Sokunk vágyai között szerepel, hogy valami nagyon egzotikus tájon töltsünk néhány napot, különlegesebbnél különlegesebb ételek és italok, látni és éreznivalók társaságában. Sokunknak ez tényleg csak vágyálom marad, miközben böngésszük a Nagy Világatlaszt és azon tanakodunk, hogy ha egyszer - mert egyszer biztosan - beüt a nagy szerencse és előttünk a lehetőség, akkor a Karib-tenger melyik gyöngyszemére utazzunk? Megmondom őszintén nekem Aruba a legszimpatikusabb.
Aruba tulajdonképpen egy paradicsomi sziget nem messze Puerto Rico-tól, a Karib-tenger legszebb részén, ahol valaha a nagyon vonzó nevű, a kiváltságosok számára mindennapos élményt nyújtó Holland-Antillák helyezkedtek el, vagyis Bonaire, Curacao és Aruba. 1986 óta azonban a szigetek autonóm státuszt nyertek, vagyis önállóak, de még mindig a Holland Királyság fennhatósága alá tartoznak. Tehát - latinos hangulatú neve ellenére - a sziget nem spanyol. Igaz, próbálkoztak errefelé is a konkvisztádorok, de miután nem volt mit elvenni-elvinni - nem lévén arany, illetve sokkal fejlettebb civilizáció - szinte érintetlenül hagyták a környéket, csak az őslakosokat deportálták rézbányákba Ezután jöttek a hollandok, akik könnyedén birtokba vették a szinte lakatlan területet.
A kalandos történelmi háttérből adódóan Aruba lakosságának összetétele elég színes: a helyiek mellett akadnak hollandok, spanyolok és amerikaiak, illetve ezen népcsoportok leszármazottai is szép számban megtalálhatók a szigeten. A csupán húsz kilométer hosszú paradicsom nem teljes egészében lakható, és mégis ez talán a világ egyik legcsodálatosabb és legkiegyensúlyozottabb pontja. Hiszen békésen megvan egymás mellett a belső területek sivatagos világa bizarr, valóságtól elrugaszkodott geológiai alakzatokkal, hatalmas kaktuszokkal, a tengerpartok fehér homokos varázsa és a megmászható, ám mégis zord sziklák éles taszítása. Ez mind Aruba, ahol természetes ivóvíz alig van, termőföld szinte egyáltalán nem található és a legjövedelmezőbb dolog az idegenforgalom, mégis hihetetlenül szigorú előírásokkal próbálják kordában tartani a rakoncátlan turistákat, akik ezt el is fogadják.
Azért nem kell attól aggódni, hogy az ember unatkozna errefelé. Arubán a legjobb dolog, hogy az ember megteheti azt, amire titkon a leginkább vágyik: csak úgy van, nézi a smaragd zöld, vagy rikító sárga madarakat, rávigyorog a mindenhol feltűnő teljesen ártalmatlan gyíkokra, cseveg a helybéliekkel, koktélt rendel az árnyékba, közben egyáltalán nem érdekli a szigeten kívüli világ. És ami számomra a legcsodálatosabb: az utazó bármerre is megy, előbb-utóbb mindenhol a tengerhez ér. Méghozzá a legkristályosabban csillogó Nagy Vízhez, ahová csak ember eljuthat. Gondolom, ezek után nem meglepő, hogy a Karib-szigetek leggyönyörűbb strandjai itt találhatók, melyek közül egyet, az oranjestadi Palm Beach-et a világ tíz legszebbje közé választottak.
És mi szolgálhatna tartalmasabb látnivalóval, mint maga a tenger? Extrém vízi sportok vagy csupán csendes lubickolás? Esetleg búvárkodás a sekélyebb helyeken, vagy merülés a második világháború után itt ragadt német hajó, az Antilla roncsaihoz? Netán-tán egy tengeralattjáró túra, ahol randevúzhatunk neonsárga halakkal és félelmetes méretű rákokkal vagy üvegfalú hajóval a tenger élővilágának vizslatása? Azt hiszem, tulajdonképpen mindegy. Mind remek program, életre szóló élményekkel.
Persze, fontos szempont az esti program is. Hát, Arubán ezzel sincs gond. Akad rengeteg olyan hely - étterem, söröző, kávézó, pub -, ahol állandóan szól a zene, nem is beszélve az állandó nemzetközi fesztiválokról. Aki a helyi specialitásokra vágyik, annak mindenképpen érdemes keddenként a szigeten tartózkodni, mivel akkor van a Bon Bini fesztivál, ami tökéletes ízelítőt ad a helyi kultúrából és étkekből.
Nos, akkor tehát vonjuk le a konklúziót: vágyakozásunk tárgyán, azaz a Holland Antillák egykori gyöngyszemén, Arubán különleges körülmények között, különleges emberek, különleges élményben részesülhetnek és megkaphatják a legnagyszerűbb ajándékot, amit csak utazó kaphat: a legőszintébb mosolyt, a legcsodálatosabb helyen! És ez sokáig hat, nagyon sokáig!
(she.hu)
2006.09.29
Legfrissebb magazinok