Guruló hatásvadászok

MAGAZINOK > ÉLETMÓD > Érdekességek > Guruló hatásvadászok

t: 1699

Az elvárás hatásának klasszikus példái azok a vizsgálatok, amelyekben nyugtatókat és stimulánsokat adtak be vagy a hatással megegyező vagy a valódi hatással ellentétes instrukcióval. Kiderült, hogy a stimuláns álmosítólag hatott, ha azt állították róla, hogy nyugtat, és a nyugtató stimulánsként működött, ha a kísérleti személyeket várható izgatottságról tájékoztatták. Az anekdotikus műrózsa esetet is megismételték egy vizsgálatban. A történet úgy szól, hogy amikor a virágallergiás asztmás beteg belépett a szobába, és ott megpillantott egy műrózsát a vázában, asztmás rohamot produkált. A tudományos vizsgálatban a betegekkel vízgőzt lélegeztettek be, és ha azt mondták, ez most fulladást okozó szer lesz, a betegek fulladni kezdtek. Majd ugyanarról a vízgőzről azt állították, hogy ez egy erős asztmaellenes szer, s lám, a betegek állapota javult.

Az ötvenes években egy Stuart Wolf nevű kutató két csillapíthatatlan hányásban szenvedő nőbetegének ipecacuánát, egy igen erős hánytatószert adott be azzal az instrukcióval, hogy a szer igen hatásos hányáscsillapító. Mindkét esetben a hányás megszűnt, ami azt jelenti, hogy a betegek nem csak saját hányingerüket tudták legyőzni a "hit" által, hanem még a gyógyszer keltette hányingert is.
A "valódi" gyógyszerhatás becslését úgy szokták végezni, hogy két betegcsoportot placebóval és aktív szerrel kezelnek, de a betegek nem tudják, mit kapnak. A végén összehasonlítják az eredményeket, és az aktív szer hatásából levonják a placebohatást. Az eljárást az indokolja, hogy mint említettem, minden bevett tablettának eleve van placebohatása, és az aktív hatás az, ami ezen felül jelentkezik. Nos különféle gyógyszercsoportoknál erősen eltérő hatásokat kapnak. A fájdalomcsillapítóknál kiderült, hogy a hatásért kb. 50%-ban a placebohatás a felelős. Bélrendszeri fekélyek elleni szerek esetén a placebohatás 7-100% közt mozog, ami azért érdekes, mert minden országban - az adott kultúra betegségfelfogásának függvényében - más és más mértékű placebohatást lehet tapasztalni.

Egy vérnyomáscsökkentő szer esetén egy nemrég lefolytatott nagy vizsgálatban a vérnyomáscsökkentő a placebóval volt azonos hatékonyságú. Még meglepőbb az antidepresszánsokkal végzett vizsgálatok elemzése: kiderült, hogy depresszióban az antidepresszánsok hatásának kb. 80%-át a placebohatásnak lehet tulajdonítani.

Hogy az elvárás-hatást ki lehessen szűrni, Fabrizio Benedetti és munkatársai több rafinált vizsgálatot végeztek, melyben a betegek tudtukon kívül kezdték kapni a gyógyszert, vagy tudtuk nélkül szakították meg a gyógyszer adását. Ezt úgy oldották meg, hogy az amúgy is infúzióra kötött betegeknél egy előre programozott szerkezet kezdte adagolni a gyógyszert vagy kapcsolta ki a gyógyszer adagolását. Az így mért gyógyszerhatást azzal vetették össze, ha látványosan kezdte az orvos adni a gyógyszert, vagy látványosan szakította meg az adagolást. Az derült ki, hogy ha a beteg észrevétlenül kezdte a nyugtatót vagy a fájdalomcsillapítót kapni, a szernek szinte nem volt hatása (a nyugtató észrevétlen adásától még szorongani is kezdtek!), míg ha látványosan kezdték adni, azonnal könnyebbülést éltek meg a betegek. Hasonló volt a fordított esetben is: amikor észrevétlenül kikapcsolták a gyógyszeradagolást, a betegek még másnap sem vették észre a gyógyszer hiányát, míg ha látványosan szakították meg a gyógyszerelést, a betegek hamarosan panaszkodni kezdtek.
A vizsgálat fényesen igazolta, hogy a beteg elvárását a kezelés rítusa alakítja ki, s ebbe belejátszik, ahogy adják, aki adja, hogy milyen színű a tabletta, mekkora a tabletta, márkás-e a szer vagy generikum, tablettában vagy injekcióban adják-e stb.

A fenti vizsgálatok kétségkívül eldöntötték, hogy a valódi gyógyszerek hatása - fajtától függően -, erősen épül a placebohatásra. Nyilván egy antibiotikumra ez kevésbé áll, és legerősebben a pszichés állapotokat befolyásoló szereknél várható igen erős placebohatás. Egy vizsgálatban az volt a meghökkentő, hogy szkizofrénekre jobban hatott az antipszichotikum, ha aktív szerként adták be, mint amikor ugyanazt placebóként kapták.
De a placebohatás két mostanában elvégzett vizsgálattal vált minden szkeptikus számára is kézzelfoghatóvá. Andrew F. Leuchter és munkatársai EEG vizsgálattal igazolták, hogy az "antidepresszánsnak" álcázott placebóra javuló betegek agyában igen markáns változások történtek a gyógyulással arányban. Helen Mayberg és munkatársai 2002-ben pozitronemissziós tomográfiás vizsgálattal követték a placebohatást. A placebót itt is antidepresszánsnak álcázták, s a gyógyult betegeknél szintén alapvető módosulásokat tapasztaltak az agyműködésben. Mindkét kutatócsoport arra következtetett, hogy a placebo egyáltalán nem "inaktív" szer. A placebohatást tehát komolyan kell venni, mert nélküle valószínűleg a gyógyszerhatás sok esetben igen gyenge volna, vagy nem is volna. És ne feledjük, hogy a rosszul alkalmazott placebohatás káros is lehet, ezt nevezzük nocebohatásnak. Ilyen az, amikor az aggódó beteg a gyógyszertájékoztató összes mellékhatását produkálja - esetleg csak nocebohatásként.

Szendi Gábor

(forrás: www.origo.hu/noilapozo)

2005.10.14

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Guruló hatásvadászok

Legfrissebb magazinok