Repülés Totyával - 14. rész

És végül, de nem utolsó sorban Gabi a motorok rajongója.

Madártoll
2001. Otkóber

Szevasztok!
Feje tetejére állt a világ a III. Agrofor kupán a balatonfőkajári reptéren, de erről majd később.
Az ország összes időjósa sem tudta elriasztani a legelszántabbakat. Napokon át ismételgették, hogy esős, szeles hétvége vár ránk, ennek ellenére csütörtökön estére összegyűlt 14 gép. Ezúttal a gyalogosok távolmaradtak.
Már a beérkezés estéjén hiányérzetem volt, de csak másnap tudatosodott bennem, hogy a főkajári versenyek állandó résztvevői, a szinte már helyi leltári számmal ellátott Takács Pisti és Potóczki Gyuri nincsenek a reptéren. Napirend előtti felszólalással kérdést intéztem Vörös Gyulához: Hol vannak? A ház és a klub elnöke válaszában tájékoztatott bennünket, hogy igazoltan vannak távol: Taki a gyalogosok szlovákiai találkozóján, versenyén vesz részt, Gyuri pedig munkaügyileg van mással elfoglalva.
Péntek reggel az eligazításon kiderült, hogy a feladatokat a sok világversenyt már sikerrel levezénylő Dr. Ordódy Márton, a sárkányrepülés "Marcija" tűzte ki, így semmi akadálya sem volt annak, hogy a főkajári klub reménysége (az idézet Vörös Gyulától származik) Tóth Józsi, alias Totya is indulhasson. Mondtam is Gyulának, hogy elég nagy bajban lehet a klubja, ha Totya a REMÉNYSÉG!
Az első feladat navigáció egyenesek mentén, fotó (8) és ponyvajel (6) kereséssel, valamint a visszaérkezés időpontját kellett megadni. A beerősödő nyugati szél miatt délután nem volt feladat, így volt idejük a csabaiaknak a várható időjárás felől érdeklődni, aztán némi hezitálás után úgy döntöttek a szombatra előrejelzett esőre tekintettel: hazamennek. A szót tett követte, azaz csak követte volna, ugyanis Zoltán Tibi gépe nem indult be. Rángattam én, aztán Thuróczy majd Rabnecz. Kiszedtük a gyertyákat, hidegindítóval, benzinbeöntéssel próbálkoztunk, hiába. Mindeközben Tibi rendületlen nyugalommal ült a gépben, elégedetten nyugtázva, hogy a sportág két nagy csillaga asszisztál neki. Néhány diagnózis felállítása után kiderült , az ülés mögé betett póttank megfeszítette a gázbovdent, így a szivató csak az asszisztenciával szemben működött, a motorra hatástalan volt. Némi késéssel bár, de fél három körül felszállt a három gép, majd a kb. 40-50 km/h hátszélbe fordulva - búcsút sem intve az ottmaradóknak - hazaindultak.
A mezőny kitartóbb része este kettő célraszállási feladatot hajtott végre.
Szombat reggel sajnálkozva állapítottuk meg: az időjósok most sajnos nem tévedtek. Zárt felhőzet, erős szél, majd kis idő múlva eső, eső és megint csak eső.
Délután megérkeztek a Vastag Zsolt - Monostori Tamás Emlékversenyre (Istenem, pont három éve történt?) a családok. Versenyről sajnos szó sem lehetett (talán vasárnap), de a megemlékezést megtartottuk, majd a rendezők vacsorával látták vendégül a jelenlévőket.
A rövid éjszakát követő vasárnap reggel viszonylag erős szélben újabb kettő, az Agrofor kupába és az Emlékversenybe is beszámító célraszállást hajtott végre a mezőny, majd az addig hibátlant produkálók már csak az Emlékversenybe számítóan tovább folytatták, végül sorsolás után a helyi Reménység, Totya győzött.
A délelőtt folyamán a rendezők tettek még egy kísérletet: kitűztek egy navigációs számot, de az eső ezt sem engedte megrepülni.

Az eredmények:

AGROFOR KUPA

Együléses:

1. Thuróczy Endre 2000 pont
2. Rabnecz Gábor 1858 pont
3. Tóth József 1790 pont
4. Martinecz Endre 1454 pont
5. Szondi József 846 pont
6. Süli Attila 302 pont
7. Sárközi Péter 151 pont
8. Zoltán Tibor 1 pont

Kétüléses:

1. Ferinc Vince - Varga Zoltán 1942 pont
2. Guti Gábor - Petrovszki Zsolt 1000 pont
3. Fehérvári Tamás - Gróf Zoltán 902 pont
4. Szalai Péter - Csizmadia Szilárd 695 pont
5. Dybas Alfréd - Kovács András 661 pont
6. Rigó Mihály - Marcisák Péter 365 pont

VASTAG ZSOLT - MONOSTORI TAMÁS EMLÉKVERSENY

1. Tóh József 500 pont
2. Thuróczy Endre 500 pont
3. Ferinc - Varga 450 pont

A legfiatalabb versenyző díját Varga Zoltán kapta.
Négy év alatt nyolc nagysikerű verseny. Így jellemezhetjük a Balatonfőkajári Repülőklub legújabbkori történetét egy mondatban. Ezen kívül persze sok mást is tettek a sportágunkért, de ez egy másik történet.
Annyit azonban elfogultság nélkül bizton kijelenthetek, hogy a fentebb említett rendezvények és még néhány történés fő motorjának számító Vörös Gyulánál kevesen tettek többet az elmúlt években az ország UL sportjáért, ezért megérdemelné, hogy a köszönetünk kifejezéseként bejuttassuk Őt az amúgy néhány alvó taggal "működgető" szakbizottságba. Talán sikerülne az ottani munkába is egy kis életet vinnie!

Mindenesetre én - azt hiszem nem csak a magam nevében - köszönöm Neked és az általad vezetett csapatnak ezeket a nagyon jó hangulatú versenyeket, kívánom, hogy a lendületetek még sokáig tartson ki.

2001. szeptember 17.

Ferinc Vince

ELŐZŐ OLDAL