HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > UTAZÁS > Amerika > Trópus, luxus, ritmus
Képzeljék el, hogy tízezer kilométert utaznak azért, hogy végre egy kicsit kikapcsolódjanak, elfelejtsék az itthoni gondokat, a vizsgaidőszakot vagy a munkahelyi hajtást. Aztán az utazási iroda öt szállodájának több száz szobája, bungalója közül sikerül kifogni azt, amelynek szomszédságában a főnökük édesanyja tölti a vakációját!
Kínos, gondolhatnák, de higgyék el, egyáltalán nem az. Utólag elmesélve talán viccesen hangzik, de Brazíliában, ahol a világ száz csodájából nem egy megtalálható, minket ez egyáltalán nem zavart. Két hét egy napfényes, pálmafás, kalandos trópusi országban – azt hiszem, sokan cseréltek volna velünk, a tizenegy órás repülőút ellenére is.
Cukor és rabszolga
Brazíliát 1500-ban fedezte fel egy portugál hajós, Pedro Alvarez Cabral. Ettől kezdve gazdasági fejlődését egymást váltó fő exporttermékei határozták meg. Ezek közül első volt a vörösfa (innen kapta az ország a nevét), amely festékek alapanyagául szolgált. A 17. században Brazília a világ legnagyobb cukor-előállítójává vált – ebben az időszakban rengeteg afrikai rabszolgát szállítottak az ország cukorültetvényeire dolgozni. Később az arany és gyémánt, majd a 19. század második felére a kávé vált a legfőbb exporttermékké, amely napjainkban is Brazília egyik fő jövedelemforrása.
Szamba, forro
Este nyolc óra és koromfeketeség volt, mikor megérkeztünk a szállásunkra, amely Brazília ötödik legnagyobb városától, Fortalezától néhány kilométerre található, egy csendes, nyugodt kis faluban. A környező települések lakóinak munkát és megélhetést ad a szálloda, így a turistákat mindenki végtelenül kedvesen üdvözli, ha találkoznak az utcán.
Ez azért nem egyszerű, mert a szegénység ellenére Brazíliában minden háztartásban parabolaantenna és legalább két televízió van. Egyiken a ház ura nézheti naphosszat a különböző focimeccseket. A másik tévékészüléken pedig a feleség követheti nyomon a korábbi tizenhétezerhez kísértetiesen hasonlító legújabb szappanopera fejleményeit.
Az olyan nagyvárosokkal ellentétben, mint amilyen Rio, bátran sétálhattunk a tengerparton, bebarangolhattuk a környéket, sohasem éreztük magunkat veszélyben. Gengszterek híján egyetlen dologtól kellett tartanunk, ez pedig a „brazil gyors” néven emlegetett gyomorrontás. Tapasztalt turistaként azonban erre is felkészültünk, minden reggel megittunk egy kupicával az otthonról hozott whiskyből, persze csak a fertőtlenítés miatt.
A napfelkelte, a reggeli és az összes program csak ezután jöhetett. Ha már szóba kerültek a programok, páratlan élményt szerzett az egyik túránk. Egy kis halászfaluba, Morro Brancóba mentünk, ahol különböző színű homokdűnék találhatók. Az út nem volt éppen leányálom, sofőrünk őrült módon száguldozott a homokban, néha azt hittük, itt a vég, felborulunk, de végül épp bőrrel sikerült megúsznunk.
Egyik lelkes útitársam nyolcféle színű homokot gyűjtött össze. Az embernek ezen a tájon olyan érzése támad, mintha nem is Brazíliában, hanem Tunéziában vagy Egyiptomban lenne. Egészen addig, amíg meg nem pillantjuk a csodálatos tavakat a homoksivatag kellős közepén. Ez Fortaleza egyik fő vonzereje, túl azon, hogy csaknem az Egyenlítőn fekszik. A másik pedig az állandó jókedv, tánc és az eszelős bulizás, amiben nemcsak a tenger, a folyamatos meleg a „ludas”, hanem a szállodai személyzet is.
Minden este zenés-táncos műsorral szórakoztattak minket, és még a magamfajta botlábúakhoz is türelmesek az animátorok. A két legnépszerűbb tánc: a szamba és a forro (ejtsd fohhó).
Húsvét és Jericoacoara
A húsvét előtti háromnapos kiránduláson rengeteget utaztunk, mire úttalan utakon eljutottunk a Jericoacoara nevű halászfaluba. Útközben volt olyan pillanat, amikor azt éreztem, nincs az a hely, amely ezt megérné. Már az sem érdekelt, hogy a BBC utazási magazinja és több más fórum a világ tíz legszebb tengerpartja közé sorolja a helyet.
De amikor megérkeztünk, nyomban elfeledtem a többórás szenvedést. A halászfalu tizenöt évvel ezelőtt még teljesen el volt zárva a civilizációtól. A kirándulókat idilli csend és nyugalom várja a környéken, ahol trópusi zöld, azúrkék tenger és néhol kétszáz méter magas homokdűnék váltakoznak. Minden olyan, mint egy képeskönyvben. Maradtam volna még.
Késő este értünk a szállodába. Mindenfelé sötét árnyak ugrabugráltak a kertben. Nem szellemjárás volt, csak a személyzet készülődött a húsvéti meglepetésre. A fiatalok hímes tojásokat rejtettek el a fák tövében, a medence partján, a nyugágyak lábánál. Ezeket kellett a gyerekeknek másnap délelőtt megkeresniük. A legtöbbet összegyűjtő csapat töméntelen csokoládét nyert, amelyet a gyerekek legnagyobb örömére azonnal föl kellett falni, nehogy elolvadjon a nagy melegben.
Népek keveréke
A lakosságot sokféle nép keverékének leszármazottai alkotják. Portugál kolóniák keveredtek helyi indiánokkal és afrikai rabszolgákkal. Brazília ad otthont a világ „legkeverékebb” népének: fehér (60%), mulatt, mesztic (26%), néger, zambó (12%), indián (2%).
Gyönyörű, de veszélyes
Aki ilyen sokat utazik, nem hagyhatja ki a híres-hírhedt Rio de Janeirót. A „cidade maravilhosá”-ban, a gyönyörű városban, a föld egyik legszebb fekvésű városában az emberek egyharmada favelákban él. Ezek hatalmas méretű szegénynegyedek, összetákolt kunyhókkal. A drog, az erőszak itt a mindennapokhoz tartozik, a favelákban nincs rend és törvény. Ez Rio egyik arca.
A másik: az életkedv, a szerelem, a zene, a szamba városa. A rióiaknak minden reggel komoly fejtörést okoz: dolgozni menjenek-e, vagy inkább a tengerpartra üljenek ki barátok és néhány üveg hideg sör társaságában. Mit mondjak, a tenger és a meredek hegyoldal közé ékelődött négy és fél kilométer hosszú Copacabana strand engem is kísértésbe ejtene. Annak ellenére, hogy ékszerrel, órával vagy akár egy kamerával még nappal is könnyelműség ide látogatni.
A legtöbb embert ezen a környéken rabolják ki, a szemtanúk pedig úgy tesznek, mintha semmit nem láttak volna, mert a tolvaj zsebéből esetleg egy pisztoly is előkerülhet…
A legelegánsabb, legdrágább szállodák mégis a Copacabanára néznek. Rio nemcsak a legsötétebb alvilág központja, hanem a vallási buzgóságé is: ennek jelképe a kiterjesztett karú Krisztus-szobor, amely a Corcovado hegyen áll. A szobor harminc méter magas, és több mint ezer tonnát nyom. Eredetileg Brazília Portugáliától való függetlenné válásának (1822) századik évfordulóján akarták felállítani, de csak 1931-ben készült el. A kihagyhatatlan látnivalók közé tartozik a 396 méter magas Pao de Acucar, a Cukorsüveg is. Csúcsára kabinos felvonó visz föl, innen lélegzetelállítóan gyönyörű kilátás nyílik a városra és az óceánra. A brazilok úgy tartják: „Isten hat nap alatt teremtette meg a világot, s a hetedik napon Rio de Janeirót.”
Élő biológiai album
Ez a hatalmas folyó, mely mellékfolyóival és a körülöttük található hatalmas esőerdőkkel a fél országot lefedi, igazi csoda. Több mellékágát a mai napig sem térképezték fel, és sok ezer olyan állat- és növényfajnak ad menedéket, amelyeket eddig még nem sikerült azonosítani.
Belém piacán a megvásárolható állatok 30 százalékáról a tudósok egész egyszerűen nem tudják pontosan, hogy micsoda. A vidék érdekessége még, hogy a világ összes esőerdeinek az egyharmada itt található, ezért nevezik a területet a Föld tüdejének. Itt egész évben azonos a hőmérséklet, és óriási a páratartalom.
A kirándulások legkedveltebb kiindulópontja Manaus. A város jelképét, a Teatro Amazonast, 1896-ban építették Domenico de Angelis tervei alapján. Manausból mindennap gyalog- és hajótúrák indulnak, hogy a turisták fölfedezhessék az esőerdő titkait. Az Iguacu-vízesés is egy esőerdőben található a brazil–argentin–paraguayi hármas határon. Nagyobb része Argentínáé, viszont Brazíliához tartozik a legnagyobb és legszebb zuhatag.
Bab, kávé és pálinka
A helyi konyhaművészetben a rizs és a bab dominál, általában sültekhez, csirkéhez, halhoz tálalva fogyasztják őket. A legnevezetesebb ételkülönlegességek a kókusztejjel ízesített tengeri hal, a moqueca, a hagymával és borssal ízesített zöldség, a caruru, valamint a babos sült, a feijoada.
Népszerű utcai gyorsétel az acarajé, a tenger gyümölcseivel, paradicsomszósszal kínált sült bab. Leves helyett előételként inkább olívaolajjal és borecettel megöntözött salátákat esznek. A lanchonetének nevezett olcsó éttermek reggeltől késő éjszakáig nyitva tartanak. A kissé drágább, csak ebédet és vacsorát kínáló vendéglők a nemzeti konyhára specializálódtak.
Jellemző étteremtípus a churrascaria, ahol roston, faszénparázson sütik a húsokat. Gyümölcsökből készítenek frissen préselt, cukrozott üdítőitalokat (suco natural), és igen kedvelt a jégen tárolt zöld kókuszdió leve, ami utcai árusoknál is kapható, nem feledkezhetünk meg azonban a cukornádpálinkáról sem. A gyenge minőségű brazil borokkal szemben ízletes és finom a helyi könnyű, világos sör, amelyre nagy szüksége van a hűvösebb napokhoz szokott európainak. A valódi brazil kávé nem emlékeztet az európai presszókávéra: stampedlihez hasonló keskeny üvegpoharakban szolgálják fel, amit egynegyedéig cukorral töltenek, majd ráöntik az egyébként is édes kávét.
Hivatalos név: Brazil Szövetségi Köztársaság
Terület: 8 511 965 km2 (91-szer nagyobb hazánknál)
Népesség: 158,7 millió
Nyelv: portugál
Fő vallás: keresztény (katolikus)
Főváros: Brasilia
Pénznem: real
(/www.holgyvilag.hu)
2006.05.15
t: 2700
Trópus, luxus, ritmus
Képzeljék el, hogy tízezer kilométert utaznak azért, hogy végre egy kicsit kikapcsolódjanak, elfelejtsék az itthoni gondokat, a vizsgaidőszakot vagy a munkahelyi hajtást. Aztán az utazási iroda öt szállodájának több száz szobája, bungalója közül sikerül kifogni azt, amelynek szomszédságában a főnökük édesanyja tölti a vakációját!Kínos, gondolhatnák, de higgyék el, egyáltalán nem az. Utólag elmesélve talán viccesen hangzik, de Brazíliában, ahol a világ száz csodájából nem egy megtalálható, minket ez egyáltalán nem zavart. Két hét egy napfényes, pálmafás, kalandos trópusi országban – azt hiszem, sokan cseréltek volna velünk, a tizenegy órás repülőút ellenére is.
Cukor és rabszolga
Brazíliát 1500-ban fedezte fel egy portugál hajós, Pedro Alvarez Cabral. Ettől kezdve gazdasági fejlődését egymást váltó fő exporttermékei határozták meg. Ezek közül első volt a vörösfa (innen kapta az ország a nevét), amely festékek alapanyagául szolgált. A 17. században Brazília a világ legnagyobb cukor-előállítójává vált – ebben az időszakban rengeteg afrikai rabszolgát szállítottak az ország cukorültetvényeire dolgozni. Később az arany és gyémánt, majd a 19. század második felére a kávé vált a legfőbb exporttermékké, amely napjainkban is Brazília egyik fő jövedelemforrása.
Szamba, forro
Este nyolc óra és koromfeketeség volt, mikor megérkeztünk a szállásunkra, amely Brazília ötödik legnagyobb városától, Fortalezától néhány kilométerre található, egy csendes, nyugodt kis faluban. A környező települések lakóinak munkát és megélhetést ad a szálloda, így a turistákat mindenki végtelenül kedvesen üdvözli, ha találkoznak az utcán.
Ez azért nem egyszerű, mert a szegénység ellenére Brazíliában minden háztartásban parabolaantenna és legalább két televízió van. Egyiken a ház ura nézheti naphosszat a különböző focimeccseket. A másik tévékészüléken pedig a feleség követheti nyomon a korábbi tizenhétezerhez kísértetiesen hasonlító legújabb szappanopera fejleményeit.
Az olyan nagyvárosokkal ellentétben, mint amilyen Rio, bátran sétálhattunk a tengerparton, bebarangolhattuk a környéket, sohasem éreztük magunkat veszélyben. Gengszterek híján egyetlen dologtól kellett tartanunk, ez pedig a „brazil gyors” néven emlegetett gyomorrontás. Tapasztalt turistaként azonban erre is felkészültünk, minden reggel megittunk egy kupicával az otthonról hozott whiskyből, persze csak a fertőtlenítés miatt.
A napfelkelte, a reggeli és az összes program csak ezután jöhetett. Ha már szóba kerültek a programok, páratlan élményt szerzett az egyik túránk. Egy kis halászfaluba, Morro Brancóba mentünk, ahol különböző színű homokdűnék találhatók. Az út nem volt éppen leányálom, sofőrünk őrült módon száguldozott a homokban, néha azt hittük, itt a vég, felborulunk, de végül épp bőrrel sikerült megúsznunk.
Egyik lelkes útitársam nyolcféle színű homokot gyűjtött össze. Az embernek ezen a tájon olyan érzése támad, mintha nem is Brazíliában, hanem Tunéziában vagy Egyiptomban lenne. Egészen addig, amíg meg nem pillantjuk a csodálatos tavakat a homoksivatag kellős közepén. Ez Fortaleza egyik fő vonzereje, túl azon, hogy csaknem az Egyenlítőn fekszik. A másik pedig az állandó jókedv, tánc és az eszelős bulizás, amiben nemcsak a tenger, a folyamatos meleg a „ludas”, hanem a szállodai személyzet is.
Minden este zenés-táncos műsorral szórakoztattak minket, és még a magamfajta botlábúakhoz is türelmesek az animátorok. A két legnépszerűbb tánc: a szamba és a forro (ejtsd fohhó).
Húsvét és Jericoacoara
A húsvét előtti háromnapos kiránduláson rengeteget utaztunk, mire úttalan utakon eljutottunk a Jericoacoara nevű halászfaluba. Útközben volt olyan pillanat, amikor azt éreztem, nincs az a hely, amely ezt megérné. Már az sem érdekelt, hogy a BBC utazási magazinja és több más fórum a világ tíz legszebb tengerpartja közé sorolja a helyet.
De amikor megérkeztünk, nyomban elfeledtem a többórás szenvedést. A halászfalu tizenöt évvel ezelőtt még teljesen el volt zárva a civilizációtól. A kirándulókat idilli csend és nyugalom várja a környéken, ahol trópusi zöld, azúrkék tenger és néhol kétszáz méter magas homokdűnék váltakoznak. Minden olyan, mint egy képeskönyvben. Maradtam volna még.
Késő este értünk a szállodába. Mindenfelé sötét árnyak ugrabugráltak a kertben. Nem szellemjárás volt, csak a személyzet készülődött a húsvéti meglepetésre. A fiatalok hímes tojásokat rejtettek el a fák tövében, a medence partján, a nyugágyak lábánál. Ezeket kellett a gyerekeknek másnap délelőtt megkeresniük. A legtöbbet összegyűjtő csapat töméntelen csokoládét nyert, amelyet a gyerekek legnagyobb örömére azonnal föl kellett falni, nehogy elolvadjon a nagy melegben.
Népek keveréke
A lakosságot sokféle nép keverékének leszármazottai alkotják. Portugál kolóniák keveredtek helyi indiánokkal és afrikai rabszolgákkal. Brazília ad otthont a világ „legkeverékebb” népének: fehér (60%), mulatt, mesztic (26%), néger, zambó (12%), indián (2%).
Gyönyörű, de veszélyes
Aki ilyen sokat utazik, nem hagyhatja ki a híres-hírhedt Rio de Janeirót. A „cidade maravilhosá”-ban, a gyönyörű városban, a föld egyik legszebb fekvésű városában az emberek egyharmada favelákban él. Ezek hatalmas méretű szegénynegyedek, összetákolt kunyhókkal. A drog, az erőszak itt a mindennapokhoz tartozik, a favelákban nincs rend és törvény. Ez Rio egyik arca.
A másik: az életkedv, a szerelem, a zene, a szamba városa. A rióiaknak minden reggel komoly fejtörést okoz: dolgozni menjenek-e, vagy inkább a tengerpartra üljenek ki barátok és néhány üveg hideg sör társaságában. Mit mondjak, a tenger és a meredek hegyoldal közé ékelődött négy és fél kilométer hosszú Copacabana strand engem is kísértésbe ejtene. Annak ellenére, hogy ékszerrel, órával vagy akár egy kamerával még nappal is könnyelműség ide látogatni.
A legtöbb embert ezen a környéken rabolják ki, a szemtanúk pedig úgy tesznek, mintha semmit nem láttak volna, mert a tolvaj zsebéből esetleg egy pisztoly is előkerülhet…
A legelegánsabb, legdrágább szállodák mégis a Copacabanára néznek. Rio nemcsak a legsötétebb alvilág központja, hanem a vallási buzgóságé is: ennek jelképe a kiterjesztett karú Krisztus-szobor, amely a Corcovado hegyen áll. A szobor harminc méter magas, és több mint ezer tonnát nyom. Eredetileg Brazília Portugáliától való függetlenné válásának (1822) századik évfordulóján akarták felállítani, de csak 1931-ben készült el. A kihagyhatatlan látnivalók közé tartozik a 396 méter magas Pao de Acucar, a Cukorsüveg is. Csúcsára kabinos felvonó visz föl, innen lélegzetelállítóan gyönyörű kilátás nyílik a városra és az óceánra. A brazilok úgy tartják: „Isten hat nap alatt teremtette meg a világot, s a hetedik napon Rio de Janeirót.”
Élő biológiai album
Ez a hatalmas folyó, mely mellékfolyóival és a körülöttük található hatalmas esőerdőkkel a fél országot lefedi, igazi csoda. Több mellékágát a mai napig sem térképezték fel, és sok ezer olyan állat- és növényfajnak ad menedéket, amelyeket eddig még nem sikerült azonosítani.
Belém piacán a megvásárolható állatok 30 százalékáról a tudósok egész egyszerűen nem tudják pontosan, hogy micsoda. A vidék érdekessége még, hogy a világ összes esőerdeinek az egyharmada itt található, ezért nevezik a területet a Föld tüdejének. Itt egész évben azonos a hőmérséklet, és óriási a páratartalom.
A kirándulások legkedveltebb kiindulópontja Manaus. A város jelképét, a Teatro Amazonast, 1896-ban építették Domenico de Angelis tervei alapján. Manausból mindennap gyalog- és hajótúrák indulnak, hogy a turisták fölfedezhessék az esőerdő titkait. Az Iguacu-vízesés is egy esőerdőben található a brazil–argentin–paraguayi hármas határon. Nagyobb része Argentínáé, viszont Brazíliához tartozik a legnagyobb és legszebb zuhatag.
Bab, kávé és pálinka
A helyi konyhaművészetben a rizs és a bab dominál, általában sültekhez, csirkéhez, halhoz tálalva fogyasztják őket. A legnevezetesebb ételkülönlegességek a kókusztejjel ízesített tengeri hal, a moqueca, a hagymával és borssal ízesített zöldség, a caruru, valamint a babos sült, a feijoada.
Népszerű utcai gyorsétel az acarajé, a tenger gyümölcseivel, paradicsomszósszal kínált sült bab. Leves helyett előételként inkább olívaolajjal és borecettel megöntözött salátákat esznek. A lanchonetének nevezett olcsó éttermek reggeltől késő éjszakáig nyitva tartanak. A kissé drágább, csak ebédet és vacsorát kínáló vendéglők a nemzeti konyhára specializálódtak.
Jellemző étteremtípus a churrascaria, ahol roston, faszénparázson sütik a húsokat. Gyümölcsökből készítenek frissen préselt, cukrozott üdítőitalokat (suco natural), és igen kedvelt a jégen tárolt zöld kókuszdió leve, ami utcai árusoknál is kapható, nem feledkezhetünk meg azonban a cukornádpálinkáról sem. A gyenge minőségű brazil borokkal szemben ízletes és finom a helyi könnyű, világos sör, amelyre nagy szüksége van a hűvösebb napokhoz szokott európainak. A valódi brazil kávé nem emlékeztet az európai presszókávéra: stampedlihez hasonló keskeny üvegpoharakban szolgálják fel, amit egynegyedéig cukorral töltenek, majd ráöntik az egyébként is édes kávét.
Hivatalos név: Brazil Szövetségi Köztársaság
Terület: 8 511 965 km2 (91-szer nagyobb hazánknál)
Népesség: 158,7 millió
Nyelv: portugál
Fő vallás: keresztény (katolikus)
Főváros: Brasilia
Pénznem: real
(/www.holgyvilag.hu)
2006.05.15
A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
