HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > UTAZÁS > Érdekességek - Kultúrák > Berlini csülök, sör, kultúra
Ez volt a berlini turizmus csúcspontja, hiszen kell-e annál nagyobb élmény, mint úgy menni nyugatra, hogy közben keleti áron utazik, lakik és étkezik a kispénzű magyar turista. Na és persze fillérekért ihatja meg a pihentető esti sörét. Ma már persze nem ezért érdemes Berlinbe utazni, hanem azért, mert a város változatlanul Európa egyik legnagyobb kulturális központja, amire a Németország újraegyesítése után újra fővárosi rangra emelkedett város és az ország vezetői igyekeznek is minden eszközzel ráerősíteni.
Utazás
Mégpedig sikerrel, mint azt az idelátogató turisták hatalmas száma bizonyítja. Ezért aztán a fapados légitársaságok is felfedezték maguknak a várost, így aki időben kitalálja, hogy szeretne néhány napot Berlinben eltölteni, egészen olcsón eljuthat oda. Persze aki az utolsó pillanatban dönt úgy, hogy kiugrana egy hétre a német fővárosba – mint mi –, annak marad a drága menetrendszerű járat vagy az autó.
A két főváros távolsága a „bevett” Budapest-Pozsony-Prága-Drezda-Berlin útvonalon mindössze 900 kilométer, ám az út így is nagyjából tíz óra – dugók nélkül. A cseh határtól Drezdáig ugyanis valamilyen rejtélyes okból elfelejtettek autópályát építeni, és az alsóbbrendű utakon Drezda környékén az irányjelző táblákon is spóroltak, így jó eséllyel keveredik el az ember ezen a szakaszon. Viszont cserébe már itt párját ritkító élményben lehet része.
A nyelv
Mindenki úgy tudja, Berlinben németül beszélnek az emberek. Pedig nem. A berliniek berliniül beszélnek, ami annak, aki iskolában tanult németül, bizony nem könnyen érthető. Ezzel a problémával elsősorban a város keleti felét járva szembesül az ember. Nyugat-Berlinben ugyanis időtlen idők óta az angol a kötelező nyelv az iskolákban, így ott az angolul beszélő turista egészen jól elboldogul a helyi nyelv ismerete nélkül is.
A cseh- és a németországi árszínvonal különbözősége okán a határ innenső oldalán épült ki a szexturizmus infrastruktúrája, mégpedig egészen megdöbbentő formában: a kanyargós hegyi út mentén végig apró kunyhók állnak, amelyek előtt lányok táncolnak hívogatóan. Mivel azonban a zenét a kocsiból értelemszerűen nem halljuk, az egész kifejezetten szürreális, és a háttér ismerete nélkül egyenesen értelmezhetetlen látvány.
A kocsmák városa
Mivel az emberek általában reggel indulnak hosszabb útra, a tízórás menetidő azt jelenti, késő délután érünk Berlinbe. Úgyhogy másra már se kedv, se idő, csak meginni egy sört elalvás előtt. A város ebből a szempontból a legkülönfélébb lehetőségeket kínálja. Mi például a Potsdamer Platzon, az új Berlin jelképének számító ultramodern negyedben laktunk. De mégsem ott töltöttük az első estét, hanem a régi emlékek felidézéseképpen elzarándokoltunk a közelben található Leipziger Strassére, az egykori kelet-berlini „elitlakótelepre”.
Ahol a házak aljában még mindig megtalálhatók az egykori „elitéttermek”. Mivel a városnak ez a része kicsit kiesett a nagy újjáépítési buzgalom fő csapásirányából, itt még minden úgy van, ahogy húsz éve: ugyanazok a kedvetlen pincérek, ugyanaz a lepattantság. Igazi időutazás ez annak, aki már annak idején is megfordult a város keleti részében.
Aki viszont Nyugat-Berlinben fordult meg gyakrabban, annak Kreuzberget ajánljuk múltidézés céljából. Annak idején ez a városrész elfeledve húzódott meg a várost kettéosztó fal tövében, így elsősorban bevándorlók és a helyi alternatív fiatalság lakta e meglehetősen olcsó környéket. Amely az újraegyesítés és a fal eltűnése következtében egy csapásra a város szívében találta magát, és amelynek a jóslatok szerint az éppen ezért növekvő lakbérek és lakásárak miatt teljesen meg kellett volna változnia.
Érthetetlen, miért, de ez nem következett be. Az idelátogató ma is hiteles képet kaphat a hatvanas-hetvenes évek alternatív Nyugat-Berlinjéről. Mint ahogy a külvárosok is megőrizték régi jellegüket. Igazi helyi kiskocsmákat például Pankowban találhatunk, ahol olcsón elfogyaszthatunk egy ízletes Eisbein-vacsorát is. Bár nem kifejezetten diétás, a hatalmas főtt csülök főtt krumplival és savanyú káposztával akkor is a legnémetebb étel, márpedig ahogy a mondás tartja: Rómában mint a rómaiak... Ha a társaság nőtagjait is rá tudják venni erre a kísérletre, érdemes korán nekiindulni, mert a házias ételeket kínáló kiskocsmákban a konyha legkésőbb kilenckor zár.
A múzeumok városa
Persze Berlinben nem csak az estéket lehet kiválóan elütni, napközben is van mit csinálni. Kezdjük mindjárt a legkézenfekvőbb programmal: a múzeum-látogatással. A legegyszerűbb, ha ezt a tevékenységet a Spree folyón található és a kulturális világörökség részét képező Múzeum-szigeten kezdjük, hiszen itt állnak a város legjelentősebb múzeumai: a XIX. századi festészet és szobrászat legnagyobb gyűjtőhelye, Régi Nemzeti Galléria, a bizánci gyűjteményéről híres Bode Múzeum, az antik emlékeket kiállító Régi Múzeum, az egyiptomi és a civilizációk kora előtti leleteket bemutató Új Múzeum és az ország történetét bemutató Német Történeti Múzeum.
Na és itt van a leghíresebb berlini múzeum is, az ókori keleti emlékeket bemutató Pergamon Múzeum, a páratlan pergamoni oltárral és a babiloni Istar-kapuval.
Múzeum-sziget bejárása, és az összes múzeum végignézése többnapos (hetes) program. De ha az embernek ezek után is van még kedve nézelődni, akkor feltétlenül megemlítjük a kettéosztott város történetét és a falon át menekülők kalandos sorsát bemutató, az egykori Checkpoint Charlie nevű határátkelőn kialakított múzeumot, vagy az 1999-ben megnyitott, Daniel Liebeskind sztárépítész által tervezett Zsidó Múzeumot. És végezetül feltétlenül látni kell a szerintünk legizgalmasabb múzeumot, a híres építészeti és iparművészeti mozgalom történetét bemutató, bensőséges hangulatú Bauhaus-archívumot.
Az építészet városa
Az építészet amúgy is fontos szerepet játszik Berlin történetében. A város történelme során volt a brandenburgi őrgrófság, majd választófejedelemség, illetve később az ebből kialakult Poroszország és az 1870-ben egyesült Németország fővárosa is. A második világháború után már csak az NDK fővárosa volt a város keleti fele, hogy aztán 1990-től megint az újraegyesült Németország fővárosa legyen.
A város történetének egyes szakaszai az építészetben is jól nyomon követhetők. Elég csak végigsétálnunk a város központi terétől, az Alexanderplatztól a főutcán, az Unter den Lindenen, hogy majdnem mindent lássunk: kezdve az egykori NDK szimbólumától, a tévétoronytól a porosz királyok építette palotákon és rokokó színházakon keresztül egészen a birodalmi nagyságot bizonyítani hivatott Brandenburgi Kapuig.
Mint ahogy mindenképpen érdemes ellátogatni az 1936-os berlini olimpiára birodalmi stílusban épült, ókori római mintát követő Olimpiai Stadionba is, amely az idei labdarúgó-világbajnokság döntőjének is otthont adott. De akit inkább az újraegyesítés után beinduló építkezési láz újabb negyedei érdekelnek, annak sem kell messze mennie.
Az újra a parlament székhelyévé vált Reichstag épülete mögött, a hatalmas Tiergarten park és a Spree folyó kanyarulata között megint csak kortárs sztárépítészek által tervezett új kormányzati negyed izgalmas, letisztult formáival Európa-szerte páratlan épületegyüttes. És szintén nincs messze innen – gyalog sem lehet több húsz percnél – az új Berlin igazi jelképe, a Potsdamer Platz.
Szállás
Berlinben bármilyen árfekvésben találhatunk szállást. Egycsillagos hotelekben és penziókban már 30 euro/éjszaka áron is találhatunk szállást, de ehhez szerencse kell. Úgyhogy érdemesebb minimum egy tízessel többel számolni.
A helyi „Manhattan” torony-irodaházai és a mellettük található Sony-Center egészen elképesztő látványvilágot teremtenek.
A Német Vasút üvegborítású irodaházában például 103 méter magasan, 26 emeleten bámulhatunk be a dolgozók „kifelé fordított” irodáiba, ami különösen este, kivilágítva megdöbbentő élmény.
De felmehetünk a New York-i téglastílusban épült, 101 méter magas Kolhoff-torony tetején kialakított kilátóra is.
Amiben nem csak az a különleges, hogy az egész várost alaposan megnézhetjük magunknak fentről, hanem az is, hogy Európa leggyorsabb liftje visz fel oda. Bár „hivatalosan” 8 másodperc a menetidő, szerintünk ebbe a sorban állást is beleszámolták…
A kultúra városa
És ha valaki még nem fáradt ki az egész napos gyaloglásban és városnézésben, annak esténként is kulturális programok széles palettáját kínálja a város. A számtalan opera, színház és koncertterem mellett most csak két különlegességre hívjuk fel a figyelmet.
Elsőként az Oranienburger Strassen található Tacheles Kultúrcentrumra. Amely tulajdonképpen egy foglalt ház volt, amiből nem rakták ki a kéretlen lakókat, hanem nekik ajándékozták az épületet. Egészen pontosan az általuk létrehozott kulturális alapítványnak, amely ugyan a külcsínen nem változtatott, a belbecsen annál inkább.
Az épület négy emeletén hangulatos „kultúrkocsmák” váltakoznak a kiállítótermekkel. De abban is biztosak lehetünk, hogy valamilyen koncertbe is belefutunk itt, sőt, ha szerencsénk van, egy kiállítás-megnyitó vagy színházi előadás is szerepel az aznapi programon. Hasonlóan szerencse kérdése, mit fogunk ki a Prenzlauer Berg negyedben található Kultursörfőzde épületében.
A hatalmas területen fekvő egykori sörgyár átalakításával egy másik kulturális központ jött létre, ahová megint csak érdemes egyszer ellátogatni. Kifoghatunk könnyű- vagy komolyzenei koncertet, esetleg egy színházi előadást is.
Persze nagyon rosszul nem járhatunk, hiszen ha nem tetszik a program, akkor legfeljebb félrevonulunk egy másik udvarba, ahol barátainkkal megbeszélhetjük aznapi élményeinket, és azt, mikor jövünk legközelebb Berlinbe. Hogy azt is megnézhessük, amire most egyszerűen nem jutott időnk.
(nana.hu)
2006.12.22
t: 3311
Berlini csülök, sör, kultúra
Boldog
karácsonyt kíván az
LHP Magazinok
szerkesztője
Ez volt a berlini turizmus csúcspontja, hiszen kell-e annál nagyobb élmény, mint úgy menni nyugatra, hogy közben keleti áron utazik, lakik és étkezik a kispénzű magyar turista. Na és persze fillérekért ihatja meg a pihentető esti sörét. Ma már persze nem ezért érdemes Berlinbe utazni, hanem azért, mert a város változatlanul Európa egyik legnagyobb kulturális központja, amire a Németország újraegyesítése után újra fővárosi rangra emelkedett város és az ország vezetői igyekeznek is minden eszközzel ráerősíteni.
Utazás
Mégpedig sikerrel, mint azt az idelátogató turisták hatalmas száma bizonyítja. Ezért aztán a fapados légitársaságok is felfedezték maguknak a várost, így aki időben kitalálja, hogy szeretne néhány napot Berlinben eltölteni, egészen olcsón eljuthat oda. Persze aki az utolsó pillanatban dönt úgy, hogy kiugrana egy hétre a német fővárosba – mint mi –, annak marad a drága menetrendszerű járat vagy az autó.
A két főváros távolsága a „bevett” Budapest-Pozsony-Prága-Drezda-Berlin útvonalon mindössze 900 kilométer, ám az út így is nagyjából tíz óra – dugók nélkül. A cseh határtól Drezdáig ugyanis valamilyen rejtélyes okból elfelejtettek autópályát építeni, és az alsóbbrendű utakon Drezda környékén az irányjelző táblákon is spóroltak, így jó eséllyel keveredik el az ember ezen a szakaszon. Viszont cserébe már itt párját ritkító élményben lehet része.
A nyelv
Mindenki úgy tudja, Berlinben németül beszélnek az emberek. Pedig nem. A berliniek berliniül beszélnek, ami annak, aki iskolában tanult németül, bizony nem könnyen érthető. Ezzel a problémával elsősorban a város keleti felét járva szembesül az ember. Nyugat-Berlinben ugyanis időtlen idők óta az angol a kötelező nyelv az iskolákban, így ott az angolul beszélő turista egészen jól elboldogul a helyi nyelv ismerete nélkül is.
A cseh- és a németországi árszínvonal különbözősége okán a határ innenső oldalán épült ki a szexturizmus infrastruktúrája, mégpedig egészen megdöbbentő formában: a kanyargós hegyi út mentén végig apró kunyhók állnak, amelyek előtt lányok táncolnak hívogatóan. Mivel azonban a zenét a kocsiból értelemszerűen nem halljuk, az egész kifejezetten szürreális, és a háttér ismerete nélkül egyenesen értelmezhetetlen látvány.
A kocsmák városa
Mivel az emberek általában reggel indulnak hosszabb útra, a tízórás menetidő azt jelenti, késő délután érünk Berlinbe. Úgyhogy másra már se kedv, se idő, csak meginni egy sört elalvás előtt. A város ebből a szempontból a legkülönfélébb lehetőségeket kínálja. Mi például a Potsdamer Platzon, az új Berlin jelképének számító ultramodern negyedben laktunk. De mégsem ott töltöttük az első estét, hanem a régi emlékek felidézéseképpen elzarándokoltunk a közelben található Leipziger Strassére, az egykori kelet-berlini „elitlakótelepre”.
Ahol a házak aljában még mindig megtalálhatók az egykori „elitéttermek”. Mivel a városnak ez a része kicsit kiesett a nagy újjáépítési buzgalom fő csapásirányából, itt még minden úgy van, ahogy húsz éve: ugyanazok a kedvetlen pincérek, ugyanaz a lepattantság. Igazi időutazás ez annak, aki már annak idején is megfordult a város keleti részében.
Aki viszont Nyugat-Berlinben fordult meg gyakrabban, annak Kreuzberget ajánljuk múltidézés céljából. Annak idején ez a városrész elfeledve húzódott meg a várost kettéosztó fal tövében, így elsősorban bevándorlók és a helyi alternatív fiatalság lakta e meglehetősen olcsó környéket. Amely az újraegyesítés és a fal eltűnése következtében egy csapásra a város szívében találta magát, és amelynek a jóslatok szerint az éppen ezért növekvő lakbérek és lakásárak miatt teljesen meg kellett volna változnia.
Érthetetlen, miért, de ez nem következett be. Az idelátogató ma is hiteles képet kaphat a hatvanas-hetvenes évek alternatív Nyugat-Berlinjéről. Mint ahogy a külvárosok is megőrizték régi jellegüket. Igazi helyi kiskocsmákat például Pankowban találhatunk, ahol olcsón elfogyaszthatunk egy ízletes Eisbein-vacsorát is. Bár nem kifejezetten diétás, a hatalmas főtt csülök főtt krumplival és savanyú káposztával akkor is a legnémetebb étel, márpedig ahogy a mondás tartja: Rómában mint a rómaiak... Ha a társaság nőtagjait is rá tudják venni erre a kísérletre, érdemes korán nekiindulni, mert a házias ételeket kínáló kiskocsmákban a konyha legkésőbb kilenckor zár.
A múzeumok városa
Persze Berlinben nem csak az estéket lehet kiválóan elütni, napközben is van mit csinálni. Kezdjük mindjárt a legkézenfekvőbb programmal: a múzeum-látogatással. A legegyszerűbb, ha ezt a tevékenységet a Spree folyón található és a kulturális világörökség részét képező Múzeum-szigeten kezdjük, hiszen itt állnak a város legjelentősebb múzeumai: a XIX. századi festészet és szobrászat legnagyobb gyűjtőhelye, Régi Nemzeti Galléria, a bizánci gyűjteményéről híres Bode Múzeum, az antik emlékeket kiállító Régi Múzeum, az egyiptomi és a civilizációk kora előtti leleteket bemutató Új Múzeum és az ország történetét bemutató Német Történeti Múzeum.
Na és itt van a leghíresebb berlini múzeum is, az ókori keleti emlékeket bemutató Pergamon Múzeum, a páratlan pergamoni oltárral és a babiloni Istar-kapuval.
Múzeum-sziget bejárása, és az összes múzeum végignézése többnapos (hetes) program. De ha az embernek ezek után is van még kedve nézelődni, akkor feltétlenül megemlítjük a kettéosztott város történetét és a falon át menekülők kalandos sorsát bemutató, az egykori Checkpoint Charlie nevű határátkelőn kialakított múzeumot, vagy az 1999-ben megnyitott, Daniel Liebeskind sztárépítész által tervezett Zsidó Múzeumot. És végezetül feltétlenül látni kell a szerintünk legizgalmasabb múzeumot, a híres építészeti és iparművészeti mozgalom történetét bemutató, bensőséges hangulatú Bauhaus-archívumot.
Az építészet városa
Az építészet amúgy is fontos szerepet játszik Berlin történetében. A város történelme során volt a brandenburgi őrgrófság, majd választófejedelemség, illetve később az ebből kialakult Poroszország és az 1870-ben egyesült Németország fővárosa is. A második világháború után már csak az NDK fővárosa volt a város keleti fele, hogy aztán 1990-től megint az újraegyesült Németország fővárosa legyen.
A város történetének egyes szakaszai az építészetben is jól nyomon követhetők. Elég csak végigsétálnunk a város központi terétől, az Alexanderplatztól a főutcán, az Unter den Lindenen, hogy majdnem mindent lássunk: kezdve az egykori NDK szimbólumától, a tévétoronytól a porosz királyok építette palotákon és rokokó színházakon keresztül egészen a birodalmi nagyságot bizonyítani hivatott Brandenburgi Kapuig.
Mint ahogy mindenképpen érdemes ellátogatni az 1936-os berlini olimpiára birodalmi stílusban épült, ókori római mintát követő Olimpiai Stadionba is, amely az idei labdarúgó-világbajnokság döntőjének is otthont adott. De akit inkább az újraegyesítés után beinduló építkezési láz újabb negyedei érdekelnek, annak sem kell messze mennie.
Az újra a parlament székhelyévé vált Reichstag épülete mögött, a hatalmas Tiergarten park és a Spree folyó kanyarulata között megint csak kortárs sztárépítészek által tervezett új kormányzati negyed izgalmas, letisztult formáival Európa-szerte páratlan épületegyüttes. És szintén nincs messze innen – gyalog sem lehet több húsz percnél – az új Berlin igazi jelképe, a Potsdamer Platz.
Szállás
Berlinben bármilyen árfekvésben találhatunk szállást. Egycsillagos hotelekben és penziókban már 30 euro/éjszaka áron is találhatunk szállást, de ehhez szerencse kell. Úgyhogy érdemesebb minimum egy tízessel többel számolni.
A helyi „Manhattan” torony-irodaházai és a mellettük található Sony-Center egészen elképesztő látványvilágot teremtenek.
A Német Vasút üvegborítású irodaházában például 103 méter magasan, 26 emeleten bámulhatunk be a dolgozók „kifelé fordított” irodáiba, ami különösen este, kivilágítva megdöbbentő élmény.
De felmehetünk a New York-i téglastílusban épült, 101 méter magas Kolhoff-torony tetején kialakított kilátóra is.
Amiben nem csak az a különleges, hogy az egész várost alaposan megnézhetjük magunknak fentről, hanem az is, hogy Európa leggyorsabb liftje visz fel oda. Bár „hivatalosan” 8 másodperc a menetidő, szerintünk ebbe a sorban állást is beleszámolták…
A kultúra városa
És ha valaki még nem fáradt ki az egész napos gyaloglásban és városnézésben, annak esténként is kulturális programok széles palettáját kínálja a város. A számtalan opera, színház és koncertterem mellett most csak két különlegességre hívjuk fel a figyelmet.
Elsőként az Oranienburger Strassen található Tacheles Kultúrcentrumra. Amely tulajdonképpen egy foglalt ház volt, amiből nem rakták ki a kéretlen lakókat, hanem nekik ajándékozták az épületet. Egészen pontosan az általuk létrehozott kulturális alapítványnak, amely ugyan a külcsínen nem változtatott, a belbecsen annál inkább.
Az épület négy emeletén hangulatos „kultúrkocsmák” váltakoznak a kiállítótermekkel. De abban is biztosak lehetünk, hogy valamilyen koncertbe is belefutunk itt, sőt, ha szerencsénk van, egy kiállítás-megnyitó vagy színházi előadás is szerepel az aznapi programon. Hasonlóan szerencse kérdése, mit fogunk ki a Prenzlauer Berg negyedben található Kultursörfőzde épületében.
A hatalmas területen fekvő egykori sörgyár átalakításával egy másik kulturális központ jött létre, ahová megint csak érdemes egyszer ellátogatni. Kifoghatunk könnyű- vagy komolyzenei koncertet, esetleg egy színházi előadást is.
Persze nagyon rosszul nem járhatunk, hiszen ha nem tetszik a program, akkor legfeljebb félrevonulunk egy másik udvarba, ahol barátainkkal megbeszélhetjük aznapi élményeinket, és azt, mikor jövünk legközelebb Berlinbe. Hogy azt is megnézhessük, amire most egyszerűen nem jutott időnk.
(nana.hu)
LINKAJÁNLÓ
Alternatív gyógymódok
Egészség - orvos
Szépségápolás
Táplálékkiegészítők
Bio
Recept ABC
Vegetáriánus
Dísznövények
Világörökség
Fel-mlm
2006.12.22
A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
