
Húsvét hétfő a locsolkodás napja, a keresztény hagyomány a húsvéti locsolást a keresztelésre vezeti vissza, amely hajdan vízbemerítéssel, leöntéssel történt. Más magyarázat szerint ez a mulatság a vidámság túlcsordulásának jeleként került a húsvéti hagyományok közé és világi szokás.
Sokfelé néphit, népszokás kapcsolódott a húsvét ünnepléséhez, a szentelt ételek fogyasztásához, a tojáshoz, a tavasz üdvözléséhez. A középkorban elterjedt volt a feltámadást a szabadban megjelenítő dramatikus vallási játék. Még a múlt század első felében is létezett a Jézus-keresés, szentsír-keresés szokása.
Húsvét hétfőhöz kapcsolódik a bibliai eredetű Emmausz-járás - Jézus feltámadása után az Emmauszba vezető úton megjelent két tanítványának - szokása, amely elsősorban a baranyai németek körében őrzött hagyomány.
E naphoz fűződnek a legismertebb népszokások - a locsolás és ennek jutalmául a festett, piros vagy hímes tojás ajándékozása. Régebben húsvét hétfőn faluhelyen a kútból húzott vízzel locsolták meg a lányokat, vagy nemes egyszerűséggel egy patakba vetették. A fiúk ezután tojást és szalonnát, vagy festett tojást kaptak, ez utóbbival a lány még az érzelmeit is ki tudta fejezni.
Ma a fiúk illatos vízzel locsolnak. A műveletet mondókával kísérik. A lányok köszönetképpen még ma is ajándékot adnak, de ma már a festett tojást sok helyen felváltotta a csokoládéból készült tojás vagy nyuszi figura. Sokszor aprópénz is jár a locsolkodónak. Észak- és Nyugat-Magyarország egyes falvaiban locsolás helyett a vesszőzés dívik. Mindkét szokás az ősi termékenységvarázsló rítusokból ered.
A locsolkodó vers és a kölnivel való locsolkodás nem túl régen terjedt el, ahogy az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete is. A nyúl - a többi jelképhez hasonlóan - a termékenység és az élet ciklikus megújulásának jelképe, de a gyermekeket megajándékozó nyúl meséje is csak a közelmúlt "terméke".
hirado
2007.04.09. 11:23