
Hetvenkilenc éves korában pénteken reggel (2006.11.17.), a Kútvölgyi Kórházban elhunyt Puskás Ferenc, minden idők legnagyobb magyar labdarúgója , az Aranycsapat legendás labdarúgója.
Az Aranycsapat legendás kapitányát a magyar szurkolók a 20. század legjobb férfi sportolójának választották.
A futball-legendát az elmúlt hat évben a Kútvölgyi Kórházban kezelték, szeptember közepe óta az intenzív osztályon ápolták. Ebben az időszakban az intézményt csak kivételes esetekben, ünnepi események alkalmával hagyta el néhány órára.
Szörnyű betegsége, az Alzheimer-kór ellen a Kútvölgyi úti kórházban, az állam által támogatott külön apartmanban küzdött utolsó napjaiig szerető felesége segítségével, gondoskodásával.
2006 szeptember 12-e óta az intenzív osztályon ápolták, ám az elmúlt napokban tovább romlott az állapota, tüdőgyulladást kapott és igen magas lázzal küszködött.
Halálát légzési és keringési elégtelenség okozta.
Az egyik leghíresebb magyart felesége, Hunyadvári Erzsébet és lánya, Anikó mellett az egész világ gyászolja.
Puskás Ferenc 1927. április 2-án született Kispesten, ahol 1942-től a Kispesti Ac-ben futballozott, ahonnan 1949-ben került át az akkori Budapesti Honvéd csapatához
Legnagyobb sikereit válogatottként érte el, tagja volt az ötvenes évek legendás aranycsapatának.
Puskás 1945. augusztus 20-án az Ausztria elleni 5-2-es magyar győzelmet hozó találkozón mutatkozott be a válogatottban. A nemzeti tizenegyben, 1956. október 14-én (2-0) szintén az osztrákok ellen találkozón húzta magára utoljára a magyar címeres mezt, amikor akárcsak az első találkozón szintén szerzett egy gólt.
Az Aranycsapat tagjaként érte el legnagyobb sikereit, 1952-ben vezetésével nyert olimpiai bajnoki címet a magyar válogatottunk a helsinki ötkarikás játékokon.
Részt vett az 1954-es svájci világbajnokságon is, ahol az akkor legesélyesebbnek tartott magyar válogatott döntőt játszott a Német Szövetségi Köztársasággal.
A várakozás ellenére a Bernben rendezett találkozón csapatunk 3-2 arányban kikapott a németektől. Nyolcvannégyszeres válogatottsága alatt 83 gólt szerzett magyar színekben.
Rendkívül technikás, egyedülálló cselező készséggel rendelkező játékos volt. Az elmúlt évszázad mérkőzésén, az Anglia elleni 6-3-as összecsapáson legendássá vált visszahúzós csele után lőtt gólja szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben látható.
Az 1956-os forradalom idején külföldön maradt. 1957-ben ugyan előszerződést kötött a Wiener Sportclubbal, de végül a Real Madrid ajánlatát fogadta el. Spanyolországban telepedett le, ahol négyszer a nemzeti együttesben is pályára lépett. 1958 és 1967 között a Real Madrid játékosa volt, ahol tovább halmozta sikereit. A Real Madriddal 3-szor volt BEK-győztes. Az 1960-as döntőn, a 7-3-as spanyol győzelemmel záruló találkozón például négy gólt lőtt az Eintracht Frankfurtnak.
Edzőként Görögországban, Chilében, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában és Paraguayban dolgozott, 1993 áprilisától júliusáig volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya is.
Szakvezetőként legnagyobb sikerét a görög Panathinaikosszal érte el, mely irányításával, BEK-döntőt játszott 1971-ben. A kilencvenes évek végén Nemzetközi Olimpiai Bizottság által megválasztott Évszázad Sportolója választáson, Egerszegi Krisztinával és Papp Lászlóval együtt bekerült a 91 jelölt közé, de végül a díjat Pelé kapta. Ellenben a Gazetta dello Sport összeállítása alapján Puskás Ferenc, 83 válogatott góljával minden idők legeredményesebb csatára, míg a Nemzeti Sport milleniumi szavazásán, Egerszegi Krisztina mellett, az olvasók szavazatai alapján ő lett az Évszázad Sportolója.
75. éves születésnapjának apropóján róla nevezték el a Népstadiont, mely 2002 áprilisától Puskás Ferenc Stadion.
PUSKÁS FERENC névjegye:
Született: 1927. április 2., Budapest
Állampolgársága: magyar, spanyol
Klubjai sportolóként: Kispest (1942-49), Bp. Honvéd (1949-56), Real Madrid (spanyol, 1958-67)
Posztja: csatár
mérkőzései száma:
a magyar válogatottban (1945-56) 85/84,
a spanyol válogatottban (1961-62) 4/0
Pályafutása edzőként:
Panathinaikosz (görög, 1970-74),
Colo Colo (chilei, 1974-76),
AEK Athén (görög, 1978-79),
al-Maszri (egyiptomi, 1979-84),
Panhellic Melbourne (ausztrál),
a magyar válogatott szövetségi kapitánya (1993).
Eredményei sportolóként:
olimpiai bajnok (1952),
világbajnoki ezüstérmes (1954),
3x BEK-győztes (1958-59, 1959-60, 1965-66),
2x BEK-ezüstérmes (1961-62, 1963-64),
Világkupa-győztes (1960),
5x magyar bajnok (1949-50, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955),
7x spanyol bajnok (1959-60, 1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67),
2x spanyol kupagyőztes (1957-58, 1961-62),
4x magyar gólkirály (1947-48, 1949-50, 1950 ősz, 1953),
4x spanyol gólkirály (1959-60, 1960-61, 1962-63, 1963-64),
2x BEK-gólkirály (1959-60, 1961-62),
világválogatott (1963),
Európa-válogatott (1965),
az Aranylabda-szavazáson második (1960)
Eredményei edzőként:
BEK-döntős (1970-71),
2x görög bajnok (1969-70, 1971-72),
görög bajnoki döntős (1978-79),
görög kupadöntős (1978-79)
Kitüntetései:
A Nemzet Sportolója (2004)
A XX. század legjobb magyar sportolója
Halhatatlanok Klubjának tagja (1991)
Golden Foot-díjas (2006)
Európa Bajnoka (2006)
A sportági Hírességek Csarnokának tagja
NOB Olimpiai Érdemrend (1997)
Köztársasági Elnök Arany Emlékérme (1997)
Magyarság Hírneve (1997)
a FIFA S.O.S. gyermekfalu mozgalmának magyarországi nagykövete
alezredessé (1992), majd ezredessé (1995) léptették elő a Magyar Honvédségben
hirado
2006.11.17. 10:14