
Magyarország nem különalkut köt Oroszországgal, és nem az Európai Unió ellen, hanem az európai és a nemzeti érdek összehangolása érdekében lép fel - nyilatkozta csütörtöki moszkvai látogatása előtt a Népszabadságnak Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök, akit Németh Zsolt fideszes képviselő azzal vádolt, hogy az uniós Nabucco gázvezetékkel szemben az Oroszországból kiinduló Kék Áramlat csőrendszer mellett kötelezte el magát, hangoztatta: nem akarunk a két stratégiai vezeték közötti kényszerű választás csapdájába esni, hanem a biztos energiaellátást nyújtó lehetőségeket tartjuk szem előtt.
Az immár tíz éve csak tervként létező Nabucco Oroszországon kívüli forrásokból - főként a Kaszpi-tenger térségéből - szállítana gázt Törökországon, Bulgárián, Románián és Magyarországon át Ausztriába, a Kék Áramlat pedig - amelynek egy 1213 kilométeres szakasza már működik az oroszországi Izobilnoje és Ankara között - az orosz állam többségi tulajdonában lévő Gazpromnak főként Ukrajna déli kikerülésére szőtt terve, és esetleg szintén Magyarország érintésével jutna el ugyancsak Ausztriába, valamint Olaszországba. Ez utóbbi esetében egyébként még az sem biztos - derül ki a Népszabadság terjedelmes összeállításából -, hogy valóban hazánkon át vezetne. A Gazprom ugyanis nemcsak Magyarországgal, hanem Szerbiával is létrehozott egy tanulmánycéget, így elképzelhető, hogy hozzánk csak egy leágazás érne el Szerbiából. A Gazprom mindenesetre nem mondott le magyarországi gáztározó-építési tervéről.
Nem egymást kizáró megoldások?
Az EU Budapesten tárgyaló energiaügyi biztosa, Andris Piebalgs szintén a Népszabadságnak nyilatkozva nem nevezte egymást kizáró beruházásoknak a Kék Áramlatot és a Nabuccót, de kijelentette: az unió kizárólag ez utóbbira koncentrál. Ugyanakkor azt is kifejtette, hogy Magyarország teljes mértékben beleilleszkedik az uniós energiapolitikába. Tárgyalópartnere, Kóka János gazdasági miniszter kijelentette: minél több vezeték irányul Magyarországra, annál jobb, és hasonlóan nyilatkozott a Népszabadságnak adott interjúban Gyurcsány is, hangoztatva, hogy a két vezeték egyelőre csak terv, még nem tudni, hogy ezek mennyire lesznek versenytársai egymásnak, és mennyire fogják egymást hosszú távon kiegészíteni, ezért egyelőre nem szabad csak az egyiket vagy csak a másikat előre kiválasztani. Arról is beszélt, hogy hosszú távon a megoldás egy egymás érdekeire tekintettel levő európai-orosz megállapodás lenne. Szerinte ezt mindenki elismeri, de közben Európa legtöbb állama, például a legbefolyásosabbak közül Németország, Olaszország, Franciaországot - nemzeti vállalatai révén - hosszú távú külön-megállapodásokat köt Oroszországgal. (A miniszterelnök arra utalt, hogy e három állam a Gazprommal aláírt, 2035-ig szóló szerződésekkel biztosította be magának az orosz gázszállításokat.)
Nem egyedül kacsintgatunk Moszkva felé?
Az összeállítás arról is számot ad, hogy az EU más tagállamai is kacsintgatnak az orosz energiára. A főleg Katarból és Algériából gázt importáló Belgium számára például az energiaforrások diverzifikálásának sokat emlegetett uniós szlogenje azt jelenti, hogy növelni akarják az oroszországi beszerzések mindössze 5 százalékos arányát. Egy brüsszeli szakdiplomata a lapnak elmondta: a források és a szállítási útvonalak diverzifikálása ugyan közös cél az EU-ban, de a gyakorlatban ez mást és mást jelent az egyes tagországoknak, amelyek mozgásterét az is növeli, hogy a közös energiapolitikát csak a 2005 októberi, angliai EU-csúcs vette napirendre, így az uniós szintű joganyag csekély, vagyis Brüsszelnek kevés kapaszkodója van az egyes tagállamok lépéseinek megítéléséhez.
hirado
2007.03.21. 13:54