HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > UTAZÁS > Ázsia > Az istenek lakhelye: Bali
Bali az Egyenlítőhöz közel fekszik, éghajlata trópusi, a hőmérséklet 30–35 fok között mozog. Az esős évszak novembertől májusig, a száraz júniustól októberig tart. Akármilyen furcsa, reggel 7-kor világosodik és este 7-kor sötétedik, legyen az az év bármely napja...
Istenek és emberek
Először nem értettem, miért botlok apró, bambuszból font, virágszirmokkal és maréknyi rizzsel teli tálkákba mindenfelé. Az embernek ügyelnie kell – miközben szájtátva bambul, és önfeledten szívja magába egy távoli világ, egy másik kultúra levegőjét –, hogy rá ne lépjen az isteneknek felkínált áldozatokra. A sziget lakói ugyanis így köszöntik isteneiket minden reggel és minden este, imádkoznak vagy talán inkább beszélgetnek velük. Együtt élnek az isteneikkel. Olyannyira, hogy míg az embereknek bambuszból épített, egyszerű házikó az otthonuk, addig isteneiknek kőszentélyt emelnek a kertjükben. Végül is igaz, hogy az ember számára a földi lét csak átmeneti szállás, míg isteneink az örök élet birtokosai.
Nincs még egy hely széles e világon, ahol ennyire téren és időn kívül élnének, mint itt. Az idő megállt: képtelenség eldönteni, mennyi idős egy-egy templom vagy szentély, hiszen ma is ugyanakkora tisztelettel, hittel és odaadással építik őket, mint akár ezer évvel ezelőtt. Ugyanezt érzi az ember, ha a szigetlakók szemébe néz: tiszta, mély tekintetükből ősi bölcsesség sugárzik. Mások az értékek, itt más a fontos, nem az, ami nekünk. Itt az embereknek eszükbe sem jut, hogy másképp kellene élni, külsőségekben gazdagabban, fényesebben. Nem gondolnak a földi kincsek gyűjtésére, boldogok, ha békében és egészségben élhetnek. Ők megtehetik: a Paradicsomban élnek, az istenek szigetén.
És hogy milyen ez a sziget? Aprócska, hazánknál tizenháromszor kisebb. Minden zöld és burjánzó, őserdők, pálmafák, homokos tengerpart és víz, hol mélykék, hol haragoszöld óceán. Aztán vannak sópárlók, cserzett bőrű, szalmakalapos, mezítlábas indonéz férfiakkal, teraszos rizsültetvények színes ruhákba burkolt, hátukon gyermeket cipelő asszonyokkal. És persze vannak falvak, látszólag csendes mindennapokkal, ám a látszat csal. Megesett egyszer, hogy három európai nő – magam is köztük voltam – egy faluba tévedt, ahol a templom szomszédságában épp kakasviadalt tartottak.
Egy kisebb fajta küzdőtér, négy oldalán lelátó, telis-teli férfiakkal. Az amúgy csendes szigetlakók kiabáltak, hadonásztak, szinte önkívületben figyelték a két szerencsétlen, életéért küzdő kakast. Amikor azonban meglátták a kíváncsi nőket, hirtelen néma csend lett, egy szót sem szóltak, csak figyelmesen és talán egy kicsit gyanakvóan néztek. Tekintetükben szemernyi fenyegetés se volt, de rémület sem, pedig mindenki tudja: a szigeten betiltották ezt a kegyetlen játékot, ahol a kakas – ha győz, ha nem – a halál martaléka. A három európai nőre több száz indonéz férfi tekintete szegeződött. Amint a „betolakodók” továbbálltak, a játék – mintha mi sem történt volna – folytatódott.
Világhírű az indonéz cigaretta, a kretek. Szegfűszeges illatának és édeskés ízének köszönheti kedveltségét, és még a dohányzás ellenzői is azt vallják: ez más, ez kretek.
A balinéz nők élete amúgy is különös. Szépek, sőt, gyönyörűek, és valószínűtlenül nehéz terheket képesek cipelni a fejükön. Például téglával megrakott fémedényt, fahasábokkal teli kosarat és egyáltalán bármit, amit csak el lehet képzelni. A gyerekek mellettük szaladgálnak, a legkisebbet pedig a hátukra vagy a mellükre kötözik. És hogy a férfi ezalatt mit csinál? Leginkább csak úgy „van”. Ő nem cipekedik: csak kísérő. Ez az európaiaknak rögtön szemet szúr. De nekik így természetes.
Mint ahogy természetes az is, hogy barátságosak, nyíltak, kedvesek. Szeretik az idegeneket, behívják és leültetik őket, lenyesnek egy-két kókuszt a kert végében, kisbaltával lecsapják a tetejét, és kedvesen a vendégeknek nyújtják. Aztán valami különös nyelven elkezdődik a beszélgetés. Kíváncsiak, nagyon távoli számukra Európa. Annyit tudnak, hogy ott van valami fehér és hideg, amit hónak hívnak. Irigykednek érte.
Szellem, lélek, kultúra
A Balira érkező idegen első útja általában Ubudba vezet. A sziget belsejében található falu és környéke kézműveseiről, táncosairól, szertartásairól híres. A szigeten egyedülálló gamelán zene kíséri a különféle bemutatókat, ahol megismerkedhetünk a Legong és a Ramayana tánccal, amelyek mítoszokat és legendákat mesélnek el, szimbolikus előadásban. Bámulatos és lenyűgöző az indonéz nők finom mozgása és gazdagon díszített ruhája, és ha a történetet nem is értjük, mindenképp érezzük, hogy zsigereikből játszanak, mozognak, élnek. Ez a Kecak táncnál is azonnal látható. A férfiak körben táncolnak, majd leülnek a földre, és felsőtestüket ritmusosan előre-hátra vagy oldalra mozgatják, miközben mindvégig énekelnek. A tánc vezetője valósággal transzba kerül, olyannyira, hogy végül parázson táncol.
Valamivel északabbra, a Batur-tó partján, egészen különös élményben lehet része az arrafelé csavargónak. Működő vulkán emelkedik a magasba, amely éjszakai indulással már pirkadatra megmászható. A kilátás lenyűgöző, és a kráter peremén tükörtojást süthet a megéhezett hegymászó. A tó partján kedves kis falvak vannak, amelyeket gyakran csak csónakkal lehet megközelíteni. Ezek az élők falvai – és van egy másik is, a holtaknak. A vízen át ide érkezővel koponyák néznek farkasszemet –, és mégsem riasztó. Béke és nyugalom árad a kis temetőből; az idevalók olyan egyszerűséggel és természetességgel néznek szembe az elmúlással, amit mi már régen elfelejtettünk.
Földi Paradicsom
Csodálkozhatunk-e, hogy ezt a mesebelien gyönyörű, varázslatos kultúrájú és valószínűtlenül boldog szigetet ellepi a turisták áradata? Sokan vannak, és mint mindig és mindenhol, itt sem egyértelműen áldásos a jelenlétük. Vásárolnak, nézelődnek – és szépen felkavarják a szigetlakók békés életét. De marad így is elég látnivaló, marad a néptelen tengerpart, az eldugott szálláshelyek és a kis éttermek, ahol az ember a természet ajándékaiból válogathat: halak, rákok, színes gyümölcsök és hófehér rizs kerül a tányérra. Felette pálmák susognak, előtte az óceán, a homokos part. Maga a Paradicsom.
Néhány tanács
– Vigyünk magunkkal az útra orvosi szenet hasmenés esetére, napvédő krémet, napszemüveget, neomagnolt fertőtlenítésre és paplanhuzatot – hálózsáknak.
– Ne igyunk forralatlan vizet! Mellőzzük a jégkockát is – mert a fagyasztás nem sterilizál, és valószínűleg nem forralt vízből készítették.
– Csak olyan gyümölcsöt együnk és vegyünk, amelyiknek a héját le lehet hántani vagy hámozni, mert így nem támadják meg szervezetünket az esetleges fertőzések.
– Ne vegyünk meg mindent azonnal: alkudozzunk! És ne csak a piacon, hanem mindenhol: szállásért, taxiért, ruháért... mindenért!
(nana.hu)
2006.08.11
t: 2293
Az istenek lakhelye: Bali
Bali az Egyenlítőhöz közel fekszik, éghajlata trópusi, a hőmérséklet 30–35 fok között mozog. Az esős évszak novembertől májusig, a száraz júniustól októberig tart. Akármilyen furcsa, reggel 7-kor világosodik és este 7-kor sötétedik, legyen az az év bármely napja...
Istenek és emberek
Először nem értettem, miért botlok apró, bambuszból font, virágszirmokkal és maréknyi rizzsel teli tálkákba mindenfelé. Az embernek ügyelnie kell – miközben szájtátva bambul, és önfeledten szívja magába egy távoli világ, egy másik kultúra levegőjét –, hogy rá ne lépjen az isteneknek felkínált áldozatokra. A sziget lakói ugyanis így köszöntik isteneiket minden reggel és minden este, imádkoznak vagy talán inkább beszélgetnek velük. Együtt élnek az isteneikkel. Olyannyira, hogy míg az embereknek bambuszból épített, egyszerű házikó az otthonuk, addig isteneiknek kőszentélyt emelnek a kertjükben. Végül is igaz, hogy az ember számára a földi lét csak átmeneti szállás, míg isteneink az örök élet birtokosai.
Nincs még egy hely széles e világon, ahol ennyire téren és időn kívül élnének, mint itt. Az idő megállt: képtelenség eldönteni, mennyi idős egy-egy templom vagy szentély, hiszen ma is ugyanakkora tisztelettel, hittel és odaadással építik őket, mint akár ezer évvel ezelőtt. Ugyanezt érzi az ember, ha a szigetlakók szemébe néz: tiszta, mély tekintetükből ősi bölcsesség sugárzik. Mások az értékek, itt más a fontos, nem az, ami nekünk. Itt az embereknek eszükbe sem jut, hogy másképp kellene élni, külsőségekben gazdagabban, fényesebben. Nem gondolnak a földi kincsek gyűjtésére, boldogok, ha békében és egészségben élhetnek. Ők megtehetik: a Paradicsomban élnek, az istenek szigetén.
És hogy milyen ez a sziget? Aprócska, hazánknál tizenháromszor kisebb. Minden zöld és burjánzó, őserdők, pálmafák, homokos tengerpart és víz, hol mélykék, hol haragoszöld óceán. Aztán vannak sópárlók, cserzett bőrű, szalmakalapos, mezítlábas indonéz férfiakkal, teraszos rizsültetvények színes ruhákba burkolt, hátukon gyermeket cipelő asszonyokkal. És persze vannak falvak, látszólag csendes mindennapokkal, ám a látszat csal. Megesett egyszer, hogy három európai nő – magam is köztük voltam – egy faluba tévedt, ahol a templom szomszédságában épp kakasviadalt tartottak.
Egy kisebb fajta küzdőtér, négy oldalán lelátó, telis-teli férfiakkal. Az amúgy csendes szigetlakók kiabáltak, hadonásztak, szinte önkívületben figyelték a két szerencsétlen, életéért küzdő kakast. Amikor azonban meglátták a kíváncsi nőket, hirtelen néma csend lett, egy szót sem szóltak, csak figyelmesen és talán egy kicsit gyanakvóan néztek. Tekintetükben szemernyi fenyegetés se volt, de rémület sem, pedig mindenki tudja: a szigeten betiltották ezt a kegyetlen játékot, ahol a kakas – ha győz, ha nem – a halál martaléka. A három európai nőre több száz indonéz férfi tekintete szegeződött. Amint a „betolakodók” továbbálltak, a játék – mintha mi sem történt volna – folytatódott.
Világhírű az indonéz cigaretta, a kretek. Szegfűszeges illatának és édeskés ízének köszönheti kedveltségét, és még a dohányzás ellenzői is azt vallják: ez más, ez kretek.
A balinéz nők élete amúgy is különös. Szépek, sőt, gyönyörűek, és valószínűtlenül nehéz terheket képesek cipelni a fejükön. Például téglával megrakott fémedényt, fahasábokkal teli kosarat és egyáltalán bármit, amit csak el lehet képzelni. A gyerekek mellettük szaladgálnak, a legkisebbet pedig a hátukra vagy a mellükre kötözik. És hogy a férfi ezalatt mit csinál? Leginkább csak úgy „van”. Ő nem cipekedik: csak kísérő. Ez az európaiaknak rögtön szemet szúr. De nekik így természetes.
Mint ahogy természetes az is, hogy barátságosak, nyíltak, kedvesek. Szeretik az idegeneket, behívják és leültetik őket, lenyesnek egy-két kókuszt a kert végében, kisbaltával lecsapják a tetejét, és kedvesen a vendégeknek nyújtják. Aztán valami különös nyelven elkezdődik a beszélgetés. Kíváncsiak, nagyon távoli számukra Európa. Annyit tudnak, hogy ott van valami fehér és hideg, amit hónak hívnak. Irigykednek érte.
Szellem, lélek, kultúra
A Balira érkező idegen első útja általában Ubudba vezet. A sziget belsejében található falu és környéke kézműveseiről, táncosairól, szertartásairól híres. A szigeten egyedülálló gamelán zene kíséri a különféle bemutatókat, ahol megismerkedhetünk a Legong és a Ramayana tánccal, amelyek mítoszokat és legendákat mesélnek el, szimbolikus előadásban. Bámulatos és lenyűgöző az indonéz nők finom mozgása és gazdagon díszített ruhája, és ha a történetet nem is értjük, mindenképp érezzük, hogy zsigereikből játszanak, mozognak, élnek. Ez a Kecak táncnál is azonnal látható. A férfiak körben táncolnak, majd leülnek a földre, és felsőtestüket ritmusosan előre-hátra vagy oldalra mozgatják, miközben mindvégig énekelnek. A tánc vezetője valósággal transzba kerül, olyannyira, hogy végül parázson táncol.
Valamivel északabbra, a Batur-tó partján, egészen különös élményben lehet része az arrafelé csavargónak. Működő vulkán emelkedik a magasba, amely éjszakai indulással már pirkadatra megmászható. A kilátás lenyűgöző, és a kráter peremén tükörtojást süthet a megéhezett hegymászó. A tó partján kedves kis falvak vannak, amelyeket gyakran csak csónakkal lehet megközelíteni. Ezek az élők falvai – és van egy másik is, a holtaknak. A vízen át ide érkezővel koponyák néznek farkasszemet –, és mégsem riasztó. Béke és nyugalom árad a kis temetőből; az idevalók olyan egyszerűséggel és természetességgel néznek szembe az elmúlással, amit mi már régen elfelejtettünk.
Földi Paradicsom
Csodálkozhatunk-e, hogy ezt a mesebelien gyönyörű, varázslatos kultúrájú és valószínűtlenül boldog szigetet ellepi a turisták áradata? Sokan vannak, és mint mindig és mindenhol, itt sem egyértelműen áldásos a jelenlétük. Vásárolnak, nézelődnek – és szépen felkavarják a szigetlakók békés életét. De marad így is elég látnivaló, marad a néptelen tengerpart, az eldugott szálláshelyek és a kis éttermek, ahol az ember a természet ajándékaiból válogathat: halak, rákok, színes gyümölcsök és hófehér rizs kerül a tányérra. Felette pálmák susognak, előtte az óceán, a homokos part. Maga a Paradicsom.
Néhány tanács
– Vigyünk magunkkal az útra orvosi szenet hasmenés esetére, napvédő krémet, napszemüveget, neomagnolt fertőtlenítésre és paplanhuzatot – hálózsáknak.
– Ne igyunk forralatlan vizet! Mellőzzük a jégkockát is – mert a fagyasztás nem sterilizál, és valószínűleg nem forralt vízből készítették.
– Csak olyan gyümölcsöt együnk és vegyünk, amelyiknek a héját le lehet hántani vagy hámozni, mert így nem támadják meg szervezetünket az esetleges fertőzések.
– Ne vegyünk meg mindent azonnal: alkudozzunk! És ne csak a piacon, hanem mindenhol: szállásért, taxiért, ruháért... mindenért!
(nana.hu)
2006.08.11
A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
