasztói árak júliusban
- Gáspár Győző újra bíróság elé áll – A Kúria perújítást rendelt el a sikkasztási ügyében
- Brokkolis szendvics okozhatta egy olasz férfi halálát, többeket az intenzíven ápolnak
- Harmadik napja tombol a tűz Dél-Olaszországban – Megállás nélkül folyik az oltás
- Éremeső a magyar csapatnál! Két aranyat is szereztek az úszók a világjátékokon, és ez nem minden
HIRDETÉS
HÍREK > AKTUÁLIS > Amikor a cédula kopogtat
Szórólapozással kezdődik. Amolyan falusi turizmus, megyek az utcán, és behelyezek minden postaládába egyet. Közben kutyák rongyolnak elő minden elképzelhető zugból, és képen köpnek ugattukban.
Hullani kezd a hó, először csak pilinkél, aztán megnyitják rendesen odafönn a felhőzsák száját. Már zuhog, csudaszép, elfelejtettem a kapucnit föltenni, megállok, és a nyakamba borítom a havat, amely benne összegyűlt. Aztán szerencsém is van, előttem járt a reklámújságos, és minden ládát teletömött az összehengergetett papírhurkával, így először azt ki kell vennem, majd gondosan visszahelyeznem. A huszadik kilométer után már csak totyogok a húszcentis hóban, a bakancsomból csak azért nem csordogál ki a hólé, mert folyamatosan befelé folyik. Ez így megy három napig, mire mindenhol jártunk, megszűnik a hóesés.
Aztán jön a kopogtatócédula. Hogy hiányérzetem ne legyen, újabb havazással. Itt-ott az a divat, hogy csak a kapu elől takarítják el a havat, a járdára hányják, és úgy kell járkálni, mint a fésűfog, amikor már amúgy is kék meg zöld az ember térde a folyamatos meneteléstől.
A módosabb házaknál esik meg ez leginkább. Véletlen?
Nincsenek otthon. Otthon vannak, de nem nyitnak ajtót. Nem jött meg a
cédula. Megjött, de már elvitték. Másnak adják. Nem adják senkinek.
Nem adom oda, beviszem a gyűjtőhelyre. Ki maga? Ellenőrzés,
megbízólevél, személyi igazolvány-mustra, két darab cédula. Bizalmatlanok. Nagyon helyesen. Híre járja, hogy feltörik a
postaládákat,jobbikos ruhában gyűjtenek valakik, pedig nekünk
szigorúan kiadták, semmi nem utalhat arra, melyik párttól jöttünk.
Alig nyomom meg a csengőt, és máris klaffan a farkaskutya foga az ujjamon. A vérem csöpög a hóra, mondom a házigazdának, mi járatban vagyok, és panaszolom, hogy megharapott a kutyája. Hát nem kell benyúlkálni, mondja ő kissé pikírten. De drága polgártársam, ha egyszer a csengő ott van, ahol, mit kéne tennem? A vállát vonogatja, cédulát nem kapok, de egy sebtapaszt csak kerít.
Hideg van, fázom, fáradt vagyok. A szememből könnycsepp csurran, megdermed az arcomon. Letörlöm, jön a helyébe másik.
Emlékszem, még az EU-parlamenti választások idején történt, hogy az
egyik ismerősünk csöngetett valahol. Várt egy darabig, de nem bújt elő
senki. A kapu résnyire nyitva volt, gondolta, bemegy. Így is tett.
Szépen behúzta maga után a kaput, megfordult, és látta, harminc cigány
férfiúval áll szemközt.
Számba vette a testrészeit, vajon melyiktől kell megválnia, aztán arra
gondolt, neki már úgyis mindegy, kihúzta magát, és azt mondta:
- Jó napot kívánok, én a Jobbiktól jöttem.
- Osztán mi járatban? - érdeklődtek az urak.
- Kopogtatócédulákat gyűjtök - mondta a halálra szánt.
- Jól van - felelték.
Tizenhatot kapott.
Vona úr, Gábor, Gabi
Nincs okunk kesergésre, gyűlnek az ajánlások, de Budapest belvárosa nehéz eset. Vona Gábor segítségére sietett az ott indulóknak. A Deák téri aluljáró zsong, mint a méhkas, hosszú a sor, jönnek az emberek. Hozzák a szelvényeket, ki egyet, ki tizenötöt. Vona Gábor mindenkivel kezet fog. Hozzák a Jobbik programfüzetet is, ki eredetit, ki fénymásoltat. Mindenki szeretne rá egy autogramot.
A trafikos kínai, a zokniárus magyar. Különös vevői vannak, két kutya
áll farkcsóválva a pultnál. Zoknijuk nincs, azt látom, de nem is az
kell nekik. Az asszony papírból párizsit szed elő, és megeteti őket.
Mikrofonra téved a szemem, nicsak, a "Magyar" Televízió is idetalált,
néhány kérdést szeretnének feltenni Vona Gábornak.
A kérdést nem hallom, csak a választ, ebből gyanítom, hogy a riporter
"lekispártozta" a Jobbikot, Vona pontosít:
A Jobbik nem kis párt, a szükséges ajánlószelvényeket nagyon sok
helyen már kellő számban magáénak tudhatja. Kormányzásra készül, és
Magyarország érdekeit tartja elsősorban szem előtt.
Hogy a Fidesz kétmillió kopogtatót akar összegyűjteni? Tegye. Ő ugyan
nem tartja ezt elegáns dolognak, mert felmerül, hogy más pártoktól
akarja elvenni a lehetőséget az indulásra, de ha így gondolja, legyen
neki. Ő a maga részéről Gyöngyösön már leadta a megfelelő mennyiséget.
A többiről a választóknak kell dönteniük.
Egy férfi dohog, miért vannak itt egyenruhások? Az Új Magyar Gárda
tagjaira gondol. Ennyi erővel az MSZP-sek is itt lehetnének
pufajkában. Mérgelődik, dünnyög. Kérdem tőle, mi baja a gárda
egyenruhájával? Törvénytelen, mondja ő. A bíróság járt el a törvények
ellenében, amikor a gárdát feloszlatta, mondom neki, beszélgetünk még
egy keveset, majd leteszi a hűségesküt a Jobbik mellett. Majd a szavazófülkében elválik, mennyit ért a szava.
Indulni kell, vár a Ferenc körúti aluljáró. Itt ugyanaz a kép fogad, hosszú sorban várakoznak az emberek, hogy odaadhassák az ajánlószelvényt.
Kicsi gyereket szeretne lefényképezni a mama Vona Gáborral, ő fogja,
és a nyakába emeli a csöppséget. Ő azonban nem szokta a magaslati
levegőt, és elpityeredik. Akkor Vona leteszi, odaguggol mellé, és elkészül a fénykép.
A megszólítás korosztályonként változik, Vona úr, Gábor, Gabi,
miniszterelnök úr.
Vona úr!, Gábor, Gabi, miniszterelnök úr! Alig várjuk a megújhodást. Isten megáldja minden léptedet, légy Magyarország feltámasztója!
Veled vagyunk!
Kucsera Zsuzsa
2010.02.19. 19:44
t: 180
Amikor a cédula kopogtat
Szórólapozással kezdődik. Amolyan falusi turizmus, megyek az utcán, és behelyezek minden postaládába egyet. Közben kutyák rongyolnak elő minden elképzelhető zugból, és képen köpnek ugattukban. Hullani kezd a hó, először csak pilinkél, aztán megnyitják rendesen odafönn a felhőzsák száját. Már zuhog, csudaszép, elfelejtettem a kapucnit föltenni, megállok, és a nyakamba borítom a havat, amely benne összegyűlt. Aztán szerencsém is van, előttem járt a reklámújságos, és minden ládát teletömött az összehengergetett papírhurkával, így először azt ki kell vennem, majd gondosan visszahelyeznem. A huszadik kilométer után már csak totyogok a húszcentis hóban, a bakancsomból csak azért nem csordogál ki a hólé, mert folyamatosan befelé folyik. Ez így megy három napig, mire mindenhol jártunk, megszűnik a hóesés.
Aztán jön a kopogtatócédula. Hogy hiányérzetem ne legyen, újabb havazással. Itt-ott az a divat, hogy csak a kapu elől takarítják el a havat, a járdára hányják, és úgy kell járkálni, mint a fésűfog, amikor már amúgy is kék meg zöld az ember térde a folyamatos meneteléstől.
A módosabb házaknál esik meg ez leginkább. Véletlen?
Nincsenek otthon. Otthon vannak, de nem nyitnak ajtót. Nem jött meg a
cédula. Megjött, de már elvitték. Másnak adják. Nem adják senkinek.
Nem adom oda, beviszem a gyűjtőhelyre. Ki maga? Ellenőrzés,
megbízólevél, személyi igazolvány-mustra, két darab cédula. Bizalmatlanok. Nagyon helyesen. Híre járja, hogy feltörik a
postaládákat,jobbikos ruhában gyűjtenek valakik, pedig nekünk
szigorúan kiadták, semmi nem utalhat arra, melyik párttól jöttünk.
Alig nyomom meg a csengőt, és máris klaffan a farkaskutya foga az ujjamon. A vérem csöpög a hóra, mondom a házigazdának, mi járatban vagyok, és panaszolom, hogy megharapott a kutyája. Hát nem kell benyúlkálni, mondja ő kissé pikírten. De drága polgártársam, ha egyszer a csengő ott van, ahol, mit kéne tennem? A vállát vonogatja, cédulát nem kapok, de egy sebtapaszt csak kerít.
Hideg van, fázom, fáradt vagyok. A szememből könnycsepp csurran, megdermed az arcomon. Letörlöm, jön a helyébe másik.
Emlékszem, még az EU-parlamenti választások idején történt, hogy az
egyik ismerősünk csöngetett valahol. Várt egy darabig, de nem bújt elő
senki. A kapu résnyire nyitva volt, gondolta, bemegy. Így is tett.
Szépen behúzta maga után a kaput, megfordult, és látta, harminc cigány
férfiúval áll szemközt.
Számba vette a testrészeit, vajon melyiktől kell megválnia, aztán arra
gondolt, neki már úgyis mindegy, kihúzta magát, és azt mondta:
- Jó napot kívánok, én a Jobbiktól jöttem.
- Osztán mi járatban? - érdeklődtek az urak.
- Kopogtatócédulákat gyűjtök - mondta a halálra szánt.
- Jól van - felelték.
Tizenhatot kapott.
Vona úr, Gábor, Gabi
Nincs okunk kesergésre, gyűlnek az ajánlások, de Budapest belvárosa nehéz eset. Vona Gábor segítségére sietett az ott indulóknak. A Deák téri aluljáró zsong, mint a méhkas, hosszú a sor, jönnek az emberek. Hozzák a szelvényeket, ki egyet, ki tizenötöt. Vona Gábor mindenkivel kezet fog. Hozzák a Jobbik programfüzetet is, ki eredetit, ki fénymásoltat. Mindenki szeretne rá egy autogramot.
A trafikos kínai, a zokniárus magyar. Különös vevői vannak, két kutya
áll farkcsóválva a pultnál. Zoknijuk nincs, azt látom, de nem is az
kell nekik. Az asszony papírból párizsit szed elő, és megeteti őket.
Mikrofonra téved a szemem, nicsak, a "Magyar" Televízió is idetalált,
néhány kérdést szeretnének feltenni Vona Gábornak.
A kérdést nem hallom, csak a választ, ebből gyanítom, hogy a riporter
"lekispártozta" a Jobbikot, Vona pontosít:
A Jobbik nem kis párt, a szükséges ajánlószelvényeket nagyon sok
helyen már kellő számban magáénak tudhatja. Kormányzásra készül, és
Magyarország érdekeit tartja elsősorban szem előtt.
Hogy a Fidesz kétmillió kopogtatót akar összegyűjteni? Tegye. Ő ugyan
nem tartja ezt elegáns dolognak, mert felmerül, hogy más pártoktól
akarja elvenni a lehetőséget az indulásra, de ha így gondolja, legyen
neki. Ő a maga részéről Gyöngyösön már leadta a megfelelő mennyiséget.
A többiről a választóknak kell dönteniük.
Egy férfi dohog, miért vannak itt egyenruhások? Az Új Magyar Gárda
tagjaira gondol. Ennyi erővel az MSZP-sek is itt lehetnének
pufajkában. Mérgelődik, dünnyög. Kérdem tőle, mi baja a gárda
egyenruhájával? Törvénytelen, mondja ő. A bíróság járt el a törvények
ellenében, amikor a gárdát feloszlatta, mondom neki, beszélgetünk még
egy keveset, majd leteszi a hűségesküt a Jobbik mellett. Majd a szavazófülkében elválik, mennyit ért a szava.
Indulni kell, vár a Ferenc körúti aluljáró. Itt ugyanaz a kép fogad, hosszú sorban várakoznak az emberek, hogy odaadhassák az ajánlószelvényt.
Kicsi gyereket szeretne lefényképezni a mama Vona Gáborral, ő fogja,
és a nyakába emeli a csöppséget. Ő azonban nem szokta a magaslati
levegőt, és elpityeredik. Akkor Vona leteszi, odaguggol mellé, és elkészül a fénykép.
A megszólítás korosztályonként változik, Vona úr, Gábor, Gabi,
miniszterelnök úr.
Vona úr!, Gábor, Gabi, miniszterelnök úr! Alig várjuk a megújhodást. Isten megáldja minden léptedet, légy Magyarország feltámasztója!
Veled vagyunk!
Kucsera Zsuzsa
2010.02.19. 19:44
Legfrissebb hirek
- Nagy Ervinnel, lovas amazonokkal, életre kelő oroszlánszoborral kilőtt a TISZA Párt kampánydala
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Meghalt Schmuck Andor - hónapok óta küzdött súlyos betegségével
- Az USA is beszállt, egyre durvább a helyzet – Minket is tönkrevág az iráni háború?
- Hatalmas lángoszlop csapott fel Iránban, dróntámadás érte a világ legnagyobb földgázmezőjét
- Orbán Viktor reggeli interjúja: „Beszéljünk egyenesen, Brüsszelben háborút akarnak”
- Szijjártó: Izraelben 787, Iránban 14 magyar regisztrált konzuli védelemre
- Kitört a pánik Izraelben, megrohanták az emberek a boltokat
- Izraeli légicsapások: már két hete F-15-ösök állomásoznak Jordániában, hogy segítsenek elfogni az iráni rakétákat
- Válaszcsapás: Irán 100 drónt indított Izrael felé
- Izrael lefejezte az iráni hadvezetést: katonai vezetők és atomtudósok az áldozatok között
- Kiszivárgott, milyen nagy dobással készül Orbán Viktor: „Ha megfeszülök, sem tudok jobbat kihozni”
HIRDETÉS
