A szex a párkapcsolatok örökös szereplője, állandó, csak a többi tényező változó. Az érzelmekre éhesek szerelemmel „körítik”, a lebilincselő kalandok elkötelezett hívei házassággal, a minimalisták „köret nélkül kérik”, csak úgy szimplán, önmagában.
Kissé pejoratívan hangzik nem? Mi is gyakran összesúgunk, a fejünket csóváljuk, ha olyan lányról hallunk, aki apja korabeli „udvarlót” választ, vagy irigységgel vegyes rosszindulattal közeledünk az olyan nőhöz akinek párja egy tízessel fiatalabb. De vajon milyen vonzódások (és állatságok) vannak az ilyen kapcsolatok hátterében? Normális-e az ilyen kapcsolat vagy valamelyik szülőnket szeretnénk így pótolni (freudisták előnyben)?