Orchideák I.

MAGAZINOK > AKI A VIRÁGOT SZERETI... > Szobanövények > Orchideák I.

t: 4319

Morfológia

Ahhoz, hogy megértsük szükségleteiket, érdemes néhány morfológiai (alak-) és élettani tulajdonságokkal is megismerkednünk.
A trópusi orchideák hajtásrendszere alapvetően kétféle csoportra osztható. Az első csoportba tartozó fajok hatásnövekedése, kifejlődése után leáll, a továbbnövekedést a későbbiekben az egyik oldalrügy biztosítja (pl. csónakorchidea). A másik csoport hajtása függőlegesen hő és folyamatosan biztosítja a továbbnövekedést, míg a virágzati szárak a hajtás oldalrügyeiből fejlődnek (pl. pillekosbor)
A gyökérzetük életmódjuktól függően változatosan alakulhat. A talajlakó fajoké vastag, ritkás és törékeny; míg a fán élőké dúsak, vastagok, és szorosan az élőhelyül szolgáló fához tapadnak, végük zöld, jelezve hogy itt is folyik tápanyag-előállítás. Felületüket egy speciális szivacsos réteg fedi, amely elősegíti a tápanyagok és a víz felvételét a környezetéből.
Élőhelyükre jól következtethetünk levelükből is. A párologtatás csökkentése érdekében a magasban élő orchideák levelei merevek, bőrneműek, méretük kicsi, míg a talajon élőké puha és nagy méretű, mivel ott magasabb a páratartalom és több vízhez jutnak a növények.

Csónakorchideák (Cymbidium hibridek)

Talán a legnépszerűbb termesztett orchideánk, amelyet főkén vágott virágként, ritkábban cserepes növényként forgalmaznak. A Cymbidium nemzetség fajai Délkelet-Ázsia hegyeiben 500-1500 méter magasságban élnek. Életmódjuk átmenetet képez a talajlakó és a fán élő orchideák között ún. félepifita növények. Levelei keskenyek, akár 3 méter hosszúak is lehetnek, hajtásuk növekedése kifejlődése után leáll. A virágzati száron fejlődő virágok száma elérheti a 20-at is. A cserepes növényként forgalmazott csónakorchideák rendszerint a leírtál kisebbek, cserébe a hőmérséklettel és egyéb tartási viszonyokkal szemben ellenállóbbak.
Kifejezetten fényigényes növények, de az erős napsütést nem viselik el. A bőséges virágtömeg kifejlesztéséhez megfelelő mennyiségű tápanyagot igényelnek. A tápanyag-összetétel a növekedési időszakban inkább nitrogéntúlsúlyos legyen (általános tápoldatok, N:P:K = 2:1:1), a virágzás kezdetétől pedig inkább káliumban és foszforban bővelkedjen (virágzásindító, virágoztató tápoldatok, N:P:K = 1:2:2), az oldat töménysége 1 ezrelék körüli legyen.

A virágzás indításához cserepes fajták esetében a növényeket szeptember elejétől 3-5 hétre hűvös környezetbe kell helyeznünk. Ebben az időszakban a hőmérséklet nem emelkedhet tartósan 16 Celsius fok fölé. Ilyenkor érdemes a növényeket a szabadba helyezni és a nappali hőmérsékletet párásítással, árnyékolással csökkenteni. Mivel a csónakorchideák a -1-2 fokos fagyot is elviselik, még a hűvösebb estéken sem érdemes bevinnünk a növényeket a szobába. Szeptember végétől, a virágzási idő kezdetétől leginkább télikertben tudjuk biztosítani az optimális viszonyokat a virágzáshoz. Itt lehetőség szerint tartsuk a hőmérsékletet 16-18 Celsius fok között, rendszeresen párásítsunk és biztosítsuk a jó fényviszonyokat.

A cikk következő részében a vénuszpapucs (Paphiopedilum) és pillekosbor (Phalenopsis) mellett, a orchidea földkeverékekről és az orchideák szaporításáról is olvashatnak. Papp János (forrás: www.kertpont.hu)

2005.09.28

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Orchideák I.

Legfrissebb magazinok