
A népszavazási kampány az MSZP szempontjából alakult kedvezőbben, és a Fidesz-nek kedvezőtlenebbül, mondta az Indexnek Török Gábor politikai elemző, a Vision Consulting [1] igazgatója.
A kampányidőszak tétje a Fidesznek az volt, hogy fenn tudja-e tartani a kormányoldallal szembeni elégedetlenséget, míg az MSZP-nek az volt a feladata, hogy mérsékelje ezt az elégedetlenséget.
Török Gábor szerint a szocialisták februárban jobban szerepeltek a várakozásoknál. Miközben a párt hivatalos demobilizáló kampánya erőtlennek és némileg érdektelennek is tűnik, a klasszikus politikai nyilvánosságban a miniszterelnök meglepően jól tudott alternatív témákkal előállni.
„A kormányfő parlamenti beszédében [2] és az ezt követő adójavaslatával olyan új témákat vetett fel, amelyeket a politikai szereplők nem hagyhattak figyelmen kívül” – mondta Török.
Lelassult a bukási spirál
Az már a népszavazás előtt eldőlt, hogy a kormányfő helyzetét valószínűleg idén tavasszal érdemben nem kérdőjelezik meg az MSZP-ben. A miniszterelnök politizálása következtében februárban érzékelhetően lelassult a bukási spirál [3]. Ennek két oka volt: a népszavazás jelentőségének sikeres átértelmezése, valamint a felvetett új javaslatok jelentős szocialista pártbeli támogatottsága.
„A kormányfő bejelentései a reformok legnehezebb időszakának végéről és néhány új intézkedésről azt mutatták, hogy Gyurcsány – ellentétben a korábbi időszakokkal – kész elfogadni az MSZP feltételeit” – mondta Török. Ezzel belső békét teremtett az MSZP-ben, ahol régóta várják a miniszterelnöktől a kompromisszumkészséget.
A belső békének köszönhetően a miniszterelnök legalább a 2009-es EP-választásig időt kap, hogy bizonyítson – és ha sikerül feljebb vinnie a párt népszerűségét, akár hosszabb távon is vezető maradhat.
A szerényebb kampány, akárcsak a kormányfő magatartása (aki nem „akarta észrevenni” a népszavazás tényét), mind azt mutatja, hogy az MSZP egy várható vereség hatásait próbálja meg csökkenteni.
Hibázott a Fidesz, de
Török Gábor szerint viszont a Fidesz hibákat követett el a kampányban. Igaz, az alapvető helyzet, azaz a kormány elutasítottsága nem változott meg, de a Fidesznek nem sikerült szinten tartania a kiinduló helyzetet. „Bár továbbra is bőven nagyobb esélye van annak, hogy a népszavazás a Fidesz győzelmét hozza, és az sem kérdéses, hogy az igenek lesznek többségben, a kampányidőszak azonban inkább rontotta, mint javította a Fidesz esélyeit” – mondta Török Gábor.
Török úgy látja, a Fidesz egyik hibája, hogy nem tette világossá: inkább szakpolitikai okokból vagy a kormány legitimációjának megkérdőjelezése miatt buzdít az igennel való szavazásra. A Fidesz nem döntött a két lehetőség között. „Sajátos tojástáncot járva mindkét üzenettípust alkalmazta anélkül, hogy bármelyiket túlzásba vitte volna.”
Török Gábor szerint a döntés hiánya azonban minden kampányhelyzetben veszélyes, hiszen ellentétes üzenetekhez vezethet, összezavarhatja a választót, és erre a legracionálisabb szavazói magatartás a távolmaradás. „Ezt kockáztatja a Fidesz a vegyes, tojástáncos stratégiával.”
Az elemzőnek van magyarázata erre is: A Fidesz politizálásának alapvető célja nem az igenek maximalizálása, a párt ugyanis a következő, 2010-es parlamenti választáson gondolkodik. „Lehet, hogy a kormánybuktatási kampánnyal a Fidesz most több szavazatot kaphatna, de ha egy ilyen népszavazás után sem tudja megbuktatni a kormányt – hiszen erre nincs eszköze –, akkor könnyen többet veszíthet, mint nyerhet” – mondta Török.
Népszerű arcok háttérben
A politikai elemző egy másik érdekességre is rámutatott. Miközben a Fidesz sokkal népszerűbb riválisánál, olyan politikusokat szerepeltet a népszavazási kampányban, akik megosztóbbak, mint a párt más politikusai. Az, hogy nem Pokorni Zoltán vagy Kósa Lajos jeleníti meg a Fidesz kampányát, alighanem belső okokkal magyarázható. „Tarlós István kampányfőnöksége vagy Mikola István gyakori megjelenése egyelőre inkább csak felesleges támadási felületet, mintsem valódi hozzáadott értéket jelentett a kampánynak.”
Török Gábor szerint a Fidesz szlogenjei és fizetett reklámjai is inkább a rosszul sikerült 2006-os kampányra emlékeztetnek, és nem a korábbi, sikeresebb akciókra. A „jövő igennel kezdődik” szlogen könnyen túl homályos és elvont lehet a mozgósításhoz, ráadásul olyanokat is az urnákhoz kellene csábítaniuk, akik akár azt sem tudják, mikor lesz a népszavazás.
Az MDF tulajdonképpen eltűnt a politikából; mondandói kevéssé relevánsak lettek, és nem tudott érvényes üzeneteket megfogalmazni semmilyen kérdésben. Török szerint ez hibás stratégia volt. A népszavazási kampány komoly lehetőséget biztosított volna az SZDSZ-nek. Ehhez képest az elnökválasztási csalás gyanúja zárójelbe tette [4] a párt kampányát.
A következő oldalon elolvashatja, mi a legvalószínűbb népszavazási eredmény, és mi történhet a két nagy pártnál a referendum után.
A Vision Consulting négy lehetséges népszavazási forgatókönyvet (lásd az ábrát) dolgozott ki, és küldött el az Indexnek, mi csak a két legvalószínűbbet ismertetjük részletesen. A három népszavazási kérdést nem tárgyalták külön, azt feltételezik, hogy mindháromnál közel azonos eredmény születik majd.
Az elemző cég szerint még egy 90:10-re elveszett, de eredménytelen népszavazás is jobb a kormányoldalnak, mint egy „csupán” 60:40-re elvesztett, de eredményes. A népszavazás legvalószínűbb kimenetele a szocialisták relatív veresége. Ez a forgatókönyv valósul meg akkor, ha a népszavazás eredményes, de az igen szavazatok száma a két és fél milliót nem haladja meg.
Várható reakciók
Török Gábor és kollegái szerint ebben az esetben a Fidesz értelmezésének középpontjában az állna, hogy az állampolgárok világos véleményt mondtak, és a népszavazási eredmény a kormánypolitika egészéről szól. A Fidesz igyekezne folyamatosan napirenden tartani ezt a kérdést.
Az MSZP elfogadná az eredményt; de a fő értelmezési irány a népszavazási eredmények korlátozottságára utalna: arra, hogy a népszavazás csupán három kérdésről szólt, és semmilyen további jelentősége nincs.
A népszavazás utáni napokat a szocialisták gyors reakciója és témaelterelési szándéka, valamint a Fidesz markáns akciói jellemeznék. A kormány – a népszavazás napirenden tartásának esélyeit csökkentendő – minél előbb végrehajtaná a népszavazás eredményéből következő döntéseket, és igyekezne továbblépni. A miniszterelnök „az élet megy tovább” retorika alkalmazása mellett saját kezdeményezéseiről beszélne, folytatná a februárban elkezdett programismertetést.
Újabb cél
A Fidesz azzal szembesülne, hogy miközben a radikálisok a kormány megbuktatását követelik – amire a pártnak nincs eszköze –, a kormányoldal a siker esélyével próbálja a napirendről eltüntetni a népszavazást. Ezt a Fidesz csak egy újabb akcióval, bejelentéssel vagy eseménnyel tudná meggátolni. Ezért ebben a forgatókönyvben a legnagyobb az esélye, hogy a Fidesz komoly utcai rendezvényt tart, amelyen újabb célt tűz ki támogatói elé.
A Fidesz meghatározó politikusai közül viszont sokan nem fogadnák örömmel ezt az eredményt, hiszen ebben a helyzetben lehetetlenné válna bármilyen kihívás Orbánnal szemben, miközben az eddigi politika visszaigazolása a győzelem relatív volta miatt csak mérsékeltnek lenne tekinthető.
A kormányoldalon a kihívók és a kormányfő között köttetett kompromisszum túlélheti a relatív vereséget, és lehetőséget adhat a miniszterelnöknek, hogy a következő évben némileg javítson helyzetén. Ugyanakkor a miniszterelnök ebből a februári, számára pozitív nekirugaszkodásból is gyorsan visszaeshet. Ez hosszú távon aláásná a helyzetét, és gyöngítené pozícióit a kihívókkal szemben.
Mi lenne, ha a Fidesz veszítene?
A másik, az előbbinél kevésbé valószínű forgatókönyv a Fidesz relatív veresége. Ez a helyzet állna elő akkor, ha az igenek jelentős győzelme mellett sem jön össze az eredményességhez elegendő igen szavazat. Ebben az esetben az eredmény értelmezésének vitája kezdődhet el.
A Fidesz értelmezésében döntő szerepet az igenek magas aránya kapna, a szocialisták az eredménytelenségre koncentrálnának. A Fidesz, mivel az igenek csak kevéssel lesznek a küszöb alatt, megpróbálná befolyásolhatatlan külső tényezőkre fogni a vereséget, és az eredményt nem vereségként definiálná.
A szocialisták ebben az esetben tartózkodnának a látványos győzelmi jelentéstől, de aktívan megkérdőjeleznék a szavazás jelentőségét és értelmét.
Ha ez a forgatókönyv érvényesül, a kormányoldal és az ellenzék érdekei megegyeznek majd: minél hamarabb elfelejteni a népszavazást.
A totális vereségre épült forgatókönyvek ezekhez képest sokkal kevésbé valószínűek, igaz, a totális MSZP-vereségnek sokkal nagyobb az esélye.
index
2008.03.03. 17:42