HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > AKI A VIRÁGOT SZERETI... > Szobanövények > Szobanövények téli gondozása

t: 11881

Szobanövények téli gondozása

A hidegebb és fényszegény téli időszak még a szobai növényeket is próbára teszi. A megrövidült nappalok és az alacsony napjárás miatt a fényellátást lehet a legnehezebben megoldani. Ilyenkor a nem túl fényigényes, szobai tartásra alkalmas növények is kevesebb fényhez jutnak, ami nem elegendő az új hajtások képződéséhez, a levélfejlesztéshez és a virágzáshoz sem. Előzőek miatt fontos elérni azt, hogy a téli időszakban a növények inkább ne is növekedjenek és virágot se fejlesszenek. A fényhiány ellenére tovább növekedő növények a tavaszi továbbfejlődésükhöz szükséges tartalék tápanyagaik rovására vézna, sápadt és betegségre érzékeny hajtásokat, leveleket és virágokat hoznak létre, melyek rendszerint a növény eredeti formáját elcsúfítják, ezért amúgy is eltávolításra kerülnek. Ez alól kivétel a télen hajtatott cserepes tulipán, jácint, hortenzia és társaik.

A hőellátást úgy kell megoldani, hogy azzal gátoljuk a téli kedvezőtlen növekedést. Ez a növények alacsonyabb hőmérsékleten való tartásával oldható meg a leginkább, de a túlhűlés és a megfázás veszélyét kerülni kell.

Az öntözéssel is igazodni kell a téli viszonyokhoz. A növények növekedésének szüneteltetése, illetve lelassulása a vízigényüket is csökkenti. Annál kisebb a növények vízigénye, minél rosszabb a fényellátottságuk és minél alacsonyabb hőmérsékleten vannak, mert a kevésbé fűtött helyiségekben a növények kevesebbet párologtatnak. A vaskos, húsos szárú és levelű fácánlevélfélék, illetve a szanzevériák és más pozsgás növények bármelyikét télen elegendő csak annyi vízzel ellátni, hogy a földjük ki ne száradjon.

A kaktuszok öntözés nélkül is átteleltethetők. A többi szobanövény földjének alsó rétege még kis időre sem száradhat ki teljesen, nem válhat porszárazzá, mert ez a legtevékenyebb gyökerek pusztulását idézheti elő. A túlöntözéstől ugyancsak óvakodnunk kell. Téli időszakban a legtöbb vizet a hajtatott növények, a cserepes tulipán, a jácint, a nárcisz, a hortenzia és társaik kívánnak. Ha csak egyszer is kiszáradnak, jelentősen megrövidül virulásuk ideje.
Mivel az éjszakai kisebb-nagyobb lehűlések ebben az időszakban elkerülhetetlenek, a szükséges öntözésre lehetőleg délelőtt kerüljön sor. A növények föld feletti részére minél kevesebb öntözővizet juttassunk, hogy estére minél teljesebben elpárologjon, mert ez foltosodást idézhet elő. A frissen öntözött növények érzékenyebbek a lehűlésre, illetve az ebből eredő gyökérkárosodásra. A lehűlés tűrése annál nagyobb fokú lehet a szobanövények többségénél, minél szárazabban tartottak. Az öntözővíz hőmérséklete legyen közel azonos annak helyiségnek a hőmérsékletével, ahol a növény található. A csapból kifolyó vizet legalább néhány óráig hagyjuk állni, hogy felvegye a kellő hőmérsékletet, így a klórtól is mentesül, ami ugyancsak károsítja a növényeket.

A szellőztetések alkalmával növényeinket ne érje a beáramló külső hideg levegő, a huzatot is kerülni kell. Mindig a legtávolabbi ablakot nyissuk ki. A szellőztetéssel érdemes megvárni a déli órákat, mert eddigre némileg enyhül az idő. Erősen szeles időben ajánlatos a redőnyt hézagosan leereszteni, vagy legalább a függönyt behúzni, hogy gátoljuk a hevesen beáramló hideget. Ha lehet, a közvetlen szellőztetés helyett jobb egy másik helyiségen keresztül szellőztetni. Ha a szellőztetéshez csak olyan ablak nyitható ki, amely közelében a növények vannak, akkor azokat át kell helyezni, vagy takarással kell védeni őket. A szellőztetés mindig előzze meg az öntözést. A vízbe állítva történő tartás még az azt kifejezetten kedvelő szobapalka, a csavarpálma, a rákvirág és társaik esetében is csak akkor kedvező, ha a helyiség léghőmérséklete nem hűl le időnként sem 14-16 °C alá, mert különben túlhűlésük miatt gyökereik pusztulásnak indulnak. A víztartó levéltölcsért fejlesztő bromélia növények levéltölcsérében sem maradhat vissza víz, ha a tartási helyükön a hőmérséklet 16 °C alá csökkenhet.

Az ablakközben tartás azzal a veszéllyel is járhat, hogy a lehűlő külső üvegfelülethez hozzáérő leveleken barnuló fagyfoltok keletkeznek, a belső ablakfelülethez érők viszont az itt lecsapódó víztől kezdenek el rohadni. Hátrányos az is, hogy kívülről hideg, belülről pedig meleg levegő áramlik az ablakközbe elhelyezett növényekre, és a gyökerek különösen érzékenyek a hőingadozásra. Az is hátrányos lehet, hogy az ablakot közvetlen napsütés éri, és az ugrásszerűen bekövetkező hőmérsékletemelkedéstől is károsodhatnak a növények. Csak a virágjukkal díszítő és éppen viruló, valamint a különösen fénykedvelő kaktuszok és más pozsgás növények tartásához ajánlható télidőben az ablakköz, ha a hőmérséklete nem csökken a fagypont alá. Mindegyik növény tartóedénye lehetőleg az ablakrések felett legyen.
A tápanyag adagolás tápoldatozással oldható meg leginkább, de csak az éppen ekkor növekedésben lévő növények esetében, vagy a tápanyaghiány orvoslására, melynek tünete lehet a levélszín halványulás. Ajánlatos télre csökkenteni a tápoldat töménységét és a pótlás gyakoriságát. Az öntözéshez használt kemény víz lágyításáról sem szabad elfeledkezni, melyhez jó a literenként pár csepp mennyiségben adagolt citromlé is.

El kell kerülni a téli időszakban sem kizárható kórokozó vagy kártevő fertőzéseket is, ezért fontos folyamatosan figyelemmel kísérni növényeink egészségi állapotát. Gyakrabban fertőződhetnek a szükségesnél melegebb helyen és egyben fényszegény körülmények között telelő növények. Ha bármelyik kórokozó vagy kártevő már annyira elszaporodna, hogy védekezni kell ellene, ehhez lehetőleg por alakban alkalmazható védőszert használjunk, ugyanis a permetezéssel tartósan visszamaradó vízből túl sok kerülne a növényekre, ami szintén károsíthat.

(forrás: www.ezermester.hu)

2006.01.02

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok