Aki úgy gondolta, hogy enne egy jó hagymalevest, de akárhol kutakodik is, egymásnak ellentmondó receptekkel találkozik, így teljesen elbizonytalanodott, hogyan is kellene elkészítenie. Van recept, amely tejszínt ír, akad, amelyik tejfölt, és létezik olyan is, amely mindkettő használatát tiltja. Nos, a hagymaleves is olyan étel, amely pont a kevés hozzávaló és az elkészítés egyszerűsége miatt, számos kreatív ötletet elbír, és ezért találkozhatunk vele különböző módozatokban.
Az eredetinek tekinthető, francia szépirodalmi művekben többször megénekelt hagymaleves – amellyel akár egy egész napot kihúzott mondjuk egy piaci rakodó –, nem tartalmaz mást, csak hagymát, némi fűszert és egy kevés fehérbort. Szó nincs cipóban tálalásról, viszont dukál mellé egy hatalmas, zsíros sajttal alaposan összesütött kenyérszelet. Forró, laktató és igen ízes. A tejszínes, cipóban tálalt változat azért született, mert az eredeti formát egyesek nem találták elég elegánsnak. Mivel a tejszín tényleg selymesíti az ízeket, a tejfölös variáció már a magyar ízlés követése.
Mi ez utóbbit készítettük el, de nem azért, mert ezt szeretjük a legjobban, hanem mert ez az, amit vissza lehet fejteni, el lehet hagyni hozzávalókat, és lehet vele kísérletezni. Krémlevest készítettünk, ráadásul háromféle hagymából, de semmi probléma sincs akkor sem, ha valaki szálasra, rágnivalóbbra hagyná, és mondjuk csak póréhagymát használna hozzá... Ami fontos viszont, hogy lehetőleg ne csírázásnak indult, hónapok óta a spejzban tárolt hagymákat használjunk, hanem igyekezzünk minél frissebbeket, lédúsabbakat választani, hogy kellően erőteljes íze legyen. És mindamellett, hogy amúgy is igyekszünk magyar termékeket vásárolni, hagymában mi tényleg jobbak vagyunk majd mindenkinél, tehát lehetőleg magyar fok- póré- és vöröshagymát használjunk.
Így készül
Három nagy fej vöröshagymát és egy jó hosszú pórét megpucolunk és karikára vágunk. Ezt tesszük négy gerezd fokhagymával is. Némi olajat melegítünk egy lábosban, belezúdítjuk egyszerre az összes hagymafélét, és takaréklángon, víz hozzáadása nélkül párolni kezdjük. Gyakran kevergetjük, nem szabad, hogy odaégjen.
Mikor már kellően összeestek a hagymakarikák, és némelyik rózsaszínre pirult, megszórjuk egy evőkanál liszttel, és azzal is jól átkeverjük. Ekkor felöntjük úgy másfél liternyi húslevessel/alaplével/kockából készült lével, sózzuk, borsozzuk, és kislángon, lassan főzni kezdjük. (Aki szeretne bele egy kis fehérbort, az ilyenkor tegye hozzá; ehhez a mennyiséghez olyan másfél decit.)
Úgy fél-háromnegyed órát hagyjuk lassan, gyöngyözve főni, és ezen a ponton akár tálalhatjuk is. Azonban ha valaki tejszínezné, akkor vegyen ki egy nagy merőkanálnyit egy bögrébe, keverje el egy deci tejszínnel, majd lassan keverje vissza a levesbe. Ilyenkor már nem szabad felforrnia, csak pár pillanatra összemelegítjük a teljes adaggal és kész.
A tejfölös, krémleves változathoz két evőkanál tejfölt elkeverünk egy kevés levessel, majd az egészet visszazúdítjuk a fazékba, és botmixerrel leturmixoljuk, hogy habos, egynemű lé legyen. Aki csípősen szereti a levest, tehet bele egy kis chilit is. Jöhet a pirított kiflikarika, sajtos pirítós, vagy mindenki, amit akar.
Blikk