HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > NŐI > Szex > Szex a moziban

t: 6830

Szex a moziban

Botrány! Az utolsó tangó Párizsban (1972) című olasz film nyíltsága sokkolta a nézőket és kritikusokat egyaránt. A korosodó bálvány, Marlon Brando szerelmi játékai az alig nagykorú Maria Schneiderrel néhány évig a betiltás sorsára jutottak.

Ám a szigorú erkölcsőrök dacára, a hetvenes évek elején keletkezett szexuális felszabadultság légköre a testiséget megállíthatatlanul becsempészte a mozikba. Megszületett a szexfilm, és rögtön hódító útjára indult.

A hetvenes évek - Felvilágosítás kamaszlányoknak
Egyes országok, élükön az NSZK-val, ráálltak a pornó iparszerű gyártására. A korszak meghatározó művei a Diáklányok-riport, és Oswald Kolle rendező ún. felvilágosító filmjei voltak. A koncepció egyértelműen csak álca volt. E mögé bújtatva 1970 és 1980 között tizenkét iskoláslány-film, és több mint húsz egyéb kukucskálós “riport” készült: háziasszonyokról, párokról, pincérnőkről. Az alkotások látszólag dokumentarista módon a tinik és felnőttek szeretkezési szokásait kutatták (és mutatták be), az epizódokat ugyanis tudományosnak beállított kommentárokkal fűzték össze.

A valóságban viszont egy-két rész után eltűnt a felvilágosítás, csak a ruhátlan testek maradtak. Mindenesetre a diákokkal és amatőr szereplőkkel készített filmeket összesen több mint százmillió nézőt látta.

Ezt a sikert és ezt a népszerűséget csak egyvalaki tudta megközelíteni, a hetvenes évek legvonzóbb főszereplője, Emmanuelle. Sylvia Kristel filmjeit báj, fülledtség jellemezte, és a német hétköznapok helyett az egzotikus helyszínek kerültek előtérbe. A két nagyon is eltérő stílus tökéletesen kiegészítette egymást. Így, együtt lettek a szexfilm történetének meghatározói.

A nyolcvanas évek- Elszabadulnak a vágyak
A nyolcvanas években kedvünkre válogathatunk az izgalmas sztorikban. Megteremtette sztárjait az ágyközpontú mozi. Persze folytatódott a bajor dömping, és születtek Emmanuelle-utánzatok is, de már senkit nem érdekeltek. Európa háttérbe szorult, a legforróbb mozifilmeket Amerika szállította.

A leggyakoribb téma: két vadidegen felnőtt között leküzdhetetlen szexuális vágy ébred, hatalmas lepedőcsaták következnek, a végén lehetőleg drámával. A Jack Nicholson–Jassica Lange páros - A postás mindig kétszer csenget, (1980) és a William Hurt–Kathleen Turner kettős - A test melege, (1981) szerelmi jelenetei zajos vitákat és szép sikereket szültek.

Az évtized erotikus filmje viszont vitathatatlanul a 9 és fél hét volt (1985). Egy bizarr kapcsolat: a lány - Kim Basinger - eleinte futó kalandra gondolt, ám a fiú - Mickey Rourke - extravagáns játékai rabul ejtették. És amikor megalázóvá vált a “szerelem”, akkor sem tudott szabadulni.

Erre a műre, és általában az évtized szexprodukcióira is igaz, hogy testi valójukban valamivel kevesebbet mutattak, mégis hatásosabbak voltak. A testiséget kalanddal keverték, házasságtöréssel, esetleg gyilkossággal, így készítőik lényegesen emlékezetesebb filmeket csináltak, mint elődeik. No meg a sztárok: a basingeri magasságokba a férfiak közül Michael Douglas emelkedett, aki szexmániás imázsát a Végzetes vonzerő (1988) kicsapongó férjeként alapozta meg. Bár a csúcsra a az 1990-es évek elején szeretkezte fel magát.

A kilencvenes évektől - Beindul a pornóipar
Douglas ott folytatta, ahol abbahagyta: képtelen volt nemet inteni egy vonzó, ismeretlen asszony csábításának. Az Elemi ösztön 1992 kasszasikere lett, egyben botrányköve, hiszen a fehérneműt nem viselő Sharon Stone-t úgy leste meg a kamera, ahogy színésznőt addig sohasem. Arról a bizonyos egy másodpercről beszélt a fél világ.

A’90-es évek közepén Hollywood bátran belevetette magát az addig tabuként kezelt pornóba. Legalább öt, viszonylag nagyobb költségvetésű és neves színészekkel tűzdelt “forró” film készült. Ami a csupasz bőr felületének mennyiségét illeti, Sharon volt a csúcs.

Azóta viszont másra terelődött a hangsúly, a filmeknek már más áll a középpontjában. A Larry Flint, a provokátor (1997) a pornóbiznisz egyik első királyát és “lányait” mutatja be, míg a Good Vibrations (1997) a szexuális kiegészítő eszközöket gyártó iparágat viszi be a mozikba. A Googie Nights, amely magáról a moziról szól: a szexfilm fokozatos pornóvá alakulásáról, egy filmkészítő csapat felemelkedésének és züllésének a bemutata.

A pucér idomok száma csökken, a témaválasztás viszont egyre pikánsabb. Emlékezzünk csak a misztikus Tágra zárt szemek című mozira, Nicole Kidman és Tom Cruise alakítására.

Leg-ek

A legnagyobb botrány
Az érzékeke birodalma volt (1976). A japán film egy családos férfi és egy fiatal örömlány mindent elsöprő szerelmét tárja a néző elé, gátlások nélkül, úgy ahogy az a valóságban(!) megtörtént. Az eredmény: világszerte jó néhány országban betiltották a filmet (sok helyütt a mai napig nem lehet vetíteni). A berlini fesztiválon elkobozták a kópiákat, a rendezőt pedig bíróság elé állították hazájában. Ma a szakma megkérdőjelezhetetlen remekműként tartja számon.

A legnagyobb bukás
A Showgirls volt, 1995-ben. Paul Verhoeven rendező a fellegekben járt az Elemi ösztön sikere után, és elhatározta, hogy új munkájával mindenben felülmúlja előző alkotását. Mellekben, fenekekben (és egyebekben) ez sikerült is. Ezzel pedig elérte az NC-17-es minősítést, vagyis csak szigorúan 18 évnél idősebbek nézhetik meg. Csakhogy a rendező öngólt rúgott, merthogy a moziba járók jelentős része ennél fiatalabb, másrészről bebizonyosodott, hogy az öncélú meztelenkedés nem mindig elég a sikerhez.

A legnagyobb gázsi
12,5 millió dolcsi volt, amit 1997-ben a Sztriptíz főszerepéért Demi Moore kapott. Demi mindent beleadott és mindent levetett, amit le kellett, de lelkesedése és gyönyörű teste sem mentette meg ezt a bugyuta, történet nélküli valamit. A Sztriptíz is érdektelenségbe fúlt, és kudarcot vallott.


2005.04.17

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb magazinok